Ételek
A grúz konyha számtalan olyan fűszert ismer, amelyet nálunk nem használnak, pl. a sajátos illatú szapranát (imereti sáfrányt). Szinte valamennyi fogásban van koriander (kinza).
A grúzok mindig előételekkel kezdik az evést, az asztalon petrezselyemzöld, retek, hagyma, tárkony, csípős ízű cicmata, továbbá paprika, paradicsom, uborka található. Előételek a sajtféleségek is. Sajátos grúz sajt a gudisz. Előétel a diós bab is. Ezt szemes babból vagy zöldbabból készítik és dióval ízesítik. Előétel még a híres hacsapuri, vagyis a grúz sajtos, túrós lepény.
A levesek nem annyira népszerűek, csak orosz szokás nyomán terjedt el a buljon (húsleves), a borscs (cékla-káposztaleves), és a scsi (céklaleves). Egyetlen grúz levesféleség a csihirtma, ez leginkább egy bő lére eresztett csirkepörkölthöz hasonló, de főzés közben kevés lisztet és tojást is kevernek hozzá.
Húst szeretnek enni, ebből készítik a főfogásokat. Körítést – burgonyát, rizst, párolt zöldséget – nem adnak hozzá, vagy csak igen keveset. Inkább egy-két falat kenyér pótolja az európai szokás szerinti körítést.
Legkedveltebb nemzeti ételeik: a szacivi (dióscsirke), a grúz saslik, csahohbili (bő lére engedett csirkepörkölt), az adzsapszandál, amely a magyar lecsóhoz hasonló, csak vékonyra szelt és megsütött padlizsán az alapanyaga.
A saslik az egész Kaukázusban elterjedt étel. A grúzok bárányból készítik, nyílt parázson sütve. A nagyobb éttermekben disznóhúsból is kapható. Speciális sasliksütőn, hosszú, vékony fémpálcán tálalják, és a húsdarabokat a vendégnek kell villával lehúznia.
Kedveltek az édességek. A sütemények és torták nagy választékban kaphatók. Fogyasztják a szentjánoskenyeret; ezt kávé mellé adják.
A terített asztal szépségéhez hozzátartoznak a nagy gyümölcsöstálak is.
Italok
Grúzia legismertebb borai a nemzetközi borversenyeken is sok díjat nyert Cinandali és Colikauri. Nőknek a Kinzmarauli, Tvisi és Ateni ajánlható.
A grúz konyak szerte a világon kivívta előkelő helyezését. A legjobb márka belőle a Tbiliszi, ez 16-20 éves borpárlat.[
Grúziát – éghajlatának köszönhetően – tavasztól őszig bőséges termés jellemzi. Éppen ezért az itt élők étkezéseik során rengeteg friss zöldséget és gyümölcsöt fogyasztanak, ételeiket pedig friss fűszernövényekkel – menta, petrezselyemzöld, koriander – ízesítik. Gyakori alapanyaguk a padlizsán, a paradicsom, a paprika, a gránátalma, a füge vagy éppen a szőlő, de a nálunk szinte ismeretlen feioja – mirtuszdió, a „grúz kivi” – is megterem az országban.
A zöldségekből, fűszerekből, gyümölcsökből rengeteg szószt, mártást készítenek, ezek az étkezések elengedhetetlen részei. És ne feledkezzünk el a bazháról sem, amely az egyik legnépszerűbb, dió alapú mártás. Ezekből a fogásokból állítják össze a gobi elnevezésű táljukat: főtt céklától kezdve a sült tökön át, egészen a diókrémmel megkent, vékonyra szeletelt padlizsánig minden jóval megpakolják. Persze a mártásokat és a falatkákat sült húsok, kolbászok mellé is szívesen tálalják, illetve Grúzia a sajtjairól is igen híres.
Nem túlzás azt állítanunk, hogy a grúzok a kenyérsütés mesterei. Étkezéseik szerves része a kenyér, amit nem csupán üzletekben, hanem utcai árusoktól is beszerezhetünk. A hacsapurit ( khachapurit) valószínűleg senkinek sem kell bemutatni, a lapos, korong alakú, joghurttal vagy maconival (savanykás tejtermék) készült tésztát ízletes sajttal töltik meg. A hacsapuri másik, talán még ismertebb verziója az adzsari hacsapuri, a rombusz (vagy nevezhetjük akár csónaknak is) formájú, sajttal töltött tészta közepére a sütés végén nyers tojást ütnek.
„Mustkolbászokkal” szerte az országban találkozhatunk: kötélre kifeszítve lógnak az utcán, piacokon ezek a valóban kolbászra emlékeztető édességek. Alapjuk dió vagy mogyoró, aszalt szilvát és mazsolát is tehetnek hozzá. Formázás után liszttel sűrített szőlőlébe mártják, majd hagyják a levegőn kiszáradni.
Bor
A grúzok valószínűleg a legrégebben bort készítő népcsoport, már 8000 éve is foglalkoztak ezzel a tevékenységgel. A szovjet időkben majdnem kipusztították a szőlőt, de mára ismét virágzásnak indult a borászat. Érdekesség, hogy hagyományosan nem hordókban érlelik a borokat, hanem föld alá ásott nagy méretű cserépedényekben.