1779 óta Szekszárd Tolna megye székhelye.
A várost polgármesterként leghosszabb ideig Vendel István irányította, aki 1920-1944-ig viselte a tisztet. Működése alatt a megyeszékhely nagyban városiasodott tereit, utcáit, parkjait és sok gondot okozó patakját rendezték. Vendel írta az első monográfiát is az időközben megyei várossá nyilvánított településről 1940-ben.
Szekszárd környékén az első emberi megtelepedés a jégkorszak végére tehető. Maga a település a kelták idején kezdett kialakulni és fejlődni. A római korban Alisca néven fontos katonai szerepet töltött be, ebben az időben honosodott meg e vidéken a ma is híres szőlőkultúra. Szekszárd neve a pécsváradi bencés apátság 1015. évi alapítólevelében szerepel először “ZACZARD” néven. 1485-ben mezővárosként említik, 1779-től megyeszékhely.
Szekszárd számos jeles irodalmi személyiség szülővárosa. Itt született és nevelkedett Babits Mihály, a XX. század egyik legnagyobb magyar lírikusa; Garay János költő, aki Háry János alakjának megalkotója; Mészöly Miklós író és Baka István költő és író. Az Augusz-házban többször is vendégeskedett Liszt Ferenc, emlékét az épületben működő, róla elnevezett zeneiskola is őrzi.
Szekszárd gazdag kulturális életéhez hozzá tartoznak visszatérő nagy rendezvényei. Közülük kiemelkedik a Szekszárdi Pünkösdi Fesztivál, az Alisca Bornapok (június eleje), a Szekszárdi Szüreti Fesztivál (szeptember utolsó hétvégéje), a nemzetközi versenynaptárban is szereplő FIAT Gemenci Nagydíj Nemzetközi Országúti Kerékpárverseny (július közepe) és a háromévente júliusban megrendezett Duna-menti Nemzetközi Folklórfesztivál (legközelebb 2005-ben).
Szekszárdon már a római korban fejlett szőlőkultúra létezett. A Szekszárdi történelmi borvidék leghíresebb és csak e vidéken honos vörös bora évszázadok óta a rubinvörös színű kadarka, melynek szőlőjét a törökök elől menekülő balkáni népek honosították meg ezen a vidéken. A borvidék másik híres zászlós bora a háromféle vörösbor házasításából készülő bikavér. A Nemzetközi Borászati Hivatal 1987-ben a “A szőlő és a bor nemzetközi városa” címet adományozta a Szekszárdnak. A város évről-évre visszatérő fesztiváljai között számos színvonalas borünnep szerepel.
Babits Mihály szülőháza, – vagy ahogyan a szekszárdiak nevezték – a Kelemen-ház 1780 körül épült, copf stílusban; ma is eredeti állapotában áll. A költő nagyapja, Kelemen József 1852-ben, szekszárdi letelepedésekor vásárolta meg. Az épületben 1967-ben nyílott az első kiállítás. 1983-ra – a költő születésének 100. évfordulójára – pedig szülőháza teljes egészében múzeummá vált a költő relikviáiból berendezett kiállítással.
Állandó kiállítások:
– A költő emléktárgyai szülőházában, családjának egykori otthonában.
– Dienes Valéria Emlékszoba
Bencés Apátság:
A nagy hírű, I. Béla alapította szekszárdi apátság ugyan szerencsésen átvészelte a hódoltságot, de az 1794-es tűzvészt követően lebontották. Még néhány évig temetkeztek a romjai közé, aztán maradványait az új templomhoz felhasználva végleg az enyészetté vált. A középkori krónikák szerint a Szent Megváltó tiszteletére alapított apátság lett 1063-ban I. Béla nyughelye is, bár halálakor az apátság nem volt még felszentelve. Sokáig csak az a vállkő, meg az a három oszlopfejezet hirdette az apátság egykori szépségét, amiket az Augusz család egykori kertjéből vittek át az akkoriban alapított megyei múzeumba. Felmérésekből a templom XVIII. századi alaprajza volt ismert.
A templom alapfalait a megyeháza udvarán 1960-ban találták meg, majd 1968 és 1972 közt került sor a részletes feltárásra, Kozák Károly vezetésével. A feltárás tisztázta a templom építéstörténetét is, és apróbb faragott kőleletekkel kétségtelenné tette a már ismert kőfaragványok szekszárdi eredetét. Ezt követően a romokat konzerválták. Nem kerülhetett sor a középkori apátsági épületek megkutatására, mivel feltételezhetően helyükön épült fel a barokk korban, majd a XIX. sz. elején a megyeháza, bár elképzelhető, hogy az udvar déli részén is rejtőznek alapfalai.
A Petrits család 1825 óta foglalkozik mézeskalács, gyertya, cukorka és sütemények készítésével. A mesterség az évszázadok során apáról fiúra szállt. Jelenleg a hatodik generáció készíti a mézeskalácsokat és a gyertyákat. Sok éves álmuk valósult meg, amikor 2003. július 6-án Prof. Bertalan miniszter úr megnyitotta a ”Mézédes Emlékeink” Mézeskalácsos, Gyertyaöntő és Cukorkakészítő Múzeumunkat. Ezzel egy országosan is egyedülálló turisztikai látványosságot kínálunk Önöknek.
A múzeum bemutatja többek között a
– Verőfás és spiccelt mézeskalácsok
– Húzott és csurgatott gyertyák
– Cukorkák
– Kéregöntésű termékek (pl. Dianás cukorka)
– Hagyományos szaloncukor
készítésének eszközeit és gyártástechnológiáját, valamint a Petrits család vállalkozásának történetét.
Mindezen felül kívánságra:
– Élő mézeskalács-díszítés bemutató
– Lehetőség a mézeskalács-díszítés saját kezű kipróbálására
Nem csupán építészeti, de kultúrtörténeti emlék az Augusz-ház jellegzetes épülete. Báró Augusz Antal építtetette, Liszt Ferenc négy alkalommal járt itt. Emlékét az épület falán lévő emléktábla és a benne működő, nevét viselő zeneiskola őrzi. Talán a mester emlékét őrizve, Szekszárdon hagyományosan színvonalas zenei élet működik ma is, melynek méltó otthona a Művészetek Háza.
Az egykori zsinagóga Kerényi József építész tervei alapján született újjá, ma a kortárs és klasszikus alkotók kiállításai, színvonalas hangversenyek kapnak otthont benne. Az épület ékessége a koncerteken megszólaló orgona, a csillár helyett kialakított világító térplasztika és a bejárattal szemben magasodó diadalív, mely az egykori oszlopoknak modern támaszként szolgál.
(Művészetek Háza:) Szent István tér 20.
A történelmi városközpontban, a Béla téren emelkedő Belvárosi római katolikus templom Közép-Európa legnagyobb egyhajós temploma. A hangulatos teret a barokk Szentháromság-szobor, a névadó I. Béla és Szt. László király szobrai díszítik. Naponta háromszor harangjáték hallható.
Az 1794-es tűzvész után – melyben a rédgi templom is leégett- 1802 és 1805 közt épült fel az új katolikus templom. A szükséges anyagiakat a Helytartótanács, a megye és az uradalom közös megegyezése teremtette elő, de Szluha György plébános személyes közbenjárására Ferenc császár 26 ezer forintot is adott. Szluha állhatatossága kellet ahhoz, hogy a szokásos kisléptékű típustervek helyett egy nagyszabású templom építéséhez adjanak engedélyt. Az építkezéshez a pénz lassan gyűlt össze. Az istentiszteleteket ez idő alatt a Szent János és Pál kápolnában, majd egy ideiglenes deszkatemplomban tartják. Az új templom tervezője az Országos Építészeti Igazgatóság vezetője, Tallher József (1730?-1807) volt. Tallher (más írásmód szerint Thalherr) a kor sokat foglalkoztatott építésze, a szekszárdi templom tervezésénél is – némileg megkésett módon – az egytornyos barokk homlokzat típusát alkalmazta. Tallher szigorú vonalvezetése azonban már némi klasszicizáló hajlandóságot is elárul. Ő is átérezhette a barokk iskolázottságú mesterek dilemmáját: A modernnek számító törekvések idegenek a vallásos szellemiségtől, ezért a barokkos formák kiüresítésével próbáltak a kor lassan változó ízlésvilágához alkalmazkodni.
A hatalmas méretű templom oldalhomlokzatainak tervezésénél már több eredetiséget is látunk. A középrész lépcsős ugrásokkal szinte kupolaszerűen kiemelkedik és kiszélesedik a templomtestből. Ezzel ügyesen oldja meg azt, hogy a hatalmas méretű hajó ne hasson oldalról nyomasztónak. A templom kivitelezési munkáit Schmidt Vencel, helyi építőmester végezte el. Az mindenképpen figyelemre méltó, hogy egy ilyen nehéz munka elvégzésére már helyi mesterek is akadnak. A hatalmas munkát Schmidt lendületesen vezényelte le. 1802 május 27.-én volt az alapkő letétel, 1803-ban tető volt az épületen, 1804-ben már rézzel fedték a tornyot. A következő év a belső munkálatokkal telt még el. A belsőben a kiképzés késő barokkos, a copf stílus hatása is csak helyenként szembetűnő. A Szent Megváltót ábrázoló főoltárképet Schmidt József, győri festő készítette el. Schmidtnek ez a jól sikerült műve harmonikusan illeszkedik az oltár építményéhez, és az együttes hatásuk megkapó.
A két mellékoltár festményének alkotója ismeretlen, egy merész hipotézissel talán Bucher Xavér Ferencet sejthetjük benne. Ezek Szent Lászlót, a város védőszentjét, illetve Szent József halálát ábrázolják. A képek tematikája, színvilága, az alakok beállítása még a barokkos hagyományoknak megfelelő, de a barokkos mozgalmasság már hiányzik a képekről. A mellékoltárok keretezése már határozottan klasszicizáló jellegű. A csaknem egyenes záródású, de kissé ívesen lekerekített szentélyhez két teknőboltozatos szakasz kapcsolódik. A szentély mennyezetén Jézus születését ábrázolták, az ezt követő első boltszakaszon a Háromkirályok imádását látjuk, a négy sarokban a négy nagy prófétával. Ez a két falkép színeiben, kompozíciójában még barokkos jellegű. A következő boltszakasz Jézus színeváltozását ábrázolja, a sarkokban a négy evangélistával. Ez az együttes színvilágában teljesen elüt az előző két boltszakasztól, klasszicizáló jellegű kép. Ezután egy csehboltozatos, szinte kupolaszerű rész következik. A mennyezeten Jézus mennybemenetelét látjuk, a sarkokon a Trianonban elcsatolt négy székesegyház (Kassa, Pozsony, Gyulafehérvár, Nagyvárad) allegorikus képével. Ennek az együttesnek lehetünk biztosak az alkotójában, az 1928-as renoválás alkalmával, Groh István iparművészeti tanár vezetésével készült helyreállításkor kerültek ezek a helyükre. A következő boltszakaszon az Utolsó ítélet Krisztusát látjuk, a sarkokon angyalokkal, majd végezetül két angyal következik, a kórus felett. Ezek az angyalok nívótlan alkotások szintén 1928-ból, A falképek alkotóinak a pontos meghatározása komoly nehézségekbe ütközik. A helytörténeti irodalomból csak annyit tudunk meg, hogy a Feltámadás jelenetét Durlach festette 1857-ben. 1925-ben leég a templom tetőszerkezete és tornya. A tűz és az oltás során sérülnek a falképek is, ezt követi a Groh-féle helyreállítás, ami után a templom már közel áll a mai állapotokhoz. A falképek életébe az utolsó jelentős beavatkozás az 1980-as években lezajlott helyreállítás volt.
A templom berendezési tárgyai közül figyelmet érdemel még a szószék, Buck József pécsi mester munkája a templom építésének idejéből. A templom üvegablakai 1905-ben, Wosinsky kezdeményezésére kerültek a helyükre, Tury Gyula tervei szerint, Walter Gida kivitelezésében. A templom külsejében a leglényegesebb változást az 1925-ös leégése hozza. A tető lángra kapott, a torony is kigyulladt, és az egyetlen háborúban meghagyott harangja tönkrement. A helyreállítási munkákat Dicenty László helyi építőmester végezte. Ekkor kapja a torony a mai sisakját Jászay Oszkár pesti mérnök tervei alapján, aki pesti ferences templomot vette mintául.
A templom külső és belső felújítása egy hosszabb folyamat részeként az elmúlt években 1983 és 1992 közt készült el. (A falképek restaurálását dr. Szabó Zoltán és Nagy Kálmán végezte el.) 1998-ban pedig a templom márványpadozatának a felújítása is elkészült. A templom ma olyan szépségében ragyog, mint kétszáz éves története alatt talán még sohasem.
Régi Vármegyeháza:
Az 1828-33 között Pollack Mihály tervei szerint emelt, klasszicista stílusú épület belső udvarán az 1061-ben I. Béla király által alapított bencés apátság romjait találjuk. Az épületben a régi megyeháza világát bemutató kiállítás, a levéltár, a Liszt Ferenc emlékkiállítás, a Mattioni Eszter kiállítás (festmények és hímeskövek), valamint az Esze Tamás emlékszoba tekinthető meg.
Az épület külső udvarán található a pajzán, szoborkompozíciós Borkút Baky Péter és Szatmári Juhos László alkotása. A Borkútból neves alkalmakkor (illetve előzetes kérésre) kiváló vörös- és fehérborokat csapolhatnak a vendégek.
A kereszténység megszilárdításában fontos szerepet játszó I. Béla szobra a róla elnevezett téren látható, Lessenyey Márta alkotása.
A szekszárdi szőlő- és borkultúra gyökerei egészen a kelta időkig vezetnek vissza. Alisca, Szekszárd ősi neve is kelta eredetű.
A borvidék klímája szubmediterrán jellegű. A dombvonulatok által közrefogott völgyekben, völgykatlanokban kialakuló mező- és mikroklíma kiválóan alkalmas a szőlő és különösképpen a vörös borszőlők termesztésére.
A Szekszárdi dombvidék felszínét mindenütt lösz fedi. A dombvidéket rendkívüli formagazdagság jellemzi, amit a lösz változatos lepusztulási formái (löszmélyút, lösz-szakadék, löszcirkusz, löszpiramis, lösz szurdik, stb.) még szabdaltabbá teszik.
Korábban a termőtáj fő fajtája a Kadarka volt. Egyeduralma csak az 1960-as években elindult nagyarányú telepítések idején tört meg. Helyét az elmúlt 30-40 évben fokozatosan a magas művelésen is biztonságosan termeszthető vörös borszőlő fajták vették át (Kékfrankos, Kékoportó, Cabernet franc, Cabernet sauvignon, Merlot).
A borvidékre a lágy vagy harmonikus fajtajelleges fehér borok, illetve a mély színű testes bársonyos fűszeres zamatú kitűnő minőségű vörös borok jellemzőek. Eger mellett csak a Szekszárdi borvidéken alkalmazható a Bikavér megnevezés. A Szekszárdi Bikavért hagyományosan a Kadarka, a Kékfrankos és a Kékoportó borok házasításával készítették.
A borvidék összes területe: 6 964 ha.
A borvidékbe tartozó települések száma: 13.
Gemenc a Duna árterülete, mely 30 km hosszan húzódik a folyó mentén. Lefűződött holtágak, tocsogós rétek, nádasok, ligeterdők és apró tavak mozaikja: ez ma Európa legnagyobb összefüggő ártere. 1996 áprilisától a Duna-Dráva Nemzeti Park része.
A Duna szabályozása folytán kialakult belső tavak, holtágak, mocsarak, bozótosok és rétek világát sűrű, dús ártéri vegetáció teszi különlegessé. A buja aljnövényzet bő táplálékot és búvóhelyet nyújt az itt őshonos gímszarvasnak és vaddisznónak. A terület hírnevét eredetileg az itt élő magas genetikai és vadászati értékű szarvas állomány biztosította. A mélyebben fekvő területek jelentős része a Duna magas vízállásakor elöntésre kerül. Az elöntött területek, belső tavak jó szaporodási feltételeket biztosítanak a gazdag halállománynak, és táplálkozó helyet a védett vízimadarak tömegeinek. Az őserdő jellegű dús vegetációban az elmúlás és az egymás melletti lét egyedülálló.
Az erdei kisvasút Bárányfok és Pörböly között mintegy 30 km hosszúságban járja be az erdőt. A Sió-csatorna torkolati zsilipjétől, az Árvízkaputól induló sétahajóról bepillantást nyerhetünk a Duna és a holtágak gazdag vízivilágába. A Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság által kialakított tanösvények (Bárányfok, Malomtelelő-tó, Pörböly), madármegfigyelő tornyok és bemutató helyek a terület megismerésének számos lehetőségét nyújtják.
Gemenci Kiránduló Központ, Szekszárd – Bárányfok
A kisvonat 30 km hosszúságban járja be az erdőt a nyiladékokban és a tisztásokon, olykor szarvasok, vaddisznók láthatók. A kisvasútra jegyet váltani és felszállni a Szabadidőközpontnál lehet. A vonat naponta közlekedik május 1-től október 31-ig.
A Kirándulóközponttól indul a Gemenci Tanösvény, mely mintegy 2,4 km hosszú, rajta 6 db információs tábla található. A tanösvényt végigjárva a látogató az alábbi témaköröket ismerheti meg: Gemenc története és földrajza, növényvilág, állatvilág, erdészet, természetvédelem. Gyalogosan a tanösvény kb. 1 óra alatt bejárható. A kishajó mintegy 60 perces kikapcsolódást ígér a Dunán és holtágain haladva. A fedélzetről bepillantást nyerhetünk a Gemenci erdő gazdag vízvilágába.
A Trófea Múzeum vörösfenyőből készült épületét Frigyes főherceg a millennium idején vadásztrófeái bemutatására építette. 2003 szeptemberében “Élet az ártéren” címmel állandó kiállítás nyílt a múzeumban, mely bemutatja a Duna-Dráva Nemzeti Park természeti értékeit és a hagyományos ártéri gazdálkodást.
A Trófea étterem jellegzetes belső atmoszférájával, hal- és vadételeivel és a híres Szekszárdi Borvidék tájjellegű boraival igazi gasztronómiai csemege.
A lovakat kedvelő fiatalokat erdei iskola és óvoda, gyermek és felnőtt lovaglás
Az M6-os és a 6-os úthoz közel, az 56-os út mentén fekszik a megye székhelye. Vasúton a Bátaszék – Sárbogárd vonalon juthatunk Szekszárdra.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓ: www.szekszard.hu
