A Lengyel Idegenforgalmi Szervezet magyarországi képviselete négynapos tanulmányútra hívott meg turizmussal foglalkozó újságírókat, hogy népszerűsítésék a Łódzi vajdaság turisztikai értékeit, a régió egyedülálló kulturális hagyományait különös tekintettel a Łowiczban és Spycimierzben megrendezett Úrnapja-ünnepségekre.
A négy nap alatt megismertük a Romantikus kertet, több várat, kastélyt, múzeumot, beavattak minket többek között a lengyel filmgyártás történetébe, felsorolni is sok lenne mi mindent láttunk. Beszámolunk majd róla, de most az úrnapi (lengyelül: Boże Ciało) ünnepséget és körmenetet mutatjuk be, mert felejthetetlen élményben volt részünk.
Edyta Buchelt és Agata Wyrzykowska, a Łódźi Vajdasági Regionális Idegenforgalmi Szervezet illetve a Łódź Tourism Organization munkatársai értő kalauzolásának köszönhetően ismerkedtünk a régió turisztikai értékeivel.
Łowicz, a lengyel hagyományok fellegvára
Łowicz történelmi kisváros Közép-Lengyelországban, amely autóval vagy vonattal mindössze 1 órára található Varsótól. A lengyel népi hagyományőrzés központjaként is ismert város a 17. századi katedrálisával, a Łowicz Múzeummal és a hagyományos, színes népviseletekkel várja a látogatókat. Lengyelországban az egyetlen, Európában pedig csak három híres háromszög alakú tér egyikét láttuk itt. Katedrálisa a 17. századból származó, jelentős építészeti emlék, 1999-ben emelte basilica minor rangra II.János Pál pápa, łowiczi látogatásakor. A város mellett található a skanzen, ahol a 19. századi falusi életet és több mint 30 autentikus faépületet ismerhetnek meg a látogatók.
A łowiczi körmenet hagyománya hivatalosan is elismert regionális márka
Łowiczban az úrnapi (lengyelül: Boże Ciało) körmenet Lengyelország egyik leglátványosabb és legszínesebb hagyománya. Lengyelország katolikus örökségéhez tartozik Úrnapja megünneplése a Szentháromság vasárnapját követő csütörtökön. Úrnapja egyébként Lengyelországban államilag is elismert munkaszüneti nap. A helyiek generációról generációra örökölt, élénk színű, gazdagon hímzett łowiczi népviseletbe öltözve vonulnak, ami egyedülálló vizuális és vallási élményt nyújt.
Az ünnepi szentmisét hagyományosan a łowiczi székesegyházban tartották, a körmenet pedig a történelmi belváros utcáin haladt végig. A városban lakók előkészítették otthonaikat is, felkészítették az ünnepre. Szentképeket helyeztek el az ablakaikban, néha az erkélyükön, és virágokkal, ágakkal, hímzett szalvétákkal, elektromos lámpákkal és gyertyákkal díszítették őket. Csoportokban, egy környék hívei, vagy például a gyülekezetben találkozó közösségek tagjai (ezek egykor egy adott kézműves, például cipész vagy nyeregember képviselői voltak), négy oltárt állítottak fel és díszítettek a közeli utcákon, ahol a körmenet meg-megállt.
Az első oltárt, a Starzyńskiego lakótelep és a Ciemna utca lakói készítették elő, a második oltár Szczudłowo lakóinak közreműködésével készült el, a harmadikat a łowiczi Különféle Kézművesek Céhe díszítette. A negyedik oltárt a bratkowicei Lourdes-i Szűzanya Élő Rózsafüzér Társulatának tagjai, valamint a Férfi Rózsafüzér Kör készítette el.
A régi hiedelmek maradéka az a szokás, hogy a körmenet után az oltárról az ágakat, általában nyírfákat vagy virágokat visznek az otthonba, hogy díszítsék az oltárt. Az ősök szerint, ha az ajtókeret vagy a falon lévő kép mögé ragadnának, védelmet nyújtanának a gonosz, a tűz, a betegségek és más szerencsétlenségek ellen.
Az úrnapi körmeneten Spycimierzben
Lengyelországban több falu: négy az Opole tartományban (Klucz, Olszowa, Zalesie Śląskie és Zimna Wódka) és Spycimierz a Łódź tartományban híresek az úgynevezett “virágszőnyegekről”, amelyek a Corpus Christi felvonulás útvonalán helyezkednek el.
Spycimierz, egy Łódź közelében fekvő kis település (a włocławki egyházmegyében) világszerte híressé vált a virágszőnyegek készítésének hagyományáról, amelyeken évente átvonul az Úrnapja-felvonulás.
Mint idegenvezetőnktől, Bogusław Szuberttől megtudtuk, a lengyelországi Corpus Christi felvonulás első leírása Płockból származik. A XIV. században a helyi katedrális körül tartották. Ez körülbelül egy évszázaddal azután történt, hogy az elsőt megszervezték a nyugati templomban, amely Leodium (ma Liège, Kelet-Belgium) utcáin haladt át.
A Corpus Christi a Krisztus Legszentebb Testének és Vérének köznyelvi neve. A XIII. századi események jelentősen hozzájárultak ennek a kultusznak az eredetéhez: a Cornilloni Szent Julian látomásaihoz és a bolsenai csodához, amely felhívta az egyház figyelmét Krisztus valódi jelenlétére a szentmisén.
Jędrzej Kitowicz, egy XVIII. századi lengyel történész megjegyezte, hogy a Corpus Christi-t szinte “nagyképűen” ünnepelték a lengyel-litván Nemzetközösségben. Mindig részt vett az uralkodó és az udvari tisztviselők, a méltóságteljes papság és számtalan ember. A felvonulást még ágyúk, aknavetők és puskák tüzelése is kísérte. A felvonulás alatt tüzek és sérülések voltak – mesélte Bogusław.
Hasonló, további szerepet játszott a Corpus Christi felvonulás a huszadik századi kommunista uralom alatt, az új hatóságok megpróbálták a lengyelek kedvében járni úgy, hogy a második világháború után szabadon részt vehetnek a vallási fesztiválokon, bár szerettek erre a napra sport és más eseményeket rendezni, hogy inkább oda menjenek az emberek.
1989 óta ma a Corpus Christi felvonuláson való részvétel a közösség, a vallás és a nemzeti, a plébánia és a szomszédság fontosságát erősíti meg.
A Spycimierzben (Łódźi vajdaság) rendezett úrnapi (Boże Ciało) körmenet arról a lenyűgöző hagyományáról világhírű, hogy a helyiek a körmenet útvonalát több száz méter hosszan élő virágokból kirakott, bonyolult mintázatú virágszőnyegekkel borítják.
A Spycimierz virágszőnyegeinek történetéről a legrégebbi írásos beszámoló az 1957-es plébánia krónikájából származik. Az említett kompozíciók kialakításának elsősorban vallási jellege van (95%), és csak kis hányadát képezik a szigorúan művészi szőnyegek. A virágszőnyegek készítésével kapcsolatos események 98%-a katolikus ünnepekhez kapcsolódik, míg a szőnyegek készítésével kapcsolatos fő ünnep a Szenttest ünnepe.
A virágszőnyegek összetétele megváltozott és fejlődött az évek során. Kezdetben sárga homokot és gallyakat használtak, szerény volt a dekoráció, csak később kezdtek virágokat használni. Az élő virágok színes szőnyegét a hívek helyezik el a Corpus Christi útján, amely körülbelül 1 km hosszú.
Hosszasan sétáltunk, meg-megállva és igyekeztünk megörökíteni ezeket a virágcsodákat, a szinte családi, baráti közösségeket, akik örültek, hogy nekünk mennyire tetszik, és látván, hogy „idegenek” vagyunk, mellettünk jöttek és felhívták a figyelmünket egy-egy alkotásra. Mondtam: sajnálom, hogy ha végigmegy rajtuk a körmenet, ezek a csodák tönkre is mennek. De azt mondták, erre készültek szinte egész évben, de főleg reggel óta, nem sajnálják. Megmarad emlékeiben és a fotókon.
Az idegenvezető fordításának segítségével elmondták, hogy előre kiszámították, hogy körülbelül tizenötezer tételre lesz szükségük: virágokra, moha és dobozfa kötegek, páfránylevelek és más dekoratív növények, hogy egy kilométer hosszú szőnyeget készítsenek. A több évszázados vallási hagyományt követve reggeltől több tonna virágból (bazsarózsa, pipacs, akác, margaréta) és homokból építik a szőnyegeket. Az ünnepi szentmise után a körmenet a virágszőnyegen halad végig.
Az egyedülálló, közösségi összefogással készülő virágszőnyeg-hagyomány 2021 óta az UNESCO szellemi kulturális örökségének a része.
Meglátogattuk a két évvel ezelőtt megnyílt a Spycimierskie Boże Ciało Központot – egy kulturális, oktatási és múzeumi központ, amelynek célja a történelem és a kulturális örökség bemutatása, a hagyomány egész éves népszerűsítése, oktatása és dokumentálása, a virágszőnyegek elhelyezésének hagyománya a Szenttest-ünnepi körmenetre. Az intézmény egy helyi építőanyagokból – vörös téglából, fehér mészkőből és fából – emelt épületben található.
Állandó és időszakos kiállítások, valamint gazdag oktatási programok révén a Központ munkatársai és együttműködő partnerei segítik a helyi közösséget a kétszáz éves hagyomány népszerűsítésében. Az intézmény állandó kiállításokat szervez a világ- és a nemzeti szellemi örökség listáján szereplő egyéb hagyományokról, valamint a spycimierzi ősi település és a kastélyváros történetéről és emlékeiről. A Központ oktatási tevékenységet folytat: műhelyeket, előadásokat és kiállításokat szervez minden korosztály számára, valamint oktatási és történelmi tanösvényeket is kínál, amelyek a falut és a szomszédos Uniejów települést is lefedik. Turisztikai és oktatási szerepe mellett a spycimierski Központ a település lakóinak találkozóhelye is.
Nehezen váltunk meg a látványtól, a virágszőnyeg két szélén sétáló és nézelődő helyi és külországbéli érdeklődőtől, és frissen „szerzett” barátainktól, de vár a busz, menni kell, várnak a további látnivalók, út közben még több kisebb faluban láttuk a vonulás nyomát. Mindenkinek csak javasolni tudom, hogy úgy intézze a nyaralását, hogy ezen az ünnepségen valamelyik évben részt tudjon venni.
Fotók és szöveg: Bódi Ágnes
