Hivatalos adatok
| Hivatalos név: | Grúz Köztársaság | Időzóna: | GMT+03:00 |
| Anyanyelven: | Szakartvelosz Reszpublika | Autójelzés: | GE |
| Államforma: | köztársaság | Pénznem: | grúz lari (GEL) |
| Főváros: | Tbilisi | Elektromosság: | – |
Utazási információk
Nemzetközi repülőterek
Tbiliszi.
Fontosabb telefonszámok
| Ország előhívó: 995 |
Földrajz, gazdaság
Népességi adatok
| Lakosság: | 5 471 000 fő |
| Népsűrűség: | 78.50 fő/km2 |
| Nyelvek: | grúz, örmény, orosz. |
| Népcsoportok: | grúz (68,8%), örmény (9,0%), orosz (7,4%), azeri (5,1%), oszét (3,2%), görög (1,9%), abház (1,7%), egyéb (2,9%). |
| Vallások: | grúz ortodox, örmény katolikus, orosz ortodox, mohameán. |
Földrajz, természeti adottságok
| Terület: | 69 700.00 km2 |
| Nagyobb települések: | Tbiliszi 1 268 000, Kutaiszi 236 000, Rusztavi 160 000, Batumi 137 000, Szuhumi 122 000, Gori 57 000, Poti 54 000, Zugdidi 40 000, Chinvali 30 000. |
| Legmagasabb pontok: | Dzsangi-Tau 5068 m. |
| Főbb folyók: | Rioni. |
| Főbb tavak: | Dzsvari-víztároló. |
Földrajz
Északon a Kaukázus, délen a Kis-Kaukázus láncai húzódnak, közöttük fekszik a Rioni folyó völgye, az ún. Kolhisz, amely a Fekete-tengerhez fut ki.
Gazdaság
Egy főre jutó GNP: 850 USD
A grúz kultúra gazdag és ősi gyökerei háromezer évre nyúlnak vissza az időben. A bor termelése Grúziában a történelem előtti időkben kezdődött, és máig az ország gazdaságának fontos részét képezi. Az ország évezredeken keresztül nagyhatalmak határvidéke volt, a grúz nép mégis fennmaradt, sőt, a 12. század környékén Grúzia maga is regionális nagyhatalmi státuszra tett szert. Lakóinak túlnyomó többsége ortodox keresztény.
Északi szomszédja Oroszország, délről Törökország és Örményország, keletről Azerbajdzsán határolja. Területe földrajzi-éghajlati szempontból igen változatos, egyaránt vannak hegyvidéki és szubtrópusi éghajlatú részei.
Grúzia éghajlata területéhez mérten szinte szélsőségesen változatos. Két fő éghajlati zónája van, amelyek határa a Likhi-hegység. Ez osztja keleti és nyugati részre az országot. A Nagy-Kaukázus hegylánca fontos éghajlat-alakító tényező, mert elzárja az országot a hideg északi légáramlatok elöl. A déli Kis-Kaukázus ugyanakkor az Ázsia felől érkező forró és száraz légtömegek hatásaitól óvja Grúziát.
Nyugat-Grúzia jelentős része a nedves szubtrópusi zóna északi határterülete, az éves csapadék itt 1000 és 4000 milliméter között van. A csapadék nagyjából egyenletesen oszlik el az évben, bár az ősz gyakran különösen esős. Az egyes területek klímája jelentősen függ a magasságtól, az alacsonyabban fekvő vidékek egész évben viszonylag melegek, a Nagy- és a Kis-Kaukázus lejtőin viszont hűvös, csapadékos nyarak és havas telek váltják egymást (sok helyen a hótakaró vastagsága gyakran a 2 métert is eléri). A Kaukázus legnedvesebb része Adzsaria, ahol a Kobuletitől keletre elhelyezkedő Mtirala hegy évente 4500 milliméter csapadékot kap.
Kelet-Grúzia éghajlata átmenet a nedves szubtrópusi és a kontinentális klíma között. A Fekete-tenger felől érkező nedves légtömegek és Közép-Ázsia száraz légtömegei egyaránt befolyásolják. A nyugati hatásokat részben blokkolják a Likhi és a Mesketi hegyláncai. Az éves csapadék jóval alacsonyabb, mint Nyugat-Grúziában, 400 és 1600 milliméter közt váltakozik, a régiótól függően. A legcsapadékosabb a tavasz és az ősz, a nyár és a tél száraz. Kelet-Grúzia jó részében a nyár forró (különösen az alacsonyan fekvő területeken), a tél pedig viszonylag hideg. A tengerszint feletti magasság itt is fontos szerepet játszik a hőmérsékleti viszonyok kialakításában. A 2000 méter feletti magasságokban még nyáron is gyakori a fagy.
Az alacsonyan fekvő vidékekről a mezőgazdaság és az urbanizáció csaknem teljesen kiszorította az egykor hatalmas erdőségeket. Ezek maradványai lényegében csak a természetvédelmi területeken találhatók. Kelet-Grúzia egykori füves pusztáit is elfoglalta mára a mezőgazdaság. A megművelt alacsonyan fekvő vidékek fölött a lombhullató erdők öve mintegy 1500 méter magasságig tart. Efölött húzódik a fenyvesek öve nagyjából 1800 méter magasságig. Az alpesi legelők az örök hó birodalmáig, mintegy 3300 méter magasságig tartanak.
Állatvilágára az európai fajokon kívül az ázsiai elterjedésű fajok megjelenése jellemző. Mivel Grúzia nagyon változatos tájképpel és élőhelyekkel rendelkezik, nagyszámú állatfaj él itt, összesen mintegy 1000 gerinces, 330 madár, 160 halfaj, 48 féle hüllő és 11 kétéltű faj. A rágcsálófauna igen gazdag, több bennszülött fajjal. Megtalálható pl. a kaukázusi mókus, a törpe ürge, az erdei pele, a kaukázusi pocok és a tamariszkegér. Az erdőkben többféle nagyragadozó él, mint a szürke farkas, aranysakál, barnamedve, a hiúz, a ritkán látott perzsa leopárd és az Oroszországból betelepített nyestkutya. A párosujjú patások közül a gímszarvas, az európai őz, a magasabb helyeken a zerge jellemző. [20] A gerinctelen fajok száma is magas, de a különböző publikációk eltérő számokat közölnek. Pókokból például 501 faj él Grúziában.
grúz konyha számtalan olyan fűszert ismer, amelyet nálunk nem használnak, pl. a sajátos illatú szapranát (imereti sáfrányt). Szinte valamennyi fogásban van koriander (kinza). [35]
A grúzok mindig előételekkel kezdik az evést, az asztalon petrezselyemzöld, retek, hagyma, tárkony, csípős ízű cicmata, továbbá paprika, paradicsom, uborka található. Előételek a sajtféleségek is. Sajátos grúz sajt a gudisz. Előétel a diós bab is. Ezt szemes babból vagy zöldbabból készítik és dióval ízesítik. Előétel még a híres hacsapuri, vagyis a grúz sajtos, túrós lepény. [35]
A levesek nem annyira népszerűek, csak orosz szokás nyomán terjedt el a buljon (húsleves), a borscs (cékla-káposztaleves), és a scsi (céklaleves). Egyetlen grúz levesféleség a csihirtma, ez leginkább egy bő lére eresztett csirkepörkölthöz hasonló, de főzés közben kevés lisztet és tojást is kevernek hozzá. [35]
Húst szeretnek enni, ebből készítik a főfogásokat. Körítést – burgonyát, rizst, párolt zöldséget – nem adnak hozzá, vagy csak igen keveset. Inkább egy-két falat kenyér pótolja az európai szokás szerinti körítést. [35]
Legkedveltebb nemzeti ételeik: a szacivi (dióscsirke), a grúz saslik, csahohbili (bő lére engedett csirkepörkölt), az adzsapszandál, amely a magyar lecsóhoz hasonló, csak vékonyra szelt és megsütött padlizsán az alapanyaga. [35]
A saslik az egész Kaukázusban elterjedt étel. A grúzok bárányból készítik, nyílt parázson sütve. A nagyobb éttermekben disznóhúsból is kapható. Speciális sasliksütőn, hosszú, vékony fémpálcán tálalják, és a húsdarabokat a vendégnek kell villával lehúznia.[35]
Kedveltek az édességek. A sütemények és torták nagy választékban kaphatók. Fogyasztják a szentjánoskenyeret; ezt kávé mellé adják.
A terített asztal szépségéhez hozzátartoznak a nagy gyümölcsöstálak is.
Grúzia legismertebb borai a nemzetközi borversenyeken is sok díjat nyert Cinandali és Colikauri. Nőknek a Kinzmarauli, Tvisi és Ateni ajánlható.
A grúz konyak szerte a világon kivívta előkelő helyezését. A legjobb márka belőle a Tbiliszi, ez 16-20 éves borpárlat
Grúzia fontos bevételi forrása a turizmus. Legfőbb súlypontja a rózsás forradalom és Adzsaria helyzetének rendezése óta a tengerparti üdülőváros, Batumi, ahol a 21. században jelentős fejlesztések mentek végbe, ma leginkább a grúzok és az örmények kedvelt kirándulóhelye, de sok orosz és török turista is jár ide.
Főbb látnivalók
- Tbiliszi óvárosa
- Kutaiszi, Batumi
- A világörökség helyszínei
- Építészet: középkori épületek, erődfalvak, kolostorok, romok, a hagyományos népi építészet stb.
- Vardzia
- A Kaukázus vízesései, a Rica-tó, a Kazbek-hegy stb.
- a szubtrópusi tengerpart
- az Új Athos-barlang Abháziában (saját földalatti vasúttal)
