A Bükk hegység völgykatlanában az Eger-patak mentén épült mintegy 400 lakosú település, mely az egri püspökség ősi birtoka volt. Vár, templom, alagutak, sziklák és sok geológiai, botanikai érdekesség – ez Szarvaskő, régi nevén Püspökváralja.
Közvetlenül a község fölötti 446 m magas vulkáni kőzetekből álló Keselyűbércen találhatók az 1200-as évek végén épült vár romjai, melynek ma már csak néhány alapfala s kör alakú toronymaradványa látható. A vár fekvésénél fogva nevezetes erődítmény, Eger mellékvára volt, ma a Bükki Nemzeti Park egyik gyöngyszeme.
A meredek sziklaszirt tetején áll az ősi szarvaskői vár romja. A vár fölötti rész természetvédelmi terület. A falmaradvány kevés, de a gyönyörű kilátás miatt érdemes megtenni ezt a nem könnyű sétát.
A vár valamikor Eger elővára, tarisznyavára volt. (Az őrség egy hétre való elemózsiát kapott a tarisznyájába.) Keletkezésének pontos idejét nem ismerjük, de az iratok alapján azt jól be lehet határolni, hogy 1261-1295 között építették az egri püspökök. A Szapolyai János által kinevezett várnagy és az erősség 1528-ban jól állta Ferdinánd király, pontosabban vezére, Horváth Ferenc ostromát, kiéheztetéssel mégis sikerült elfoglalni. Az országgyűlés 1545-ben elrendelte a vár lerombolását és hogy jövedelmét az egri vár fenntartására használják fel, de a határozatot nem hajtották végre, a várat 1549-ben Horváth átadta Dobó Istvánnak.
Az időközben rongált állapotba került erősséget 1583-ban Christoforo delle Stella irányításával megerősítették; Eger eleste (1596) után az üresen hagyott várat a török megszállta, és csak 1687-ben hagyta el. A teljesen ép erődítmény 1699-ben annak a Telekessy István egri püspöknek került a birtokába, akinek kezébe II. Rákóczi Ferenc 1705-ben a fejedelmi esküt letette. A vár a szabadságharc után is az egri püspökök birtoka maradt, de hadi szerepe megszűnt, karbantartásával nem törődtek, így teljesen elpusztult.
További információk: