Immár 35. alkalommal rendezték meg Budafokon, a főváros „bor negyedében” a méltán sokak által várt és kedvelt 3 napos Pezsgő és Borfesztivált a hétvégén, amin szerkesztőségünk is részt vett.
Külön kellemes meglepetés volt, hogy a sajnos egyre jellemzően ilyen jellegű fesztiválokkal ellentétben itt nem csak, hogy nem voltak belépők, hanem kötelező pohárvásárlás sem, aki nem hozott poharat, az jelképes összegért vásárolhatott. És ami szintén nagyon, de nagyon pozitív volt, hogy nem előre feltöltött fesztiválkártyával, hanem bárhogy, bármivel lehetett a pultoknál fizetni, ami egyértelműen megkönnyítette a kóstolást, és nem járt kellemetlen plusz foglaltságokkal.
A fergeteges programsorozat már péntek este elkezdődött szuper koncertekkel, és egyértelműen finom nedűkkel, nem is csoda, hogy szombaton kicsit nehezen indult a nap, bár a Promontorium Borlovagrend látványos felvonulására sokan voltak kíváncsiak.
A zenével és mazsorettel kísért menet új útvonalon haladt, és így az egész rendezvény területén látható volt a díszes és különleges menet.
A vonulást az ünnepi megnyitó követte, mely után tartotta a Borlovagrend az avatási ceremóniáját, amit mindig erre a fesztiválra időzítenek, és amin idén három új tagot vettek fel a patinás társaságba.
Természetesen nem ez volt az egyetlen látványos és szórakoztató „műsor” a Fesztiválon, hiszen mind a három színpad bővelkedett mind a három napon érdekesebbnél érdekesebb fellépőkkel, nem csoda, hogy a pompás italok és finomságok melletti jó zenék mellet éjszakába nyúlóak voltak a napok, főleg a baráti táraságokban.
Becsületére legyen mondva a szervezőknek, ahogy az egész fesztivál, így a három színpadnál levő koncertek sem voltak fizetősek, így bárki szabadon élvezhette a jobbnál jobb fellépőket. Azt hiszem ez a mai világban külön dicséretes és példa értékű!
De nézzük meg, mit is kóstolhattunk, hiszen mégis csak a pezsgőről és borról szólt a fesztivál! Gyakorlatilag szinte összes Budafokon érdekelt borászat jelen volt, lehetőleg mind a három helyszínen pincészetük nedűivel.
Ez azért is jelentős, mert közben szombaton szokás szerint zajlott a minden hónap első szombatján aktuális „Pincejárat”, ahol szintén a legtöbben várták a vendégeket, de erről külön írunk majd, hiszen az egy külön élmény volt ezen a szombaton is!
Külön érdemes kiemelni a Szeleshát pincészetet, akik igazából Szekszárdiak, de Budafokon is van pincéjük, a Pincejárat állandó tagjai, így rendszeresen lehet kóstolni finom minőségi boraikat. Most is remek ajánlatokkal érkeztek, ami közül érdemes kiemelnünk a „Gubac” nevű borukat, mely a hasonló nevű dűlőből származik, és a „Magyarország legjobb vörösbora” verseny különdíjasa. Egyszerűen fenomenális, főleg ha valami hozzá való ételt fogyasztottunk a kóstolás előtt.
Mondjuk volt is miből választani hozzá finom falatokat, igaz az esti órákban nem csekély sorbaállást követően, de valamit valamiért. És az sem elhanyagolható, hogy az árszínt a realitások határán belül volt mindenhol.
A kiállítók között megtaláltuk az ország egyik legjobb és leghíresebb borászati iskolájának a standját is, ami nem más, mint a Soós István Borászati Technikum. Őket azért is érdemes kiemelni, mert az itt kínált boraik az egyetlen olyan tételek, amik teljes egészében a még megtalálható Budafoki szőlőkből készül, méghozzá az iskola keretein belül.
Ha már az iskolánál tartunk, van olyan oktatójuk is, akik egyben neves borász is, saját, Balaton környéki borászattal, és ez a Taverna Borászat. Remek borokat készítenek, melyeket nem csak itt a fesztiválon tudunk megkóstolni, hanem a Pincejárat keretein belül minden hónap első szombatján is.
Olyan nagy nevekkel is találkoztunk, mint a Sauska, rájuk egy külön anyagban fogunk kitérni, mert a szombati Pincejárat keretében meglátogattuk fantasztikus pincerendszerüket.
Az étel és ital kínálat mellett egyértelműen helyet kaptak a kézműves és népművészeti termékeket árusító sátrak is, hiszen minden ilyen fesztiválnak aktív részesei. Külön öröm volt, hogy „bóvli” árust nem találtunk, szinte bárhol bármiből szívesen vásároltunk volna.
Egyértelműen csak néhány nevet tudtunk kiemelni, hiszen mindenkit nem lehet felsorolni, ahogy a rengeteg fellépőét sem, de nem is a nevek a legfontosabb, hanem az a fergeteges hangulat, amit idén is létrehoztak a bő 48 óra alatt, méltón ünnepelve a már 35. alkalmat. Rohanó, egyre személytelenebb világunkban az ilyen rendezvények segítenek kicsit visszatérni az „emberi világba”.
Reméljük még sok éven át lesz lehetőségünk Budafokon, a főváros Bornegyedében ilyen szuper fesztiválon részt vennünk, csak ajánlani tudjuk mindenkinek jövőre is!
