Székelyföld festői hegyei között van egy barátságos, szín magyarok lakta település, Gyergyóalfalu, ahol immár XXVIII. alkalommal kerül megrendezésre a főzéssel és rengeteg kísérő programmal tarkított Gazdanap, ahol a Balatonszárszói testvértelepülés küldöttségével tettünk egy látogatást. Ezt a fantasztikus élményt szeretnénk most megosztani, hogy kedvet csináljunk minden olvasónak ellátogatni erre a gyönyörű tájra.
Már az érkezés is egy különleges élmény volt, no nem csak a sok finom „fogadó pálinka” miatt, hanem mert egy olyan kép fogadott minket, melyet már Magyarországon nem igazán találunk. Több szempontból sem, de nézzük meg miről is beszélünk.
Itt az iskolás osztályok szalmából, napi használati tárgyakból, „őszi kellékekből” olyan mindennapokat idéző életképeket készítettek kizárólag erre az eseményre, melyeket ha nem láttuk volna, hogy nem felnőtt szakemberek csináltak, biztosan nem hisszük el.
És nem csak hogy megcsinálták, de be is mutatták, főleg a kisebbek tündériek voltak, ahogy történeteket is fontak hozzájuk. Nos igen, itt még a fiatalokat nem csak a mobilozás inspirálja….
Itt a falunap és gasztronómiai kavalkád szerves része a haszonállat bemutató is, a környék gazdái elhozták legszebb két és négylábujaikat is bemutatni. Hát ilyent sem láttunk még ilyen rendezvényen! Mindenesetre nagyon aranyos volt a sok állat, melyeket lehetett simogatni, etetni is.
Különlegességek is akadtak, mint az óriás nyulak, de szárnyasok között volt néhány példány, amilyent még soha nem is láttunk.
De hát az igazi helyi gasztronómia! Csak kapkodtuk a fejünket a jobbnál jobb falatok kóstolása közben, még szerencse, hogy nem kellett sorrendet felállítani, bíráskodni, mert kudarcba fulladt volna, az biztos.
A bográcsokba rotyogtak a káposzták, különféle pörköltek vadból, sertésből, borjúból a tűz felett, olyan illatokkal terítve be a területet, hogy az embernek már ettől is csorgott a nyála.
Persze voltak nyársak, tárcsás sütések is, mindenféle házi szerkentyűkön készülve, de nem volt hiány a házi péksüteményekből, édességekből, sós finomságokból sem.
A szívélyes vendéglátók mindenkit kóstoltattak, természetesen jó helyi „hagyomány” szerint remek nedűkkel kísérve, nem is maradt még nyoma sem egyik pompás ételnek sem az edényekben, de hát ez volt a cél…
Egy ilyen jó rendezvény nem maradhat kulturális műsor nélkül, egymást váltották a színpadon a néptánc csoportok, énekes-zenés produkciók, mindenki megtalálhatta a neki kedvezőt!
De akinek ez sem volt elég, azoknak bizony egy több mint tucatnyi zenészből álló alkalmi zenekar húzta a sátraknál az énekelni való talpalávalót! Hát azért hangulat itt már tényleg magáért beszélt.
A kicsikre is gondoltak, példa értékű mennyiségű és összetételű, javarészt „régies” játékkal várták a gyerkőcöket, de volt természetesen ugráló vár és egyéb „modern” élvezeti elem is.
Hatalmas élmény volt a fiatal kaszkadőr lovas lányok látványos és lélegzetelállító bemutatója is, ha az ember nem a szemével látta volna, hogy ezek a még szinte gyerekek mit produkáltak a lovakkal, biztos nem hittük volna el…
Ugyan melyik városi ember (de már sok vidéki is…) látott már lópatkolást, de az igazi régi módszerekkel? Méghozzá olyan patkóval, amit a kovácsok ott helyben kalapáltak, alakítottak a ló patájára? Nos itt ezt is láthattuk, testközelből, hatalmas élmény!
Mint városi embereknek egyedi látványosság volt a traktoros és mezei munkagépek felvonulása is, hiszen nagyon ilyent itthon egy javarészt gasztró és kulturális fesztiválon nem láthatunk, sőt ilyen gépeket eleve testközelből sem…
Egyértelmű kísérője egy ilyen rendezvénynek a kirakodóvásár is, nos nekünk távolból érkezett embereknek ez igazi kincsesbányának minősült, olyan ruhákat, kiegészítőket, és olyan használati tárgyakat találtunk itt, amiket eddig csak képekről láttunk.
És eljött a tombola sorsolás ideje is! Hát ezt aztán végkép ne úgy képzeljük el mint itthon! Igaz, nyilván voltak olyan felajánlott nyereménytárgyak is, melyek a „megszokott” kategóriába tartoztak, de amikor elérkeztünk a tűzifákhoz, terményekhez, gépekhez, és főleg az élő állatokhoz, bizony elkerekedett a szemünk! A fődíj egy tündéri, hatalmas masnik viselő boci volt… hát igen…
De ami a legfőbb pozitívum, és csodálatos élmény volt ezen a Gazdanapon, az a helyiek szeretete, kedvessége, hozzáállása volt a rendezvényhez, hozzánk, egymáshoz! Ez a fajta összetartás, a közös élményekre törekvés, a közösséghez tartozás legfeljebb kisebb falusi, elsősorban helyi programokon tapasztatható itthon, egyszerűn nagyon jó volt magyarnak lenni, és itt lenni kinti testvéreinknél.
Gyergyóalfalu remek helyen fekszik Erdélyben, közel van Szováta, Parajd, Gyilkos tó, hogy csak néhány ismertebb látványosságot említsünk, pompázatos hegyek veszik körül ezernyi programot kínálva, szinte szín magyarok lakják, így nyelvi problémáink sem lehetnek. És még ezernyi érvünk volna arra, miért érdemes ide ellátogatni, aki teheti, keresse fel őket, és élje át az a milliónyi élményt, ami itt várja az utazókat!
Köszönjük a lehetőséget Gyergyóalfalú vezetőségének, Balatonszárszó küldöttségének, és minden „helyinek”, akik egy életre szóló emlékekkel gazdagítottak minket!
