Fertőrákos

Fertőrákos

Fertőrákos (németülKroisbachközség Győr-Moson-Sopron megyében, a Soproni járásban, kiemelkedő történeti és művészeti emlékekkel. Az egyetlen olyan magyarországi község, amelyet kőfal övezett, és püspöki palotája is volt. Szép természeti környezetben fekszik, és sok épülete műemlék. A világörökség részét képező Fertő-táj egyik jelentős települése.

Soprontól 10 kilométerre északkeletre, a Fertő nyugati partján, az Ausztriához tartozó Fertőmeggyes közvetlen közelében található. A település nyugatról, az itteni kőfejtő lajtamészkövétől a Fertő nádasaiig húzódik, a Rákos-patak szakadékos völgye mentén. A helységtől délre a Kecske-hegyet és a Szárhalmi erdőt találjuk, északra pedig az országhatárig főleg szőlőket.

Fertő hazai oldalán csak a Fertőrákoshoz közel eső partszakaszon van strand és vízisport telep, de ez közigazgatásilag Sopronhoz tartozik. A vízitelep kialakítása már a két világháború között megkezdődött, ekkor a parttól mintegy 3 km-re a nádas víz felőli részén cölöpökön a víz felett álló faházakat építettek. Akkoriban csak csónakon volt megközelíthető, később töltésutat létesítettek. A rendszerváltás előtt a kiépülő vízitelepre csak külön határsávi belépővel lehetett bejutni. A páneurópai piknik idején és az azt követő hetekben sok száz keletnémet állampolgár menekült át itt Ausztriába.

A kőfejtő

Két kőbánya van a településen, az évente közel kétszázezer embert vonzó látogatható bánya a község északi részén található. A geológusok szerint mintegy 12 millió évre, a miocénban képződött az lithothamnium-gumós lajtamészkő, amit már a rómaiak is bányászták – egyebek között a mai Sopron helyén állt Scarbantia falainak építéséhez. 1500-as években a fertőrákosiak megkapták rá a bányászengedélyt, és ezután már iparszerűen fejtették a követ. A nagyobb ütemű kitermelés 1857-ben indult meg, amikor a kőbánya a Bécsi Építőtársaság tulajdonába került. A bányászat 1948-ig tartott. A kőfejtőt 1951-ben műemlékké nyilvánították.

A kőfejtő őslénytani szempontból is igen érdekes: a függőlegesre fejtett, hatalmas falak jól megőrizték a tenger állatainak és növényeinek mészvázát. A növényvilágból a lithothamniumok jelentősek, az állatvilágból pedig a fésűskagylófélék, e kettő kőzetalkotó mennyiségben fordul elő.

második világháború végén a német és magyar szervek a légitámadásoktól védett lőszergyártó üzemet és raktárakat kívántak a kőfejtőben kiépíteni. 1944 decemberétől zsidó munkaszolgálatosokat – köztük egy rövid ideig Szerb Antal írót, Sárközi György költőt és Halász Gábor irodalomtörténészt –, valamint olasz hadifoglyokat, szerb és horvát munkásszázadok tagjait, környékbeli kivezényelt lakosokat dolgoztattak az építkezésen. Az itteni kényszermunka mintegy 400 magyar zsidó életét követelte.[18][19]

A kőfejtő több jelentős nagyjátékfilm forgatási helyszíne volt. 1958-ban Jancsó Miklós itt vette filmre A harangok Rómába mentek egyes jeleneteit, majd 1965-ben Várkonyi Zoltán forgatta itt A kőszívű ember fiai egyik legendás jelenetét. Ez utóbbi film képsorai annyira ikonikussá váltak, hogy a regény egy későbbi kiadásának borítóján is ez a helyszín látható. A kőfejtő oszlopai ugyancsak feltűnnek Fábri Zoltán 1966-ban készült Utószezon című filmdrámájában, amikor a főszereplő lázálmában egykori munkaadóit keresi a sziklacsarnokban heverő zsidó tetemek között.[20] 1979-ben ugyancsak a kőbányában készült a Sándor Mátyás televíziós sorozat egy jelenetsora.[17][21]

1970-ben alapította meg Várady György színházigazgató a barlangszínházat. Ezt 1985-ben korszerűsítették: a nézőtérre padlófűtést és új széksorokat, a színpadra modern világítást szereltek, és megoldották a műszaki személyzet elhelyezését is.[22] 2011-re a kőfejtő állaga leromlott, életveszélyessé vált, ezért bezárták; 2013 és 2015 között jelentős Európai Uniós támogatással – a barlangszínházzal együtt – rendbe hozták, kialakítva látogatóközpontot, parkolót, kiállító- és bemutatóhelyeket.

püspöki kastély (utolsó nagy építtetőjéről nevezik Zichy-kastélynak is) egyemeletes, rokokó homlokzatú, szabadon álló épület belső udvarral. Erkélyes homlokzata háromszög oromzatos. Dísztermét és kápolnáját barokk falképek ékesítik, két szobáját pedig rokokó stukkók. A kastély alapvetően a győri püspökök nyári rezidenciája volt, de Győr török megszállásának idején állandó székhelyül is szolgált. Az 1681. évi soproni országgyűlés alkalmával I. Lipót magyar király és német-római császár e helyen látogatta meg Széchényi György püspököt, hogy megállapodjon vele a protestánsok elleni intézkedésekről, s a püspök innen irányította az evangélikus Sopron rekatolizálását.

Fertőmeggyesre vezető út mellett, közvetlenül az államhatár magyar oldalán található Mithrász-szentély[23] a környék egyik legértékesebb római kori emléke. A Mithrász perzsa napistent tisztelő vallási közösségek tagjai a társadalom minden rétegét képviselték – különösen kedvelt volt a katonák körében. A 4. század végén hanyatlásnak indult kultusz fertőrákosi szentélyét magára hagyták, azt az eső és a szél hordaléka betemette, az erdő növényzete benőtte. 1866-ban fedezték fel újra, mentették ki a leleteket, és látták el állagmegóvó kőboltozattal. A második világháborút követően a szigorúan őrzött határsávon belülre került, szakemberek sem látogathatták, állapota teljesen leromlott. 1990-ben nyílt lehetőség arra, hogy elvégezzék a hitelesítő ásatásokat és a szentélyt helyreállítsák. Az új védőépülettel fedett szakrális építmény 1992 óta látogatható.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Translate »