Rilai kolostor

Rilai kolostor

rilai kolostor (bolgárul Рилски Манастир, Rilszki Manasztir), Bulgária és a bolgár ortodox egyház legnépszerűbb és legszentebbnek tartott kegyhelye Délnyugat-Bulgáriában helyezkedik el a Rila-hegységben. Története a 10. században kezdődött, amikor a bolgárok védőszentje, Rilai Szent János (Иван Рилски, Ivan Rilszki) a környéken vonult remeteségbe, majd halála után a követői kolostort alapítottak. A török időkben vált kulturális központtá, amely helyzetét a bolgár nemzeti ébredés korában is megőrizte, sőt megerősítette. 1976-ban nemzeti történeti emlékhellyé nyilvánították, 1983-ban pedig az UNESCO felvette a világörökség-listára.

A rilai kolostor Szófiától délre 65, Blagoevgrádtól északra 40 kilométerre helyezkedik el 1147 méteres tengerszint feletti magasságban egy völgyben, nem messze Bulgária legmagasabb csúcsaitól (a 2729 méteres Maljovica négy, a 2925 méteres Muszala pedig mintegy nyolcórai gyalogútra fekszik tőle). A közelében folyik össze két gyors és tiszta hegyi patak, a Rilszka és a Drusljavica. Festői erdőségek veszik körül, melyek nagy része az 1992-ben alapított Rilai Nemzeti Park területéhez tartozik.

A hagyomány szerint Szent János (kb. 876946), Szófia (akkori nevén Szredec) környékén született, és 25 éves koráig pásztorkodással töltötte idejét, majd kolostorba, végül remeteségbe vonult. Hogy minél jobban elzárkózhasson a külvilágtól, többször változtatta lakhelyét, végül a rilai hegyekben lelt nyugalomra. Ekkor már híres ember volt, a környékbeliek szentként tisztelték: csodás ördögűzések és gyógyulások kapcsolódtak nevéhez. Egy alkalommal maga I. Péter cár (927968) is felkereste a remetét, akihez időközben tanítványok csatlakoztak, és megépítették a maguk szállásait a környéken. Az egyik ilyen hajlék később nagy és híres kolostorrá fejlődött, párhuzamosan az alapító hírének növekedésével: állítólag János ereklyéi gyógyították ki I. Mánuel bizánci császárt (11431180) betegségéből. Az ortodox egyház szentjének életét több bolgár és bizánci szerző is feldolgozta.

A kolostor mai képét a 19. században nyerte el. Kívülről masszív, négy emelet magas kőfalak tűnnek a látogató szemébe, melyeket kisebb-nagyobb ablakok törnek meg. A keleti és a nyugati falon két hasonló, vasalt tölgyfakapun keresztül lehet bejutni a kolostor udvarára, melyre a verandás-erkélyes lakrészek néznek. A lakóépületeket 1816-ban kezdték el építeni 8800 négyzetméteres területen, és a munkálatok 1847-ben fejeződtek be. Bár több mester és művész dolgozott a komplexumon, az egész kolostor tökéletes harmóniát sugall. A lakhelyek szabálytalan négyszögalakban helyezkednek el, és körbeveszik a részben kövezett, részben füves kolostorudvart, ahol a 14. századi Hrelju-torony és a Szent Szűz Születése főtemplom áll. A toronyhoz kis erkélyes harangtornyot építettek 1844-ben.

A szerzetesek lakhelyeiül szolgáló épületeket több fázisban építették meg. 181617-ben az északi, majd a keleti szárny, 1819-ben pedig a nyugati épületrész készült el Alexij Rilec mester vezényletével. 1833-ban tűzvész pusztította el az újonnan emelt kolostorépületek egy részét, azonban a szerzetesi közösség a jámbor hívek és művészek segítségével már a következő évben újjáépítette azokat; ekkor nyerték el mai arculatukat. 184647-ben Milenko építőmester felügyeletével elkészült a kolostorudvart bekerítő déli szárny is. 1960-ban a Bolgár Népköztársaság helyreállíttatta a félig romos délkeleti épületrészt, amely ma a kolostori múzeumnak ad otthont.

A déli szárnyban helyet kapott múzeum egyik büszkesége a Hrelju-templom mívesen faragott, 14. századi kapuja, valamint a Raphael-kereszt. Ez utóbbi alkotójáról, a 18. századi Raphael testvérről kapta a nevét, aki 12 év kitartó munkájával mintegy 104 vallási jelenetet és 650 miniatűr alakot faragott a mindössze 81 x 23 cm méretű fakeresztre. Munkáját, melyhez apró vésőket, késeket és nagyítólencsét használt, 1802-ben fejezte be, amikorra teljesen megvakult.

A kolostor lenyűgöző 1419. századi ikongyűjteménnyel rendelkezik. A szentképek többsége a patrónus Rilai Szent Jánost ábrázolja, de más szentekről és témákról is születtek ikonok. A középkori kéziratgyűjtemény is jelentős: a korai bolgár szerzők, mint például Grammatikus Vladiszláv mellett klasszikus keresztény szövegek (például Aranyszájú Szent János Hexameronja) athosz-hegyi és tirnovói iskolákban készített másolatai is megtalálhatóak. Az írásművek közül több az alapító szent életével, illetve magával a kolostorral foglalkozik.

A rilai kolostor fennhatósága alá tartozik több kisebb környékbeli kegyhely. A kolostor mellé 1795-ben csontházat (osszáriumot) emeltek, melyet a Szűz Bemutatásáról neveztek el. A 15. századi alapítású orlicai zárda, mely a Rila városka és a kolostor közti út mellett fekszik, illetve a 19. századi építésű pcselinói zárda szintén a rilai szerzetesek igazgatása alá esik. A főépülettől három kilométerre keletre, az úttól távol, az erdő közepén fekszik a kicsiny Szent Lukács remetelak, illetve ettől még távolabb a Rilai Szent János sírja helyén emelt kápolna.

www.wikipedia.org

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Translate »