Bár központi fekvése miatt sokszor elmegyünk előtte, és megcsodáljuk monumentalitását és szépségét, néha lövünk egy-egy képet is róla, Adventkor felkeressük az előtte levő vásárt, de valljuk meg őszintén, nem igazán jut eszünkbe, hogy belülről is megcsodáljuk ezt a gyönyörű épületet! Most ezen változtattunk, és bementünk.
Sokan nem is tudják, de a Parlament mellett, a MOL Campus után a főváros második legmagasabb épületébe lépünk be, melyet neoreneszánsz stílusban építettek, római katolikus főszékesegyháznak. Az 1851-es építésének kezdetét követően igen viszontagságos volt a sorsa, míg nem 1905 őszén fel nem szentelték, ekkor már Szent István tiszteletére.
A történetéről, érdességeiről, látnivalóról konkrétan kötetnyi anyag jelent már meg, az interneten, és a weboldalakon megtalálunk róla mindent, és remek idegenvezetőket is találunk a megismeréséhez, mi inkább most nézzünk körül a pompás épületben.
A szemet kápráztató márvány és műmárvány borítású belső térbe lépve a lélegzetünk is elakad, azt sem tudjuk hova nézzünk, először csak bolyongunk, fotózunk, gyönyörködünk. Megtudtuk, hogy ezt a borítást a falfestés helyett választották, és hogy a műmárvány nem csak tartósabb, és változatosabb, de drágább is, mint a márvány. Természetesen azért a szobrok és a fő elemek Carrarai márványból vannak…
Az első, ami egyértelműen a szemünkbe tűnik a Főoltár, menjünk hát közelebb. Az impozáns szentély oszlopsorral körülvett főoltárának baldachinja alatt áll a Bazilika névadó szentjének carrarai márványból faragott szobra, kezében az apostoli és királyi hatalom jelképeivel: a kettős kereszttel és az országalmával. Ez igen kivételes, hiszen nem szoktak király szobrot tenni az oltárra Jézus helyett, de itt a Vatikán engedélyezte.
A fantasztikus oszlopsor mögött bronz domborművek sorozatát láthatjuk, ezek a Szent István király életéhez kapcsolható életképek, Szent István legyőzi Koppányt, Asztrik apát megérkezik Rómából a Szent Koronával, Pannonhalma megalapítása, Szent István átadja az Intelmeket Szent Imre hercegnek.
De nem tudunk nem elcsodálkozni a szószéken sem, nem egyszerűen csak egy szemet gyönyörködtető remekmű, hanem olyan akusztikája van, hogy annak idején semmiféle hangosítás nem kellett a hatalmas templomtérben a misékhez, mindenhol hallható volt az ige.
És hát akkor nézzünk felfelé is, hiszen az elképesztő mennyezet és főleg kupola magasodik felettünk, ami az egyik legnagyobb az országban, de hogy a legszebb, az biztos. Különlegessége, hogy nem a látvány csal, nem freskók néznek vissza ránk a magasból, hanem javarészt Velencében készült üvegmozaikok! Túl azon, hogy szebb összképet biztosítanak, tartósabbak, és könnyebben javíthatóak, ezért választották ezt annak idején ezt a díszítést, nem kis örömére a ma látogatóinak.
Az egyes képek, és a kupola teret körülvevő szobrokról részletes leírásokat találunk, akit konkrétan érdekel, érdemes utána olvasni, vagy helyben ismertetőt igénybe venni, mi mindent meghallgattunk róla, de egy külön cikk lenne, inkább merüljünk el a csodákban!
És igen, van még miben, hiszen a kupoláról lefelé véve a tekintetünket elénk táról a híres, hatalmas orgona, mely egyértelműen uralja az oltárral szemközti teret. Az arany borítású, fa „orgonaszekrény”, benne a sípokkal ezernyi fotóra érdemes látványt nyújt. Külön érdekessége, a homlokzatból kiálló trombitasor.
Az eredetileg 65 regiszteres orgona a többszöri felújítás folyamán 93-ra bővült, 22 nyelvjátéka van, és most figyeljünk, 7544 sípja, melyek közül a legnagyobb 10.5 méter, míg a sort legkisebbként 5 milliméteres zárja. Csodás lehet itt egy orgona koncert, akinek lehetősége van, hallgassa meg!
De induljunk el körbe, hiszen nem kevésbé impozáns oltárok sora veszi körbe a központi teret, melyek legalább annyira szépek és mondani valóval telítettek, mint a főoltár.
Egyértelmű, hogy utunk elsőként a „Szent Jobbhoz” vezet, ami a templom szentjének, Szent István királyunknak a kézfeje. Hányatott sorsáról rengeteget lehetne írni, mi most „csak” csodáljuk meg a hatalmas ezüstből készült, neogótikus stílusú kápolna ereklyetartóban levő ereklyét, melyet az augusztus 20-i körmenetnél körbevisznek a környéken.
És hát akkor az oltárok! Mindegyikről lehetne írni sok mindent, kiemeltek a Szent Adalbert oltár, a Szent Kereszt oltár, a Szent József oltár, a Szent Imre oltár, a Nagyboldogasszony oltár és a Szent Cecília oltár. Az előbb említett Szent Jobb, a Nagyboldogasszony oltárnál található.
Érdemes néhány szót szólni az üvegablakokról is! Természetesen a háborúk következtében nem az erdeitek, de óriási szerencsére megmaradtak a feljegyzések róluk, ezért pontos másukat tudták elkészíteni, így ugyan azon a képeken át szűrődik be napsugár felénk, amit az felszenteléskor láthattak az emberek a templomtérben.
Viszont nehogy azt higgyük, hogy azzal, hogy végigbóklásztuk és megcsodáltuk minden pontját a Bazilika belső terének, végeztünk, és mehetünk dolgunkra! Szó sincs róla, hiszen igazi különlegességek várnak még ránk a hatalmas, díszített ajtókon belül! Viszont ezt egy következő anyagban mutatjuk be, addig is ajánljuk felkeresni a weboldalt, és leginkább magát a Bazilikát, főleg ha egybe tudjuk kötni egy orgona hangversennyel! Örök élmény!
További információ: www.bazilikabudapest.hu
