Ma a szezonális farsangi ételek sorát a kőszegfalvi németek speciális fánkjával, a cigenudlival folytatjuk. Nem egyszerű bánni vele, de érdemes a próbálkozás, mert meghálálja a törődést, és mennyei élményt nyújt annak, aki belekóstol.
Két tapasztalt, idős helyi asszony vállalta, hogy elkészíti az úgynevezett „gschupf” cigenudlit, amelynek jellegzetessége, hogy nemcsak sodorják, hanem szaggatják is. Radványi Dezsőné és Szalai Barnabásné, – mindkettejük keresztneve Ilus – már számos rendezvényen mutatkoztak be, gyakran főiskolásoknak mondják el tudásukat és televíziós gasztronómiai műsorban is szerepeltek már.
Amikor megérkezünk, máris hangosan figyelmeztetnek: csukjuk be gyorsan az ajtót, mert megfázik a tészta. Azt is mesélik, hogy régen a kelni való fánkocskákat dunyhára rakták az asszonyok, hogy puhán feküdjenek.
– Ezek a német asszonyok leleményesek voltak ám – meséli a házigazda Radványiné, az idősebbik Ilus néni. – Amikor betelepítették őket Kőszegfalvára, nem volt edényük, se gyúrótáblájuk, se sodrófájuk. De kezük volt, meg kanaluk, és egy terítő is került az asztalra. A cigenudli pedig már ennyi kellékkel is elkészíthető.
A gschnupf cigenudli speciálisan Ilus néni fejlesztése. Korábban túrót is használtak az asszonyok, ő ez elhagyta, helyette rumot és tejszínt rak a hihetetlenül puha és légies tésztába. Panaszolja: már a liszt sem olyan, mint régen, és a tej sem. Ezért aztán óvatosan kell bánni mindkettővel, a tészta verése közben odafigyeléssel kell adagolni abból, amelyik éppen hiányzik.
Nézzük a hozzávalókat: egy kiló liszt, 6 tojás sárgája, 4 tojás fehérje, 10 deka olvasztott vaj, 5 deka élesztő, 8 deci tej, jó fél deci rum, jó két csipet só, 2 deci tejszín, 5 deka cukor, 5 deka rumba áztatott mazsola, két liter olaj a sütéshez, vaníliás porcukor a tálaláshoz.
Kevés tejben 5-6 deka cukorral felfuttatjuk az élesztőt. Egy tálba belerakjuk a lisztet, a sót, beleöntjük a tejszínt, a felolvasztott vajat, a kevés cukorral jól kikevert tojássárgáját, a rumot, majd a felfuttatott élesztőt. Emelő, alányúló mozdulatokkal elkezdjük „verni” a tésztát. Az öregek azt mondták, addig kell verni, amíg a mazsola már szinte kipotyog belőle. A tejet fokozatosan adagoljuk, hogy a tészta jó puha legyen. Fontos, hogy minden hozzávaló langyosan kerüljön a tésztába. Ha jó erős dagasztógépünk van, dolgozhatunk azzal is. Legvégül a habbá vert négy tojásfehérjét is beledolgozzuk, ez ad majd tartást a fánknak. A tésztát meleg helyen fél óráig kelni hagyjuk.
Amíg kel, egy tiszta abroszt terítünk az asztalra, egy másikat pedig előkészítünk, amivel majd letakarjuk a fánkokat. Ne legyen nehéz a takaró, mert akkor nem jönnek fel szépen a kiflicskék.
A megkelt tésztából evőkanálnyi darabokat szaggatunk, mindegyiket a tenyerünkkel deszkán körülbelül tíz centis rudakká sodorjuk, kifli alakúra hajtjuk, és sorban a terítőre rakjuk. Letakarva itt is tovább kelesztjük. Mire a végére érünk a szaggatásnak, lassan kezdhetjük sütni az első darabokat, azokat véve előre, amelyek már szépen megduzzadtak. Az olaj ne legyen túl forró, és fontos az is, hogy bőséges legyen, kényelmesen úszkáljanak benne a fánkok. Ilus néni még arra is esküszik, hogy legjobb zománcos edényt használni erre a célra.
A fánkokat közepes tűznél, folyamatos odafigyeléssel sütjük, vigyázva, hogy a rendkívül puha kifli az olajba rakásnál megtartsa a formáját. Amíg az első oldaluk sül, letakarjuk az edényt, ahogy mondják, a födő egy kicsit meghúzza, megemelkedik a tészta. Ha jól dolgoztunk, a fánkok sülés közben még körülbelül másfélszeres méretre dagadnak és szép sránfli (szalag) is lesz az oldalukon körben. A zsiradék lecsepegtetése után vaníliás porcukorba forgatjuk, majd sorban a talpaikra tálcára állítjuk őket.
Egy kiló lisztből mérettől függően 35-40 cigenudli készül. A kőszegfalvi asszonyok farsang idején legalább egyszer elkészítik ezt a csemegét, van, aki egy kosárnyit a munkahelyére is visz.
Lassan a helyi fiatalasszonyok is átveszik a tudást az idősektől. Amihez mág az is hozzátartozik, hogy a cigenudlit, bár fogyasztható lekvárba mártogatva is, harapni azonban nem szabad, csak törni.
Ugyan ez egy nagyon finom különlegesség, de ha valaki finom fánkot szeretne enni, és nem jár Kőszeg környékén, nem kell ezért leutaznia, pompás darabokat kóstolhatunk, többféle feltéttel a belvárosban is, a Klauzál utcában található, általunk többször kiválóra Grumpyban!
Eredeti cikk: www.vaol.hu
