Az Itáliai-félsziget csaknem közepén elhelyezkedő Firenze, közel 370 ezer lakosával, Olaszország nagyvárosai közé tartozik. Az Arno folyó partján végighúzódó, hosszú történelmi múltra visszatekintő város Toszkána régió székhelye és egyben kulturális központja. Az ókori rómaiak által létrehozott város a középkortól napjainkig fontos kereskedelmi és pénzügyi központnak számít. A „középkor Athénja”-ként és az olasz reneszánsz bölcsőjeként számon tartott Firenze bővelkedik történelmi és művészettörténeti látnivalókban. Ezt bizonyítja, hogy a történelmi belvárost 1982-ben az UNESCO a Világörökség részévé nyilvánította majd 1986-ban elnyerte az Európa Kulturális Fővárosa címet. A várost olyan hírességek neve fémjelzi, mint a Medici család, Amerigo Vespucci, Dante Alighieri, Francesco Petrarca, Sandro Botticelli, Michelangelo Buonarroti, Franco Zeffirelli, Guccio Gucci és még számos tudós, felfedező, művész.
A belváros szűk kis utcái, a zöldellő Arno folyó, és dombok, valamint a múzeumok és templomok falai számtalan felfedezésre váró kincset tartogatnak az odalátogatók számára. Európa egyik legérdekesebb, és legszebb városában ha rengeteg időt is töltünk, a műalkotások, történelmi emlékek csak egy töredékét láthatjuk. Firenze neve összefonódott a művészettel: az egész város egy hatalmas, élő műalkotás. Firenze a reneszánsz és az opera szülőhelye, a 13. századtól a 16. századig Európa legfontosabb városa volt. Ugyanakkor az idillt kicsit rontja, hogy zajos, zsúfolt város, rengeteg turistával, de ez sok szép olasz városra jellemző. Továbbá, hozzá kell tenni, hogy olaszországi szinten is, drágák a szállások Firenzében.
Firenze legfőbb látnivalói a város négy kisebb részre osztható központjában helyezkednek el, amelyeket gyalog könnyű megközelíteni. Ezeknek a részeknek a tájékozódási pontjai a következők: a belváros keleti részét Santa Croce, az északit a San Marco, a nyugatit a Santa Maria Novella és a folyó túloldalán lévő Oltarnót a Palazzo Pitti fémjelzi
Az 1345-ben épült Ponte Vecchio, a világ egyik leghíresebb hídjaként számon tartott építmény, a legrégebbi híd Firenzében. Ezt jelzik azok a megmaradt középkori műhelyek, amiket kezdetben hentesek, cserzővargák és patkolókovácsok, majd az ezektől kevésbé zajos és bűzös aranyművesek használtak, és használnak ma is. A híd oldalaihoz épített ún. „fecskefészkekben” a mai napig ötvösök és aranyművesek munkálkodnak. Erre emlékeztet a híd közepén 1901-ben felállított szobor Benvenuto Celliniről, a 16. század legnevesebb firenzei ötvösművészéről.
Az Öreg híd az Arno-folyót a legkeskenyebb részén ível át. Neve nem csak a középkorból itt maradt épületekre utal, hanem arra is, hogy ezen a helyen már az etruszkok idején is létezett folyóátkelő, majd pedig ezen keresztül vezetett Róma egyik legfontosabb kereskedőútja, a Via Cassia. A többi felrobbantott firenzei híddal ellentétben a Régi híd érintetlenül maradt a II. világháborúban. A híd súlyos károkat szenvedett később az 1966-os árvíz idején, amit azonban egy év alatt sikerült helyrehozni.
A híd további érdekessége, hogy keresztül fut rajta a Vasari-folyosó (Corridoio Vasariano). Ez látható a híd tetején, a felső ablakok a folyosó ablakai. Ez egy megemelt magánsétány, amit 1565-ben I. Cosimo építtetett Giorgio Vasarival azzal a céllal, hogy ne kelljen az utcák tömegével elvegyülnie. A folyosó összeköti a Palazzo Pittit a Uffizin keresztül a Palazzo Vecchioval, a folyosón észrevétlenül lehet átkelni a hídon. Ez a folyosó ugyanakkor nem látogatható, csak néha nyitják meg a nagyközönség előtt.
Miután végigjártuk a hidat közelről érdemes a rakpartról vagy a reneszánsz, 1566-1569 között épített Ponte Santa Trinitá híd felől naplementében is megcsodálnunk. Különösen szép látványban lesz részünk!
A Firenzébe érkező látogatóknak már messziről feltűnhet a narancsos piros kupolájú Duomo, Olaszország egyik legnagyobb temploma – amely a modern korig Európa legnagyobb temploma volt. A 8300 négyzetméter alapterületű és a kupolájával 107 méter magas dóm a város legmagasabb épülete és egyúttal jelképe is. Ez a gigantikus templom jól jelképezi Firenze mindig és mindenben elsőségre törekvését. A dóm belső része ugyanakkor nem annyira díszes, sokkal egyszerűbb mint sok más olaszországi templomé. A város tanácsa a többi várossal való rivalizálásként 1296-ban megbízta Arnolfo di Cambiót, hogy új dómot építsen a város számára. A munkálatokat Cambio halála után Giotto, Andrea Pisano és Francesco Talenti vezette. 1368-ban elkészült a nagy méreteket öltő dóm, de ekkor még hiányzott róla a ma jellegzetességévé vált kupola. 1420-1434 között végül Filippo Brunelleschi még soha nem látott módon megalkotta kora legnagyobb kupoláját.
Az épület a bejárattól a kupoláig számos látnivalót tár elénk, amiket Firenze több neves művészének köszönhetünk. Ilyenek Paolo Uccello és Andrea del Castagno lovasképei a 15. századból, a színes kerek ablakok a kupola dobján, aminek vázlatai a 14. század nagy művészeinek köszönhetők, valamint a Giorgio Vasari és Federico Zuccari által 1572-1579 között készült Utolsó ítélet freskói a kupolában. A dóm szépségét tovább növelik Luca della Robbia művei, a tarka üveges terrakotta féldomborművek a két sekrestye bejárata fölött valamint a sekrestyébe vezető bronzajtó. Érdemes végigjárnunk a kupolát körbeövező három apszist, amelyek mindegyikében öt kisebb kápolna bújik meg Lorenzo Ghiberti 15. században festett üvegablakaival.
A templom kriptájában meglátogathatjuk az 1966-ban feltárt 4. századi Santa Reparata nevű ókeresztény templom maradványait, amit 1296-ban más kisebb templomokkal és házakkal együtt lebontottak, hogy egy új, impozáns épületnek adjanak teret. A kriptában ezek mellett megtaláljuk Brunelleschi és Giotto sírját.
Azoknak, akik nem szenvednek tériszonyban és hajlandóak 463 szűk, és magas lépcsőfokot meghódítani, hogy egyben meghódítsák Firenze legmagasabb pontját, felejthetetlen élményben lesz részük. A kupola belseje, majd onnan kijutva a város kellő magasságból nyújtott látványa firenzei utunk egyik legszebb pontja (online jegyfoglalás kötelező).
Látnivalók szempontjából a Duomóval együtt szokták megemlíteni a Battisterot (keresztelőkápolna) és a Campanilet (harangtorony). A Duomo főbejárata előtt elhelyezkedő nyolcszögletű Battistero a város egyik legrégebbi épülete, melynek alapjait még a 4. században rakták le. A keresztelőkápolnaként használt épület 13. századi mennyezetmozaikjain az utolsó ítélet képeit csodálhatjuk meg. A dóm mellett áll a 85 méter magas Campanile, Olaszország egyik legszebb harangtornya. 1334-1359 között épült. A Duomo kupolájánál 6 méterrel alacsonyabb torony 414 lépcsőfoka szintén pazar kilátáshoz vezet. A Dóm-téren, a nagy tömegben figyeljünk rá, hogy zsebtolvajok is dolgoznak!
A Piazzale Michelangelo Firenze leggyönyörűbb, leglélegzetelállítóbb kilátóhelye. 1869-ben épült. Érdemes a térre felmászni vagy felbuszozni: gyalog a Piazza Guiseppe Poggiról érhető el lépcsőn (Firenze interaktív térképén a kiindulási hely is feltüntetésre került). Busszal pedig 12-s és 13-s számú járatokkal lehet felmenni 15-30 perc alatt a Santa Maria Novella, röviden S.M.N. buszállomásról. A kilátás nagyon szemet gyönyörködtető innen, varázslatos, képeslapi panoráma nyílik Firenzére. A tér közepén a Dávid-szobor bronzból készült másolata helyezkedik el.
A Piazzale Michelangelóhoz közel helyezkedik el a San Miniato al Monte bazilika, melyet Olaszország egyik leggyönyörűbb templomának tartanak, de sokak szerint bizonyosan Firenze legszebb temploma. Nagyon nyugodt is a hely, ide már kevesebb turista jön el, mint a mindig zsúfolt Piazzale Michelangelóhoz. Építését 1018-ban kezdték meg, és 1207-ben fejezték be. A Piazzale Michelangelótól tovább menve egy rövid sétával a Viale Galilein, majd lépcsőzés után érünk ide. A belépés ingyenes.
A Piazzale Michelangelo felé tartva, vagy onnan lefele haladva útba esik a Viale Giuseppe Poggi 2. címen elhelyezkedő Giardino della Rose, egy ingyenesen megtekinthető szép, csendes, nyugodt rózsakert. Érdemes itt is megállni. A legszebb természetesen a rózsák virágzásának idején.
A Ponte Vecchio közelében található reneszánsz palota 1458-ban épült. A Medici család 1549-ben megvásárolta, és kibővítette; volt a Toscanai nagyhercegek, és II. Viktor Emanuele király rezidenciája, használta Napóleon is. A Pitti-palota amellett hogy egy gyönyörűen restaurált, elegáns királyi palota (ahol még Napóleon fürdőszobáját is megtekinthetjük), Firenze legnagyobb múzeumegyüttese is.
A legértékesebb múzeum a képtár, a Galleria Palatina. A Pitti-képtárat Raffaello, Bartolomeo, Tiziano, Dürer, Perugino, Sarto, Reni, és egyéb olasz mesterek művei alkotják. A reneszánsz művészet kedvelői számára kihagyhatatlan. A Modern Művészetek Múzeumában, ami nem is annyira modernek a művészeti alkotások, 1784-1924 közötti neoklasszikus, és romantikus kiállítási tárgyak tekinthetők meg, köztük a Macchiaoli (foltfestő) csoport alkotásai is. Ezüstmúzeum, kocsimúzeum, ruhamúzeum, porcelánmúzeum, és a rendkívül díszes királyi lakosztályok is a komplexum részét képezik.
A Palazzo Pitti mögött a csodálatos Boboli-kert terül el, amely az olasz reneszánsz kertek kiemelkedő példája. A 45 ezer m2-es, hatalmas kert bejárása legalább 3 órát vesz igénybe, nagyon jót lehet itt sétálni. A park alapjait Toledói Eleonóra a 16. században rakta le. 16-18. századi, és római antik szobrok díszítik, számos lenyűgöző szökőkút is megtekinthető, és több helyről gyönyörű, Firenzére irányuló kilátás csodálható. A tavak, lépcsők, amfiteátrumok, lugasok, ciprusok, mesterséges barlangok környezetében remekül lehet kikapcsolódni, és pihenni. Szépsége miatt Olaszország egyik leghíresebb kertje.
Számos szobor csodálható meg a 13-14. században épített, L-alakú téren. A Piazza del Signoria volt középkorban Firenze szíve, és főtere, ahol számos történelmi esemény zajlott, és még ma is a politikai élet központjának számít. A Ponte Vecchio, a Duomo közelében, az Uffizi irányában található. Varázslatos érzés egy olyan téren lenni, amelyen ennyi művészeti alkotás csodálható. A térre belépve olyan, mintha hirtelen vissza utaztunk volna az időben. Firenze egyik legszebb tere ez, ahol mindig tömeg, és remek hangulat van.
A Piazza della Signoria déli részén leghíresebb látványossága, a Palazzo Vecchio áll, az erődszerű palotában a firenzei városháza, valamint egy érdekes múzeum működik. Tetejéről, 430 lépcső megmászása után, lenyűgöző, 360°-os kiállításban gyönyörködhetünk, ami a Duomo-ból való kilátással rivalizál. 1299-1314 között Arnolfo di Cambio építette. Belépő 2020-ban a toronyba 12,50 EUR, 18-25 éveseknek 10 EUR, 18 év alatt ingyenes)! Ezen kívül számos szép épület, és palota, és egy gyönyörű szökőkút található a piazzán. És rengeteg szobor: itt áll Michelangelo Dávid-szobrának 1504-es másolata (az eredeti a Galeria Dell’Accademiában), Bandinelli Hercules és Cacus szobra (1533), és Donatello 1460-as bronzszobrának, a Judit és Holofernesnek a másolata is. Az 1575-ös Neptun-kút, és az 1594-es I. Cosimo Medici bronz lovasszobra, valamint az 1534-ben készített a Szabin nők megerőszakolása, Giambologna művészeti alkotása, is díszíti a teret. Remek kikapcsolódás a tér egyik hangulatos, kiülős éttermében eltölteni az időt, nézni az embereket, a szobrokat, és az épületeket.
Az Uffizi a világ egyik leghíresebb, legöregebb, és leggazdagabb képtára, a világ egyik legjobb szépművészeti múzeuma. 1559-1581 között, I. Cosimo Medici építette, tervezője Giorgio Vasari volt. Eredetileg állami hivatalok számára készült az épület, innen is a neve: uffizi, azaz irodák.
A hangsúly az itáliai reneszánsz festők alkotásain van (Leonardo da Vinci, Botticelli, Michelangelo, Raffaello, Tiziano, Veronese, Giorgione, Tintoretto, Caravaggio), de németalföldi, és flamand festők művei, Rubens, Rembrandt, és Van Dyck alkotásai is helyet kaptak a képtárban. A képtárban antik szobrok is kiállításra kerültek, mint pl. a Venus-szobor. Az épület legfelső szintjén lévő kávézóból csodás kilátásban is gyönyörködni lehet. A nyári csúcsidőszakban rendkívül hosszú, akár több órás sort kell kiállni, ezért érdemes online jegyet venni (feláras), de ez a nyári hónapokon kívül nem szükséges.
A firenzei Szépművészeti Akadémia a világ egyik leghíresebb múzeuma. A világhírt Michelangelo Dávid szobrának köszönheti, amelyet 1501-1504 között alkotott a mester, egyetlen vékony, hibás márványdarabból, melybe korábban több művésznek is beletört a „bicskája”. Mindenkit elbűvölnek a szobor mérete, és szépsége, és részletei, akár először, akár sokadszorra látják.
A galériát Pietro Leopoldo, Lorraine főhercege alapította. Az eredetileg a szépművészeti akadémia diákjai számára készült, művészeti gyűjteménynek helyet adó épületet a 19. században átalakították. Ezt követően a kiállítások napjainkig elsősorban Michelangelo műveire összpontosulnak.
Michelangelo szobrai mellett számos más művészeti alkotás megtalálható a múzeumban. Ilyenek például a 13-19. század közötti firenzei mesterek festményei, az orosz ikonok, illetve az új részlegben olyan régi hangszerek, amelyek egykor a Medici és a Lorraine családhoz tartoztak. A késő gótikus festészet legnagyobb gyűjteménye is megtalálható a múzeumban
Az 1255-ben épült palota Firenze első középülete. A kezdetben a polgárőrség vezetőjének, majd a Podestának, tehát a főbírának a székhelye volt. 1574-1786 között börtönként működött, ahol kivégzéseket is tartottak, 1786-1859 között a firenzei rendőrség központja. 1865 óta nemzeti múzeumként működik, a gótikus és reneszánsz szobrászat legnagyobb olasz gyűjteményét mutatja be.
A gyűjtemény részei többek között Michelangelo, és Cellini mesterművei, Donatello feminin Dávid szobra, Vincenzo Gemito halász c. szobra. Kerámiák, üvegáruk, textilek, szőnyegek, kárpitok, ezüsttárgyak, páncélok és régi pénzérmék is a kiállítás részét képezik. A reneszánsz szerelmesei számára ami az Uffizi a festészetben, az a Bargello a szobrászatban. Az Uffizinál sokkal kevésbé zsúfolt.
A bazilika 1294-1442 között gótikus stílusban épült, tornya 1842-ben. Homlokzatát csak 1863-ban fejezték be. A ferencesek a domonkos Santa Maria Novella templommal akartak versenyre kelni. A történetéhez hozzátartozik, hogy egy 1966-os árvíz súlyos károkat okozott benne, a betóduló víz sarat, és olajat hordott be a templomba, a károkat évtizedekbe telt helyreállítani.
A Santa Croce bazilika híres az itt nyugvó, Olaszország nagyjainak számító személyiségekről, akik közül több Firenzében, vagy a környékén született. Itt nyugszik Galliei, Michelangelo, Macchivaelli, Leonardo Bruni, Lorenzo Ghiberti, Gioacchino Rossini, Niccolò Foscolo, Giovanni Gentile. Dante sírja nem itt van, hanem Ravennában, de itt a síremléke A Santa Croce nevezetes még 16 kápolnájáról is, melyek közül többet Giotto freskói díszítenek. Ez Firenze egyik legszebb temploma, a Santa Maria Novella mellett ezt is mindenképp érdemes megnézni. A Santa Croce előtt Dante Alighieri szobra áll.
Az 1443-ban felszentelt, majd a 16. században átalakított Szent Márk-templom olyan kincsekben bővelkedik, mint Fra Bartolommeo oltárképe és Pico della Mirandola síremlékei. A templomból egyenesen át lehet jutni a San Marco-kolostorba, ahol megcsodálhatjuk többek között Fra Angelico de Fiesole freskóit. A templom a Galleria dell’ Accademia közvetlen közelében áll.
A múzeum épülete a 15. században kolostorként működött majd a reneszánsz stílus egyik remekműveként maradt fent. Ma teret ad Fra’ Angelico festményeinek, a 15.század végén Ghirandaio által készült utolsó vacsorát ábrázoló freskónak és más egyébkiállításnak, mint például egy ritka haranggyűjteménynek. Érdemes megemlíteni még a múzeum könyvtárát, ahol az egykori kolostor díszes kéziratai sorakoznak.
San Lorenzo-bazilika Firenze egyik legrégibb temploma, ami a város fő piaci negyedében helyezkedik el. A 390-ben megalapított templomot Szent Ambrozius 393-ban szentelte fel. 300 évig Firenze katedrálisaként szolgált, majd 1425 a Medici család megbízásából Brunelleschi újjáépítette. Mivel nem tudta befejezni, ezért a Sagrestia Vecchia, a régi sekrestye, és a templom belső tere még az ő tervei alapján készültek el, de a homlokzat belső részét már Michelangelónak köszönhetjük. Az épület reneszánsz belsője hatalmas és kápolnákkal szegélyezett. Az egyszerű külső díszes belső teret rejt.
A Sagresta Vecchia (Régi Sekrestye) a dóm legrégebbi része, ahol a Medici család számos tagjának síremléke mellett Donatello dekorációi találhatók. Ezzel szemben a Sagrestia Nuove (Új Sekrestye) már Michelangelo alkotása.
San Lorenzo leghíresebb része a Capelle Medici (Medici-kápolna). A templom a 15.századtól a Medici család hivatalos temploma és temetkezési helye volt. Nem Firenze legszebb vagy leghíresebb temploma, de a mediciek, és Michelangelo iránt érdeklődőknek érdemes megnézni, egyébként pedig hogyha van időnk.
Az azonos nevű S.m.n. vasútállomás mellett található, ezért szinte mindenkinek útba eső templom. A dominikánus szerzetesek kezdeményezésére épült Santa Maria Novella-bazilika Firenze első gótikus temploma és egyben első bazilikája. A Santa Croce mellett a város másik legjelentősebb temploma. 1279-ben kezdték el építeni és valamikor a 14. század közepén készültek el vele. Homlokzata, kápolnái és freskói már a későbbi koroknak köszönhetőek. A bazilika fehér és zöld márvánnyal burkolt külső falai Firenze számos fontos műalkotásait rejtik. Ezek közé tartoznak a javarészt 15. században keletkezett freskóciklusok, többek között Ghirlandaio Tornabuoni-kápolnában található híres műve, „Keresztelő Szt. János élete”, amin a város akkori polgárait, korhű divatvilágát és lakberendezési szokásait lehet felfedezni. A templom további híressége a Spanyol-kápolna freskói, amin az agarakként ábrázolt dominikánusok terelik az „elveszett bárányokat”.
A Santa Maria Novellához szorosan kapcsolódik két irodalmi alak, Dante és Boccaccio. Míg a Strozzi-kápolna 14. századi freskóját Dante „Isteni színjátéka” ihlette, addig a Filippo Strozzi-kápolna maga szolgált Boccaccio „Dekameronjának” első színhelyéül.
Érdemes megtekinteni továbbá Ucello „Noé és az özönvíz” című freskóival díszített zöld kerengőt, Masaccio „Szentháromság” című alkotását, ami a perspektivikus ábrázolás és a portréfestés példaértékű remekműve, valamint az épülethez tartozó régi temető falait a rajtuk díszelgő vagyonos firenzeiek címerpajzsaival és szimbólumaival.
Az Uffizi mellett, az Arno-folyó partján található, a 11. századi Palazzo Castellaniban működő Museo Galileo egy érdekes tudománytörténeti múzeum. A Mediciek gyűjteményébe tartozó értékes tudományos eszközöket mutat be. Mesés gyűjtemény látható a matematika, fizika, meteorológia, csillagászat, orvostudomány eszközeinek történetéből. Teleszkópok, gyönyörű földgömbök, barométerek, órák láthatók, többek között. Megismerhetők Galileo Galilei felfedezései, kísérletei, még Galilei ujjai is kiállításra kerültek.
Nem olyan nagy, de nagyon érdekes, színvonalas múzeum, a természettudományok iránt érdeklődők mindenképpen látogassanak el ide is. Kisebb gyerekek, illetve azok számára, akik nem érdeklődnek a tudományok iránt, viszont nem lesz érdekes. Érdemes letölteni a múzeum ingyenes appját, mivel anélkül elég keveset tudhatunk meg a kiállított tárgyakról.
A Mercato Centrale, azaz a központi piac 1874-ben nyílt meg, amikor Firenze volt Olaszország fővárosa. Giovanni Mengoni tervezte, aki a híres és impozáns, milánói Galleria Vittorio Emanuele II-t is. Mindenki jöjjön el ide, aki egy kicsit is szereti a hasát: a hangulatos és nyüzsgő piacon a toszkán konyha hagyományos hozzávalóit lehet megvenni. Vásárolhatunk itt sajtokat, húsokat, olívabogyókat, halakat és egyéb tengeri ételeket, zöldségeket, gyümölcsöket, pékárukat, borokat.
A Mercato Centralén árult kifejezetten jó minőségű és friss termékeket meg is lehet kóstolni – aki az ínyencségek között sétál, hamar éhes is lesz. A földszinten lévő piac felett, az emeleten egy hatalmas ételudvar működik, a város legfinomabb falatjaival, és legjobb boraival, ahol Toszkána minden ízét megízlelhetjük, de a földszinten is lehet már kóstolni. Igazi gasztronómiai élmény ide látogatni. Az épület a San Lorenzo piacon van, ami egy nagy szabadtéri piac, ahol ruhákat, cipőket, szuveníreket lehet vásárolni. További információ: www.utazas-nyaralas.info