A 118 kis szigetből álló, hidakkal és csatornákkal összekötött város Olaszország egyik legkedveltebb turisztikai célpontja, a világ egyik legromantikusabb, legszebb városa. Köszönheti ezt csodálatos elhelyezkedésének, építészeti és művészeti szépségeinek, és annak, hogy sok szempontból ugyanazt láthatjuk, mint elődeink több száz évvel ezelőtt. Sajnos a turizmusnak negatív hatása is van: Velence virágkora már rég elmúlt, a számtalan turista miatt az elmúlt évtizedekben a város szépsége valamelyest kopott, de vonzerejét a mai napig megtartotta.
Velencét gyakran hívják az „Adria királynőjének”, a „fény városának”, a „víz városának” és „élő múzeumnak” is. A város, lagúnáival együtt az UNESCO Világörökség része. Sajnos, e csodálatos város a süllyedés, a tengerszint emelkedése és az elmocsarasodás következtében veszélyben van. Újabb és újabb megoldásokat dolgoznak ki a megmentésére, eddig inkább kisebb, mint nagyobb sikerrel. Az Acqua alta, azaz a magas vízállás évente többször is bekövetkezik, elsősorban a téli hónapokban. Ekkor a város utcáit, tereit elönti a tengervíz. A néhány óráig tartó jelenséghez a helyiek már hozzászoktak, teljesen természetesnek veszik. A Szent Márk téren, a turistainformációs pontokban, valamint a vasútállomáson acqua alta térképeket lehet kapni, melyből megtudható, hova lehet menekülni az áradás elől, melyek Velence magasabban fekvő pontjai.
A város meglátogatására a tavasz és az ősz a legalkalmasabb. Nyáron nagy hőség, rengeteg turista, szúnyog és légy keseríti meg a Velence csodáit felfedezni kívánok életét. De persze, akinek csak nyáron van lehetősége idelátogatni, emiatt ne hagyja ki! Valamint, egy másik jeles alkalom, a Velencei Karnevál ideje is remek időpont a Velencébe utazásra.
Velence vonzerejét a közeli szép nyaralóhelyek elérhetősége is tovább növeli. A városnézés mellett így tehát fürdési, kirándulási lehetőségek, és Velencén kívüli városnézések is könnyen megvalósíthatók. Közvetlen közelségben található Lido di Venezia nyaralóhely (a Szt. Márk térről vagy a Piazzale Romától vaporettóval elérhető), illetve közel van Bibione, Caorle, Lido di Jesolo, Sottomarina, már 1,5 órás útra Grado és 3 órára Lignano tengerparti települések. Velencéből érdemes átmenni Buránóba is. Egy másik szép közeli város a 115 km-re fekvő Verona. Velencéből akár Horvátországba is át lehet ruccanni komppal. A VeneziaLines hajójárataival elérhető isztriai célállomások Rovinj, Pula és Porec.
Szent Márk tér / Piazza San Marco
Sokan a világ legszebb terének tartják. Európa legtöbb terével ellentétben itt nem a motorhang, hanem az emberi beszéd hangja a domináns. Napóleon „Európa társalgójának” nevezte. Petrarca szerint „nincs párja a Földön”.
A téren látható a Szent Márk székesegyház, bejáratával szemben harangtornya, a székesegyház mellett óratornya. A székesegyház előtti, bronztalapzaton elhelyezkedő zászlórudak a 16. századból származnak. A vízpart melletti két gránitoszlop, egyik tetején Velence oroszlánjával, másikon Szent Teodorral, a 13. század közepe óta állnak itt. A tér híres műemléke még a Doge-palota, és a történelem, művészet iránt érdeklődőknek megtekintésre érdemes a Correr-múzeum is. A rengeteg turista mellett sok galambbal is osztozni kell a tér csodálata közben.
A mindenki számára egyértelmű Szent Márk tér mellett Érdemes kevésbé zsúfolt, csendesebb, Velence meghittebb arcát bemutató tereket is megnézni, ilyenek a Campo Santa Margherita vagy a Campo Santo Stefano.
Szent Márk Székesegyház / Basilica di San Marco
A Szent Márk tér keleti részén fekvő székesegyház építése 1063-ban kezdődött, és 1094-ben szentelték fel. Azóta viszont többször, minden évszázadban végeztek felújítási, átépítési, bővítési munkálatokat, még 1877-ben is, így a bizánci stílusban épített templomon minden kor rajta hagyta a nyomát. Ez volt a Velencei Köztársaság legjelentősebb, reprezentatív épülete, a legfontosabb találkozó- és imahely, így a város mindig a legjelentősebb művészekre bízta a díszítési, állagmegóvási munkálatok felügyeletét.
Campanile harangtorony
Az eredetileg a 9.-12. század között épített, 1511-1514 között újjáépített, 1902-ben leomlott, ennek következtében teljesen megsemmisült, majd 1902-1912 között az eredeti formájában helyreállított Campanile a székesegyház harangtornya. A 98,6 m magas harangtoronyból csodálatos, 360°-os kilátás nyílik Velencére és a tengerre.
Dózse-palota / Palazzo Ducale
A székesegyház mellett található palota Velencei Köztársaság vezetőjének, a dózsénak a székhelye volt, törvényszék, hivatalok, börtön és kínzókamra is helyet kapott benne. 1923 óta pedig múzeumként működik. Monet is megfestette. A palota helyén korábban több, hasonló rendeltetésű épület állt, a jelenlegi palota 1340-1424 között épült, de már 1419-ben tanácsülést tartottak benne. A Dózse-palota Velence egyik legismertebb, legszebb látványossága, a gótikus építészet egyik leggyönyörűbb példája. Ez Velence valószínűleg legjobb fizetős látnivalója. Itt átélhetjük Velence történelmét, és a túra keretében átmehetünk a Sóhajok hídján is. A történelem és művészetek iránt érdeklődők számára kötelező program. Impozáns belső tere elkápráztató, a palota festményei, díszítései, szobrai, falburkolatai szemet gyönyörködtetők.
Érdekes túra a titkos túra, melynek keretében olyan helyekre vezetnek el a Dózse-palotán belül, melyek egyébként zárva vannak a nagyközönség elől. Megnézhetjük például a palota alatti korábbi börtöncellákat, köztük Casanova celláját, és a kínzókamrákat is.
A sóhajok hídja / Ponte dei Sospiri
Velence talán leghíresebb hídja, amely a Dózse-palotát és a régi börtönt köti össze, 1600-ban épült. Megtekinteni belülről a Dózse-palota túra keretében lehet. A Sóhajok hídja elnevezést Lord Byronnak köszönhetjük. Úgy vélte, a Dózse-palotában elítélt rabok a Sóhajok hídján vethettek egy utolsó pillantást a városra, mielőtt, egy mély sóhaj után végleg elnyelte őket a börtön. A hídhoz rengeteg rémtörténet kapcsolódik, pl. a hídon lévő csapóajtóról, melynek kinyitása után a rabokat elnyerte a csatorna. A valóságban ugyanakkor a velencei börtönben a kor leghumánusabb börtönviszonyai között raboskodhattak az elítéltek, és Velencében szüntették meg a kínzásokat először a világon, 1660-ban.
Egy másik legenda szerint, ha a szerelmesek megcsókolják egymást a Sóhajok hídja alatt egy gondolán naplementekor, örök szerelem és boldogság lesz a jutalmuk.
Byron elnevezése, a sóhajok hídja rendkívül népszerűvé vált, több hidat is így neveztek el, vagy informálisan így hívnak, például Angliában (Waterloo Bridge Londonban, az oxfordi és cambridge-i sóhajok hídja), Németországban (a Római híd Frankfurtban), illetve Magyarországon: a szegedi városházához, a budapesti Műegyetem könyvtárához tartozó hídnak, és az esztergomi papnevelde hídjának népszerű neve mind sóhajok hídja.
A Canal Grande, épületei, és hídjai, nevezetességek a Canal Grande mentén
A 3 km hosszú Canal Grande a város fő vízi útja. Több mint 170, a 13-18. század között épült, lenyűgöző szépségű palota és templom sorakozik a csatorna mentén, és 4 híd ível át felette. A Canal Grande a Velencei Köztársaság fénykorának jólétét és művészetét demonstrálja. Érdemes vízibuszra (vaporetto), vagy gondolára szállni, és átszelni a csatornát, lenyűgöző élményben, rengeteg szépségben lehet részünk.
A vízibuszozást kezdhetjük már a városba beérkezés után, a St. Lucia vasútállomás, és a Piazzale Roma közeléből. Az 1-es vaporettóval 40 perc alatt érhetünk végig, a Szt. Márk térig (majd továbbmegy a hajó a Lidóra). A 2-es vaporetto is a Canal Grandén közlekedik. A 2-es gyorsabb az 1-esnél, kevesebb helyen áll meg, ezért ha gyönyörködnénk a látványban, inkább az 1-essel menjünk. Viszont a 2-es nem csak a Canal Grandén közlekedik, tehát a Piazzale Román vagy a Tronchetto-szigeten felszállva figyelni kell, hogy a megfelelő, Canal Grande irányába tartóra szálljunk fel. Az N jelzésű vaporettóval pedig éjszaka mehetünk végig a Canal Grandén, a megfelelő irányba felszállva. Természetesen a Canal Grande másik végén, a Szt. Márk térről indulva is végighajózhatunk.
A csatornát átszelő hidak közül a leghíresebb a Rialto-híd (Ponte Rialto), Velence legrégebbi hídja. Helyén eredetileg fahíd állt, azonban annak a hídnak elég szerencsétlen sorsa volt: kétszer összeomlott, egyszer pedig leégett. A jelenlegi híd 1588-1592 között épült, 1973-1977 között felújították.
A Rialto-hídtól északnyugatra, a Canal Grande nyugati oldalán, vasárnap kivételével, reggelente érdekes, nyüzsgő zöldség-gyümölcs és halpiac működik, amit szintén érdemes megnézni. 12-13 között szokott zárni, de érdemes legkésőbb 10:00-re odamenni. Nem egy kifejezetten turistás piac, a helyiek is itt szerzik be a legjobb, friss hozzávalókat.
A hidak után nézzük a Canal Grande mentén elhelyezkedő néhány legfontosabb és legszebb palotát, és érdekes látnivalókat, a Piazzale Romától a Szent Márk tér felé haladva!
Elsőként a zöld kupolájáról felismerhető San Simeone Piccolo templomot látjuk meg, a vasútállomással szemben. 1717-1738 között épült, Velence egyik utolsónak felépített temploma.
A Fondaco dei Turchi a 13. század elején készült el. Ma a velencei természettudományi múzeum működik benne, mely gyerekkel (is) érdekes program lehet a városban, ami fontos lehet, mivel Velencében nincs túl sok gyerekprogram. A krokodiloktól kezdve a dinoszauruszokig sok minden megismerhető a múzeumban. Rengeteg preparált állat, csontváz, és fosszília látható. Érdekes, interaktív részei is vannak.
A Canareggio negyedben, a Fondaco dei Turchival majdnem teljesen szemben elhelyezkedő Ca’ Vendramin Calergi a 15. század végén épült, kaszinó és a Wagner-múzeum működik benne. 2 évig itt lakott, és itt hunyt el Richard Wagner zeneszerző.
A Ca’ D’Oro, azaz az aranyház talán a legszebb palota, lassan már a Rialto-hídhoz érkezve látható. A gótikus épület 1428-1430 között, a Contarini-család számára épült. Jelenleg galéria működik benne (Galleria Giorgio Franchetti alla Ca’ d’Oro), így ezt az épületet belülről is meg lehet tekinteni, és a művészet iránt érdeklődők jelentős középkori festményeket és szobrokat nézhetnek meg a nem nagy, de értékes múzeumban.
A Ponte dell Accademia előtt nem sokkal magasodó Ca’ Rezzonico építése 1756-ban fejeződött be, ez egy újabb palota abból az időből, amikor már megkezdődött Velence hanyatlása. Jelenleg Velence egyik legértékesebb múzeuma működik benne, mely a 18. századi Velencét mutatja be. Az önmagában is lenyűgöző épületben értékes festmények, freskók, szobrok csodálhatók meg.
A Ponte Dell’Accademia után következő Barbaro-paloták (Palazzi Barbaro, az alábbi képen a bal oldalon a fehér épület) a Barbaro-család otthonai voltak, az első 1425-ben épült gótikus stílusban, a második pedig 1694-ben, a barokk jegyében.
A Santa Maria della Salute templom építése 1631-ben kezdődött, és 1681-ig tartott, a barokk építészet egyik legszebb alkotásának számít. Már majdnem a Szent Márk térhez érkezve látható.
Teatro La Fenice
Olaszország leghíresebb, gazdag történelemmel rendelkező operaházát 1792-ben nyitották meg, miután a város korábbi operaháza leégett. De az 1792-ben megnyitott operaház is tűz áldozata lett 1836-ban (1837-ig tartott az újjáépítés), majd egy nagy tűz pusztított 1996-ban is, amikor már csak a külső falak maradtak meg, a tűz okát gyújtogatásban állapították meg. A gyújtogató 2 villanyszerelő 7 év, ill. 16 hónap börtönbüntetést kapott. Az újjáépítés után 2004 novemberében nyílt meg ismét az operaház, ezt láthatjuk ma.
Scoula Grande di San Rocco
A gyönyörű belső és külső terű, 1515-1560 között épült épületben a reneszánsz festő Tintoretto legszebb munkái csodálhatók meg. A csodálatos épület, annak falai, a lélegzetelállító mennyezete, valamint a festmények egyvelege a művészetrajongók számára felejthetetlen élményt fog nyújtani. Az 1489-1508 között épített San Rocco templom mellett áll.
San Giorgio Maggiore
A San Giorgio Maggiore Velence egyik szigete, vaporettóval lehet idejutni (a Szt. Márk tértől vagy a P. le Romától a 2-essel). Egyrészt a 16. századi, csodálatos szépségű San Giorgio Maggiore templomról ismert, másrészt onnan, hogy a templom harangtornyából (Campanile) lenyűgöző kilátás tárul Velencére.
Lifttel lehet feljutni. Olyan szép a látvány, mint a Szent Márk székesegyház harangtornyából, de tömeg és sorbaállás nélkül!
Santa Maria Gloriosa dei Frari bazilika
Hatalmas, gyönyörű bazilika a Campo dei Frarin, a Ferences rend temploma, Velence második legjelentősebb egyházi épülete. 1240-1338 között épült, a velencei reneszánsz művészet gyönyörű műalkotásai díszítik. Kiemelendő, például, Giovanni Bellini műalkotása, a Madonna a kisdeddel, vagy a templomban eltemetett Tiziano műve, a Mária mennybemenetele, és Pesaro Madonnája.
Kihagyhatatlan kirándulások!
Burano Velencétől 7 km-re fekszik, élénk színű, a szivárvány minden színében pompázó házairól, és csipkéjéről ismert. A lagunák legszebb helye. Burano 4 szigetből áll, melyeket hidak kötnek össze. Érdemes ide ellátogatni, ha Velencében vagyunk. Hangulatos, szép hely, kiválókat sétálgathatunk. Aki nem szeretne része lenni a turistatömegnek, az korán reggel érkezzen.
Murano 7 szigetből és 8 csatornából áll, melyeket hidak kötnek össze. Üveggyártásáról, a híres, Velencében is megvehető muranói üvegről híres. Érdekes az üvegmúzeuma, a Museo Vetrario, amely a Museo vízibusz megálló közelében helyezkedik el. Üvegfújás is megtekinthető a szigeten. Murano híres nevezetessége 7. századi, majd a 10. és 11. században is újjáépített bazilikája, a Basilica dei Santa Maria e San Donato is, mely 12. századi bizánci mozaikjairól ismert. Murano egy békés, Velencénél sokkal csendesebb hely, de főleg az üveg miatt érdekes, sokkal szebb nála Burano.
Torcello egy kis, csendes sziget, a történelem iránt érdeklődőknek érdemes oda elmenni. Nem sok látnivaló van itt, csak a 7. századi bazilika, a Cattedrale di Santa Maria Assunta, az viszont nagyon szép belülről. Ugyanakkor különleges a „szellemvárosias” hangulat ezen a mára elnéptelenedett szigeten. Ez Velence őse, a legrégebbi lakott sziget, innen indult Velence későbbi virágzása.
Velence fő szigetétől délre található a Giudecca-sziget. A Szent Márk tértől mindössze 6 perces vaporettózás után eltávolodhatunk a turistatömegektől, és egy csendes, békés szigetet járhatunk be. Mintha egy faluba érnénk. A sziget nevezetessége több temploma, mint pl. a 16. századi Chiesa del Redentore, és a Chiesa Della Zitelle. A szigeten régebben nagy kastélyok álltak, de a 20. század elején iparszigetté vált, hajógyárak, gyárak, és egy filmstúdió volt rajta. A II. világháború után azonban az ipara visszaesett, és ma egy csendes lakónegyed. Itt bepillanthatunk a helyiek életébe, megnézhetjük milyen lenne Velence turisták nélkül. No meg olcsóbban is étkezhetünk. A sétálgatáson, esetleg vásárláson, ebédelésen kívül azon kívül ugyanakkor itt sok mindent nem csinálhatunk.
A Lido di Venezia a Velencéhez legközelebbi strand 15 perc alatt elérhető vaporettóval a Szt. Márk térről. A homokos sziget 11 km hosszú, legszélesebb pontja 700 méter. Nem különösebben hangulatos, vagy szép tengerpart. A Lido di Venezia több része is privát strand, melyek szállóvendégeknek vannak fenntartva, de vannak ingyenes szabadstrandok is, azok azonban nagyon zsúfoltak, pláne hétvégén.
További információ: www.utazas-nyaralas.info
