Vorarlberg Tourismus GmbH
Postfach 99 / Poststraße 11
A-6850 Dornbirn
T:+43 (0)5572 377033-0
F: +43 (0)5572 377033-5
További információk Magyarul:
Osztrák Nemzeti
Idegenforgalmi Képviselet
06 80 012 726
Az Arlberg, vagy Arlberg-hágó egy fontos alpesi közúti átjáró Vorarlberg és Tirol szövetségi tartományok hatrán, 1793 méter tengerszint feletti magasságban. A hágóterület és a mellette emelkedő hegytömb elnevezése egyaránt Arlberg. A hágó elválasztja egymástól a nyugati Alfenz-patak és a keleti Rosanna-patak völgyét. A rajta áthaladó B-197 számú szövetségi főútvonal (Arlbergstraße) összeköti nyugaton a vorarlbergi Klösterle községet és keleten a tiroli St. Anton am Arlberg várost. A hágó alatt 1884-ben vasúti alagút épület, A hágó és környéke a tiroli St. Anton am Arlberghez tartozik. Ismert télisport-központ, világ- és Európa-bajnoki lesikló-versenyek rendszeres színhelye.
Az Arlberg környéki települések fő bevételi forrása a turizmus. Az „am Arlberg” kifejezést sikeres marketing logóvá fejlesztették.
Az Arberg síközpont
A „Ski Arlberg” néven ismert télisport-régió a hágó és annak környékéhez kapcsolódó sípályák, szállások és sportlétesítmények együttműködő rendszerét jelenti. Ebbe ma már beleértik a vorarlbergi Sonnenkopf hegyet és a felső Lech-völgyet is.
Az arlbergi síkörzet a Monarchia idejére visszanyúló hagyományt ápol. 1901-bem St. Anton-ban megalakult az Arlberg Síklub, amely hamarosan saját klub-versenyt írt ki. 1904-ben már nyílt Arlberg-síversenyt is szerveztek. 1928-ban megrendezték az első nemzetközi Alpesi Kandahar síversenyt, az ausztriai Arlber Síklub és svájci Mürrenben székelő brit Kandahar Síklub rendezvényét. A következő évektől napjainkig rendszeresen megszervezik a Kandahar néven futó nemzetközi síversenyeket, váltakozó helyszíneken (a tiroli Sankt Antonban, a svájci Mürrenben, a franciaországi Chamonix-ban, az olaszországi Sestriere-ben és a bajorországi Garmisch-Partenkirchenben.[11]
1921-ben a stubeni születésű Hannes Schneider síelő és filmszínész (1890–1955) vezetése alatt Sankt Antonban elindult a körzet első síiskolája. 1937-ben Sankt Antonban és Zürsben megépítették az első sílifteket, a napjainkban már jól ismert Doppelmayr liftépítő szakcég első ilyen gyártmányait.
A 21. század elejére a Lech és Zürs környéki hegycsoportok lejtőit, az Arlberg-hágó (és az Arlberg-út) mindkét oldalán, egyetlen nagy összefüggő síközponttá fejlesztették. A pályarendszer részei a Gampen, a Kapall, a Galzig és Valluga hegyek (St. Anton és St. Christoph fölött), az Albona (Stuben mellett), a Rendl környéke (St. Antontól délre), Warth és Schröcken falvak a Hochtannberg-hágótól északnyugatra. A pályarendszer 88 felvonót, 350 km kezelt sípályát, és 200 km „szűzhavas” pályát foglal magába. 2001 november 1. és 2002. október 31. között a Arlbergi síközpontok vendégéjszakáinak száma átlépte az egymilliót.
Nyári turizmus
Az 1980-as évekig az arlbergi településeket a nyári szezonban szinte csak hegymászók látogatták, a kiránduló turisták alig. A szálláshelyek nagyrésze nyáron zárva tartott. Az ezredforduló után erőteljes marketing programokkal a nyári kerékpáros és családi kiránduló turizmust is sikerült fellendíteni.
