Továbbra is a maribori Lent városrészben növő, több mint 450 évesre becsült nemes szőlőtőke viseli a világ legidősebb szőlőjének címét, noha a Guinness-rekordok közé idén egy 416 éves tibeti vadszőlő is bekerült.
A szlovén, 2004 óta hivatalos Guinness-rekorder tőke a Vitis vinifera ssp. vinifera alfajhoz tartozik, vagyis ahhoz a nemes szőlőhöz, amelyet az ember már évszázadok óta termeszt. A szakértők már 1972-ben legalább 350 évesre becsülték a növényt, az újabb felmérések pedig azt valószínűsítik, hogy kora ma már meghaladja a 450 évet is.
Ezzel szemben a Guinness által szeptemberben hitelesített tibeti lelet egy vadon élő, mintegy nyolc méter magas szőlőtő, amely 2400 méteres magasságban növekszik, és minden korábbi ismert példánynál idősebb vadszőlőként kapott helyet a rekordok között. A két kategória azonban különbözik, így a maribori tőke továbbra is mint a „világ legidősebb termesztett, gyümölcsöt hozó szőlője” szerepel a rekorderek között.
A tibeti felfedezés figyelemre méltó botanikai ritkaság, de Maribor státuszát nem befolyásolja. Mint mondta, korábban is számítani lehetett arra, hogy a világ rejt még meglepetéseket szőlőtőkék korát illetően, elsősorban a Kaukázus térségében.
Ha valaha találnának is egy idősebb termesztett tőkét, a maribori szőlőt minden bizonnyal külön kategóriában lehetne megőrizni, mint a „világ legidősebb, városi környezetben növő, még mindig termő szőlőjét”.
A szőlőtőke ma is a város egyik legfontosabb jelképe. „A legidősebb szőlő nem csupán turisztikai látványosság, hanem történelmünk, kultúránk és közösségi összetartásunk élő szimbóluma”.
A maribori szőlő mindmáig terem, oltványai pedig világszerte elterjedtek: Szlovéniában több mint 150, külföldön pedig több mint 100 helyszínen nőnek az utódai.
