Székesfehérvár és a Velencei-tó között, attól délre található Seregélyes, ahol “a Velencei tóból kifakadó mocsáros helyek” rónává szelídülnek. Magának a falunak a története a rómaiakig nyúlik vissza. A falu déli határában nagyméretű villagazdaságot, illetve ettől nem messze kocsitemetkezés helyét tárták fel.Oklevélben először 1258-ban említik Seregélyest.A magyarság történetében eredetileg királyi birtok, ahol a fehérvári vár népei és királyi lovászok laktak.1345-tol a XVII. század végéig a falunak több tulajdonosa volt.1696-ban Zichy Pál birtokaként említik.
A Zichy család 1821-ben építette a falu parkjában található klasszicista stílusjegyeket viselő kastélyt. Az épületet valószínűleg Pollack Mihály tervezte, a nagyterem freskóit pedig Pich Ferenc festette.
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején Seregélyes felvonulási területként szolgált. A második világháborúig a falu élte csendes mindennapjait, a háború gyötrelmeiből viszont bőségesen kivette részét. 1944. december 8-tól március 23-ig volt hadszíntér, s hétszer “cserélt gazdát”. Legsúlyosabb harcok a németek utolsó magyarországi nagy ellenállása idején voltak. A háború és az újjáépítés után Seregélyes is fejlődésnek indult.
További információk:
