A mai város 4 kisebb önálló településrészből (Vásárosnamény, Vitka, Gergelyi és Ugornya), valamint két tanyából szerveződött, ezek közül Gergelyit és Ugornyát 1936-ben egyesítették. Vásárosnamény 1969-ben egyesülve Vitkával és Gergelyiugornyával. Városi rangot 1979-ben kapott.
A várost a Tisza két részre osztja. A bal parton van a régi Namény és Vitka, a jobb parton Gergelyiugornya.
A terület a régészeti leletek tanúsága szerint már az ősidőktől lakott volt. A Vereckei-hágón átkelő őseink hamar birtokba, vették a beregi vidéket. E korból származik a település nevének mondája is. A legenda szerint, amikor a honfoglaló magyarok a Tiszához értek és azon át akartak kelni Zoárd kapitány így biztatta Gergely nevű lovas vitézét: Gergely! Ugorj, no! Amikor az átugratott, azt mondta: No menj! Így lett a Tisza jobb partján Gergelyi és Ugornya a bal partján pedig Namény.
A négy település közül Naményt említik először az okmányok, 1214-ben. Vitka neve 1300-ban, Gergelyié 1425-ben, Ugornyáé 1389-ben bukkan fel írásos formában. Namény már a XIV. században a Lónyay család birtokában volt. A település már 1418-tól vásártartási joggal rendelkezett, innen ered nevében a vásáros jelző. 1494-ben mezőváros lett.
A Beregi-Tiszahát népe elsőként csatlakozott 1703-ban a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharchoz. A vezérlő fejedelem Naményban adta ki a nemeseket hadba hívó híres kiáltványát a Naményi Pátenst.
A főnemesi Eötvös család naményi tagjai aktív szerepet vállaltak az 1848/49-es szabadságharcban. Tamás beregi főispán és fivére, Mihály kormánybiztosok lettek. A vitkai Doby testvérek néphonvédként Brassóig harcoltak Bem seregében.
Naménynál állandó tiszai átkelőhely alakult ki. A XIV. századtól a Lónyay családnak már volt révjoga.
A Tiszán 1844-ben építették az elsõ fahidat. Ebben az időben Namény már a tiszai gőzhajózás egyik végállomásaként is funkcionált. Állandó malmai a Tiszán a XIX. szd. végén még működtek. A többi község közül kiemelte a települést kedvező fekvése, s az, hogy három megye (Bereg, Szabolcs és Szatmár) találkozási pontján feküdt. A fejlődését felgyorsította az utak, vasutak kiépítése.
Trianon után a város a mintegy 40 ezer lakosú beregi térségoktatási, kulturális, egészségügyi, gazdasági, kereskedelmi, idegenforgalmi és közlekedési centrumává vált.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK: www.vasarosnameny.hu
