Asszuán

Asszuán

Asszuán város Egyiptom déli részén, a Nílus keleti partján fekszik, és az ókorban Asszuán volt az Ókori Egyiptom déli határa, ettől délre kezdődött Alsó-Núbia. A várostól délre építették meg a 20. század elején az afrikai ország legnagyobb duzzasztógátjait, majd végül az 1960-as években a Nagy Asszuáni gátat.

Ma Asszuán az egyiptomi idegenforgalom egyik legkedveltebb célpontja. Számos turista keresi fel a környék nevezetes történelmi emlékeit, mint Phile, Elephantine szigete vagy a Szent Símeon kolostor, de rengeteg látogatót vonz az ország egyik legszebb múzeuma, az asszuáni Núbiai Múzeum is.

A modern város melletti Elefantiné szigetén már az Óbirodalom korában jelentős kereskedelmi központ létesült és egyiptomi város és erődítmény épült. Ettől az időtől kezdve a város az ország déli határának számított, és bár a valószínűleg a modern település alatt fekvő ókori település fáraókori rétegei egyelőre nincsenek feltárva, szemközti nyugati parton sziklába vájt gazdag kormányzósírok, a település stratégiai és gazdasági fontosságáról tanúskodnak. Asszuánba érkeztek meg ugyanis délről Egyiptomba a különböző egzotikus áruk, mint az elefántcsont, állatbőrök, keményfák, illatszerek és fűszerek, valamint a núbiai arany. A környéken a sivatag szélén számos gránitbánya volt található.

A híres gát Asszuántól 13 kilométerre található, a folyón felfelé haladva. Az Asszuáni-gátat 1971-ben adták át, az építését 11 évvel korábban kezdték. A duzzasztó 111 méter magas, 3,8 kilométer hosszú, az alapzatának szélessége 975 méter, felfelé haladva 40 méteressé keskenyedik. Akkora mennyiségű anyagot használtak az építéséhez amennyi 17 Kheopsz-piramishoz lenne elegendő.

A gát felett egy négysávos úton lehet áthaladni egy diadalív mellett. A duzzasztó nyugati szélét hatalmas lótuszvirágot formáló, négy, kör alakú, hegyes, fehér kőoszlopból álló emlékmű jelzi. A gát keleti oldalán van a csatorna, amelyben az erőmű turbinái kaptak helyet. A folyó feltartóztatásával hatalmas mennyiségű vizet tudnak tárolni a Nasszer-tóban. Ez a világ legnagyobb mesterséges tava. Déli iránybab Núbiától Szudánig ér. Vízfelülete 5244 négyzetkilométer. Az Asszuáni-gáttal (Szadd-el-Áli) sikerült a Nílus áradásait kiszámíthatóvá tenni. Az egyiptomiak életét mindig erősen befolyásolta a Nílus áradása, vízszintje. A gátnak köszönhetően megnövekedett a megművelhető földterületek nagysága. A gát építésének azonban ára is volt. Megváltoztak a Nílus deltájának ökológiai viszonyai, a víz sótartalma az éghajlatot is befolyásolja. A gátat németek tervezték, az építésben a Szovjetunió segített. Az Asszuáni-gát építése során 451 ember vesztette életét. A víz folyásának irányában északra találjuk az 1902-ben elkészült régi gátat. Ez akkor a hasonló létesítmények között világelső volt. Az arabok egyszerűen csak a gátnak (El-Szadd) nevezték. A duzzasztó építéséhez 60 ezer núbiai és szudáni ember otthonát kellett lerombolni, és elköltöztetni őket. Ókori műemlékeket lepett el a víz. Az UNESCO akciójának köszönhetően a legfontosabbakat sikerült áthelyezni, de a Philai-sziget például örökre elsüllyedt. Templomait elemeire bontották, beszámozták, és egy magasabb szigeten újra felépítették. Az Ízisz-szentély egyes elemei az időszámítás kezdete körüli időből származnak. Három további templomot a gát nyugati végében fekvő Kalábsa közelében állítottak össze. A mentési akció legnagyobb vállalkozása a híres Abu-Szimbel sziklatemplomok áthelyezése volt, ezek most Asszuántól 282 kilométerre találhatóak. A templomokat és szobrokat kifejtették a hegyből, szállítható darabokra fűrészelték, és így vitték el. A templomokat II. Ramszesz fáraó parancsára egyetlen sziklatömbből faragták ki. A nagyobbik templomot a homlokzatán négy 20 méteres, ülő fáraószobor őrzi. Az ülő Ramszesz figurák élethű portrék. A templomot úgy tájolták, hogy az év két napján a felkelő nap sugarai behatolva az istenszobrokat világítsák meg. A homlokzat 4 szobra közül az egyiknek földrengés következtében letört a feje. A kisebb szobrok a fáraó gyerekeit, és feleségét, Nofertitit ábrázolják.

Asszuán 20 fokos átlaghőmérsékletével ideális téli üdülőhely. Nyáron azonban a hőmérséklet az 50 fokot is eléri. Kirándulóhelyei közül említésre méltó az 1957-ben elhunyt harmadik Aga kán mauzóleuma, a kopt kolostorok romjai, a régi muzulmán templom sziklasírjai, és a nílusi Elephantine-sziget ókori romjai.

További információk:  www.egyiptom.lap.hu

Translate »