Törökország egyik gyönyörű természeti csodája a „gyapotvárat” jelentő Pamukkale, az UNESCO világörökség része.
Pamukkale gyönyörű mésztufa lerakódása 2000 méter hosszú, 300 méter széles és 100 méter magas. A „csordogálásról”: a források másodpercenként 250 liter vizet hoznak felszínre, ez naponta 2 millió 160 ezer liter. Literenként 2,2 gramm mész rakódik le ebből; azaz egy nap 4752 kg, évente 1 millió 710 ezer kg. A lerakódó, magas oldott mésztartalmú forró víz kisebb-nagyobb lépcsőzetes, egymásra épülő tócsákat és medencéket alkot.
Ha Denizliből jövünk Pamukkale felé, már több kilométerről feltűnik ez a hatalmas és hófehér mésztömeg. A török elnevezés egész jó hasonlat: „gyapotvár” (pamuk=gyapot, kale=vár). A különleges teraszos gyapotvár melegvizébe már a görög és a római korban is gyógyulni jártak az emberek: szív-, gyomorbántalmak, szembetegségek kezelésére használják ma is.
Pamukkaléban vannak ókori romok is. Az antik város neve: Hierapolisz. Hierapoliszt II. Eumenész pergamoni király alapította időszámításunk előtt 190-ben, és az egyik pergamoni alapító, Telefosz feleségéről, Hieráról nevezte el. S hogy miért épült a város? Nos, mert a legenda szerint II. Euménosz pergamoni király lánya hirtelen megbetegedett, s az egyik öreg orvos azt javasolta a királynak, hogy vitesse leányát egy közeli hegyre, ahol gyógyító erejű forrás fakad, a leány vegyen fürdőt és igyon a vízből. Miután a király lánya valóban meggyógyult, II. Euménosz várost építtetett a helyre fürdőkkel.
A város neve Hierapolisz lett, „Szent Város”, ahol többek között a Római Birodalom uralkodói is megfordultak. A város a II. és III. században élte virágkorát: a legtöbb ma is látható emlék ebből a korból, illetve az azt követő korai-bizánci időkből maradt meg. Megnézhetjük Apolló templomát, vagy a legszebb hierapoliszi romot, az i. sz. II. században épült városi színházat.
