Nem rég az Orsolya nap kapcsán az Alpok lábainál meghúzódó, festői múzeum városba, Kőszegre látogattunk, de akkor sem a tömeg, sem a rendezvény miatt nem volt alkalmunk körbenézni, milyen is az igazi arca, milyen lehetőségek vannak a belvárosban és a környéken!
Mivel a remek idő még szerencsére kitart, így visszatértünk, és erre mindenkit csak biztatni tudunk, szánjon pár napot Kőszegre, és pihenjen, kiránduljon egy jót, nem fog csalódni!
De nézzünk akkor körül a városban először! Hol is kezdhetnénk sétánkat, mint a nem régiben, a teljes körű felújítás után átadott „Jézus Szíve Plébániatemplom” felkeresésével! A jó ideig felállványozott, eredetileg az egykori Korona kávéház helyére 1892-94-ben épült neogótikus templom uralja a teret, melynek lezárásai az épület átadásával megszűntek, és újra várja a sétálni vágyókat.
57 méteres tornya a város legmagasabb építménye a városnak, melyből hangulatos harangjátékokat is hallgathatunk, de frissen visszakerült harangja is szépen szól minden negyedórában. A gyönyörű belső festett falai, üvegablakai maradásra sarkal minket a látogatáskor, ne sajnáljuk rá az időt, megéri.
Innen egy hangulatos kis utcán érjük el a „Hősök kapujához”, vagy „Hősök tornyához”, melyet a török ostrom 400. évfordulója tiszteletére húztak fel eklektikus stílusban 1932-ben. Ma múzeum működik benne, de a teraszról az egész belvárosra elénk táruló látvány miatt sokkal inkább kihagyhatatlan.
Egyből hozzá kapcsolódik a sajnos kívülről elég rossz állapotban levő „Lábasház”, mely levéltárként üzemel. Érdekessége, hogy Magyarországon ez az egyetlen dupla árkádos barokk stílusú épület, és a hátsó falai nem mások, mit a régi várfal.
Már sokkal szebb látvány fogad minket a pompás Városháza épületével, mely az ország legrégebbi ilyen funkcióra készült épülete. (Kőszeg tele van „legekkel”, nem hiába ajánljuk minden alkalommal felkeresni…)Legrégebbi szárnyát már a XV. században felhúzták, azóta többször bővítették, de eredeti formája és hasznosítása változatlan az idők során.
Külön érdemes szemügyre venni a címert a falán, ebből is csak egy létezik Magyarországon, ugyanis a város annyira közel volt a háború utántól Ausztriához, hogy teljesen el volt zárva a külvilágtól, így csak itt nem verték le a szocialista időkben a régi jelképet. Ha sikerül bejutnunk, minden lépésnél a történelem köszön vissza ránk. Hatalmas kulcsa még mindig az eredeti, és nem kevésbé élvezetes programpont az ódon tanácsterem megtekintése sem..
De ismét van egy újdonság egyből mellette, mégpedig a szintén a felújítás után nemrégen átadott, eredetileg protestáns, majd katolikus „Szent Imre Templom”. Használjuk ki, hogy újra látogatható! Nem így, a mellette található „Szent Jakab templom, sajnos itt még javában zajlanak a felújítási munkálatok, de egyszer majd erről is örömmel beszámolhatunk, ha látogatható lesz!
És ezzel el is értünk a város híres neves fő attrakciójához, a Jurisics Várhoz, mely két részből áll, az „elővárból”, melyet sétánkon először érünk el, és masszív kőhídon át közelíthetünk meg. Ez a rész egy hátsó lépcsőn eset is látogatható.
A másik rész a „belső vár”, melyet a hajdani vizesárok felett átívelő hídon érünk el. A részben késő gótikus, részben kora reneszánsz stílusban, jelenleg is tökéletes állapotban álló várban kiállítást tekinthetünk meg, míg udvarán levő színpadán előadások, rendezvények szoktak lenni.
Lovagterme is látogatható, itt különleges események szoktak rendezni, s ha már itt tartunk, ki kell emelnünk, hogy november 14.-én egy fergeteges hangulatú „Borbálon” vehetünk részt jelképes jegy ellenében, zenével, finom borokkal, műsorral! Volt már alkalmunk ilyenen részt venni, csak ajánlani tudjuk, van még szabad hely!
Még egy érdekesség a várról, Kőszegen minden nap 11 órakor harangoznak, ugyanis a legenda szerint, amikor 1532-ben Szulejmán Bécs felé vonulva megpróbálta elfoglalni a várat sikertelenül, az utolsó napon azt mondta, ha a déli harangszóig nem sikerül az utolsó roham, elvonulnak. Kőszegiek kétségbeesésükben 11-kor harangoztak, erre Szulejmán lefújta az utolsó rohamot, és elvonult…
Természetesen ez csak a töredéke a múzeumi belváros nevezetességeinek, hiszen szó sem esett például az Öreg toronyról, a Fekete Szerecseny Patikamúzeumról, vagy éppen a Tábornok házról, ami így hirtelen eszünkbe jutott, de ezt a sok más látnivalót keressék fel, ha a városba jönnek, mi most inkább kijjebb megyünk a várfalon!
Ha már szó esett Szulejmánról és a csatáról, nem megerőltető sétával keressük fel a „Szulejmán kilátót”, mely azon a helyen áll, ahol a legenda szerint a szultán sátra is volt, ahonnan az ostromot nézte. Ha igaz, ha nem, csodálatos panoráma tárul elénk a városra…
Innen egy kicsit nagyobb, de nem megerőltető sétával elérjük a Kálvária domb tetején található Kálvária templomot, mely úgy készült el 1735-re, hogy a kb 40000 darab téglát kézben hordták fel a Kőszegiek vezeklésként a túlélt pestis járvány miatt.
A különben a város minden pontjáról éjjel nappal jól látható templom elől fantasztikus kilátás nyílik a városra és környező hegyekre. Sajnos csak szervezett Istentiszteletek idején látogatható, de kihagyhatatlan.
Innen a 14 stációból álló kápolna által kísért meredek úton érdemes visszatérnünk a városba, ez a geológiailag is fantasztikus hangulatos séta minden fáradságot megér!
Mielőtt a városba visszatérnénk, tegyünk egy kis kitérőt a Csónakázó tóhoz! Az 1978-ban szabadidős és horgász tónak felduzzasztott Gyöngyös patak kristály tiszta vize csodálatosan csillog a 3.3 hektáron, körbe sétálva 20 táblából álló tanösvény kíséri romantikus utunkat.
Ha valaki azt hinné ezzel végeztünk Kőszegen, még ha belváros többi látnivalóját is végignéztük, nagyon téved! Ha ezt meg tudtuk tenni egy nap alatt, akkor ránk fér egy jó étel és tökéletes szállás mondjuk a Fő tér egyik műemléke épületébe levő Portré étterem Panzióban, melyhez akár apartmanok is igénybe vehetőek igen jó áron.
A fő téren áll az ország legrégebbi fogadója (megint a „legek” Kőszegen), az „Arany strucc” melynek pompás cukrászdája is csalogató.
Aki csak kisebb, gyors falatokra vágyik azokat szintén a Fő téren „Biego” várja pizzázójában, a város egyik „egyénisége” készíti nekünk a finom falatokat, külön élmény.
Mi is beköltöztünk a korábban már nagy megelégedéssel tesztelt Portré Panzióba, és felkészültünk a következő napra, hiszen Kőszeg nem egy „párórás város” legalább egy hétvégét érdemes rá szánni! Hogy milyen élmények vártak ránk másnap, az egy következő cikk témája lesz!
További információ: www.koszeg.hu www.portre.com
