Egykor Üzbegisztán és Kazahsztán határát mosta az Aral-tó: mára azonban szinte semmi sem maradt vizéből, a rajta úszó hajók a sivatagban állnak roncsként.
Elsőre felfoghatatlan látványnak tűnnek a rozsdás halászhajók a sivatag közepén: ezek a hajók egykor az Aral-tó hullámain ringatóztak, ma viszont az Aralkum-sivatag fehér homokjába süppedve állítanak mementót a hatalmas, mára csaknem teljesen kiszáradt tónak. Az egykori kikötőváros, Moynaq mellett kialakult hajótemető egyszerre sokkoló és lenyűgöző emlékműve egy környezeti katasztrófának.
Szinte teljesen kiszáradt a világ egyik legnagyobb tava
A hajótemető az Aral-tó lassú eltűnésére emlékeztet, és az elmúlt évtizedekben különös turisztikai látványossággá vált. Bár a környék lakossága drasztikusan csökkent, egyre több kíváncsi utazó keresi fel a helyet, hogy saját szemével lássa a posztapokaliptikus tájat.
A hajók a homokdűnék tetején állnak, mintha egy másik világból kerültek volna oda, miközben a térség ma már inkább sivatag, mint vízpart.
Az üzbég állam mára nyíltan vállalja ezt az örökséget, és a hajótemetőt szabadtéri múzeumként kezeli. A látogatók szabadon járhatják be az egykori halászhajókat, miközben elképzelhetik, milyen lehetett az élet akkor, amikor ezek alatt még sós víz hullámzott. Bár Üzbegisztán a Selyemút legendás városairól is híres, a hajótemető a közelmúlt történetét és az ország függetlenné válás utáni új arculatát tükrözi.
Az Aral-tó kiszáradása az egyik legsúlyosabb ember okozta környezeti katasztrófa.
A tó egykor a világ negyedik legnagyobb tava volt, több mint ezer szigettel, ám a szovjet időszakban a beömlő folyókat mezőgazdasági öntözés céljából elterelték. Ennek következményeként a vízszint drámaian csökkent, és mára csupán a hajdani vízmennyiség mintegy tíz százaléka maradt meg, a tó keleti medencéje pedig 2014-re teljesen eltűnt.
Nem egyszerű meglátogatni, de megéri
A térség politikailag és kulturálisan is összetett: Moynaq a Karakalpakstan nevű autonóm köztársaság területén fekszik, amelynek lakói kulturálisan közelebb állnak Kazahsztánhoz, mint Üzbegisztánhoz. Az Aral-tó eltűnése sokak számára szimbóluma annak, hogyan rombolták le kívülről a hagyományos életformákat, mégis egyre több utazó fedezi fel ezt a vidéket Üzbegisztán különleges építészete és történelmi gazdagsága miatt.
A hajótemető felkeresése nem egyszerű, de megoldható: a legtöbben Taskent érintésével érkeznek az országba, majd Nukus felé veszik az irányt, ahonnan szervezett túrákkal lehet eljutni Moynaqba. Bár az utazás kihívásokkal jár, a látvány és a történet, amelyet a kiszáradt tó és a rozsdás hajók mesélnek el, sokak szerint minden erőfeszítést megér.
Kép és szöveg: www.startlap.hu/utazas
