Dubrovnik

Dubrovnik

Horvát Idegenforgalmi

Közösség

Akadémia u. 1

1054 Budapest

Tel: +36 1 267 55 88

fax: +36 1 267 55 99

info@htz.hu

www.horvatorszag.hr

A szabadság a világ összes pénzéért sem eladó – ez volt a jelmondata annak a városnak, amelynek rendkívülisége még a nagy gúnyolódót, G. B. Shaw-t is elragadtatott kijelentésre bírta: Dubrovnik maga a földi Paradicsom.
Lángoló virágként fekszik az Adria gyöngye a türkizkék tengerben, a hatalmas falak, erődítmények védelmező ölelése itáliai mesterek remekmívű épületeit rejti. Amikor a balkáni háború idején a szerbek lőtték Dubrovnikot, felzúdult a világ, mert mindenki tudta, hogy a történelemnek ez az egységes műalkotása pótolhatatlan. Hála a lakosság igyekezetének és a nemzetközi segítségnek, a háború okozta pusztítás nyomait már sikerült eltüntetni.
A várost egy görög kolónia, az avarok által felégetett Epidaurum lakói alapították. Amikor Kr. u. 614-ben szláv törzsek foglalták el a vidéket, Ragusinum lakossága egy sziklaszirtre menekült; ma itt áll Dubrovnik óvárosa. Jó diplomáciai érzéküket bizonyítja, hogy néhány évszázaddal később már szövetkeztek a szlávokkal, és Bizánc fennhatósága alatt közös köztársaságot hoztak létre. Ettől kezdve szerepel a város szláv neve: Dubrovnik. (Dubrava ligetet jelent).

Velence vetélytársa
Raguza már a 10. században élénk szárazföldi cserekereskedelmet bonyolított le a Balkán kis államaival, a tengeren pedig az itáliai kereskedővárosokkal. Hol a velenceieknek fizetett adót, hol a magyar királynak, hol a török Portának, de folyvást gyarapodott. Amikor Bizánc már nem tudott védelmet nyújtani, rákényszerült, hogy elismerje Velence fennhatóságát. Ez azzal járt, hogy erősen korlátozták Raguza tengeri kereskedelmét, a balkáni kereskedelem azonban továbbra is virágzott. Az I. Lajos magyar király által reá mért vereség megrendítette Velence adriai uralmát, és Raguza ismét függetlenné válhatott. A 15. és 16. század a városköztársaság fénykora: hatalmas védműveket emeltek, jól felszerelt, ütőképes flottát hoztak létre, de a lakosságról is gondoskodtak: gabonakészleteket halmoztak fel, szociális intézményeket (kórházat, menhelyet, lelencházat, gyógyszertárat) létesítettek. Sorra épültek a pompás kolostorok, templomok és paloták, és nem utolsósorban: a vízvezetékek. Tudósok, költők, festők telepedtek le a városban, a reneszánsz szellem Dubrovnikot is meghódította. A 18. század végén iszonytató, 4000 ember életét követelő földrengés döntötte romba a várost, mely ugyan újjáépült, sőt néhány barokk templommal is gazdagodott, hatalmát azonban végleg elvesztette. 1806-ban Dalmáciába is bevonultak Napóleon csapatai, és a franciák 1808-ban feloszlatták a köztársaságot. Dubrovnik 1815-ben az osztrákoké lett, az első világháború után Jugoszláviához került, ma pedig Horvátország része, és a turisták kedvelt úti célja.
Hol kezdjük városnéző sétánkat? Természetesen a városfalon, mert onnan fentről szinte minden lépésnél más és más szépség tárul a szemünk elé. Az erődítmény falrendszere megközelítően két kilométer hosszan veszi körül a várost, 25 méter magas, és négy-hat méter vastag. A látogató tekintete hol a végtelen tenger felé kalandozik, hol a lába alatt szeszélyesen egymásra torlódó tetőrengetegen.
A városfalról tisztán kirajzolódik előttünk Dubrovnik alaprajza. Két főbejárat , a Pile- és a PlocĄe-kapu vezet a város szívébe, mely egyértelműen a Placa vagy Stradun, a fő- és bevásárlóutca. Elegáns paloták és polgárházak sorakoznak, bolthajtásaik alatt színes boltocskák vagy apró kávézók húzódnak meg, előttük néhány asztalból-székből álló terasz, ahol olyan jó letelepedni, és feketekávét kortyolgatni, s közben gyönyörködni a feltűnően szép dalmát leányokban.
A Placa úgy keletkezett, hogy feltöltötték az ősi, szirten települt KasĄtel és a szláv városrész közötti eliszaposodott tengerágat; ez még ma is jól felismerhető abból, hogy a főutca egyenesen a régi Városi-kikötőhöz vezet.
A kikötő közelében találhatók a város legfontosabb látnivalói: a Sponza-palota, a városháza és a székesegyház.
A rektorpalotát a 12. században kezdték építeni, ezért alakját főként gótikus stíluselemek jellemzik, a loggia oszlopsorát és íveit azonban már reneszánsz motívumok, emberi és állati alakok díszítik. A Sponza-palotával szemben emelkedik a város védőszentjéről, Szent Balázsról (Sv. Vlah) elnevezett barokk templom.
Egészen más kép tárul elénk, ha a lépcsőzetes sikátorok vagy mellékutcák egyikén felkapaszkodunk a tetőre. A tető, a Srdj hegy 412 méter magasan emelkedik a tenger fölé. A dalmát tengerpart legszebb panorámája, vallja mindenki, aki gyönyörködött benne.
Hála legyen Szent Balázsnak, suttogja a lenyűgöző látványtól elfogódottan a látogató, remélve, hogy a szent, aki a 16. század óta tartja magához ölelve kedvelt városa ezüstből való mását a róla elnevezett templom oltárán, a jövőben is megoltalmazza azt. Mint ahogyan a középkorban is tette, amikor elkapta a városra kilőtt ágyúgolyókat, és visszadobta az ellenségre. A 20. századi ágyúgolyókkal már nem tudott megbirkózni…

Ajándék: Ezüst ékszer, bőráru, kézimunka (hímzés).

Helyi ételek: Dalmát nyers sonka, juhsajt, rizottó kagylóval és garnélarákkal.

Ünnepi alkalmak: Dubrovniki Nyári Játékok (július-augusztus).

Dubrovnik Horvátország déli bástyája, s egyben az egyik legszebb tengerparti városa. Számos világsztár, híresség kedvelt nyaralóhelye, s a filmesek is szívesen forgatnak itt. Dubrovnik egy igazi unikum az Adriai tenger partján. Szinte eredeti állapotában sikerült helyreállítani mindent. 

Javasolt útvonal: Dubrovnik autóval kicsit hosszadalmasan közelíthető meg. Magyarország felől az M7-es autópályán a letenyei határátkelő után, ráhajtunk a horvát A4-es autópályára. Zágrábnál véget ér az A4-es autópálya. Zágrábtól az A1-es autópályán haladunk tovább folyamatosan, míg el nem érjük a bosnyák határnál az autópálya végét. Itt lehajtunk az autópályáról, a régi Adria főútra. Áthajtunk a bosnyák határon, majd 9 kilométerrel később visszaérkezünk Horvátországba (sima személyi elég erre a kis útra). Ha visszaértünk Horvátországba, a régi Adria főúton haladunk, míg el nem érjük Dubrovnikot. Ez az út 940 km. Busszal / vonattal: a flixbusnak van közvetlen Dubrovnik járata (11e Ft egy út), vonattal az Adria Expresszel Splittig tudunk lemenni, onnan helyi busszal érjük el Dubrovnikot. Néha van Budapest Dubrovnik repülőjárat is.

Dubrovnik eredetileg a Rausius sziklazátonyon kezdett el kialakulni. A mai főutca helyén egy tengeri csatorna volt. A XI. században feltöltötték a csatornát, kibővítették a területét és erős várfalat emeltetek az új város köré.

1358 és 1526 között a Magyar Korona része volt.

A magyar időkben szabad királyi város volt. A XIII. században gazdag kikötővárossá nőtte ki magát. Ekkor jött létre a Raguzai Köztársaság. Fénykorát a XIV. – XV. század között élte. Ekkor 40 ezer lakosan volt, ugyanúgy mint most. Dubrovnik a horvát függetlenségi háborúban súlyosan megsérül. Ha nem érkezik nemzetközi segítség, akár meg is semmisülhetett volna.

Dubrovnik alapítói nem a tipikus dalmát városalapítók: az illírek vagy görögök, hanem az avarok elől menekülő a közeli Epidaurum (Cavtat) sziget lakói voltak.

Dubrovnik a Rausius sziklazátonyon kezdett el kialakulni, majd a sziget a X.-XI. században vált a szárazföld részévé, amikor a dubrovnikiak betemették a sziget és a szárazföld közötti tengeri csatornát.

A város a XIII. századtól jómódú és befolyásos kereskedelmi kikötővé nőtte ki magát. Ekkoriban Dubrovinkot még Raguzai Köztársaságnak hívták. Az 1667-es földrengés szinte teljesen megsemmisítette a város nagy részét, de később Dubrovnikot teljesen újjáépítették, és szebb lett, mint valaha.

1808-ban francia csapatok vonulnak Dubrovnikba (Raguzába), és ezzel véget ért a város évszázadokig tartó függetlensége. Ezzel a Raguzai Köztársaság is megszûnt. 1815 és 1918 között Ausztria fennhatósága alá tartozik, majd az első világháború végén Jugoszláviához csatolják.

Az 1991-ben kinyilvánított Horvát függetlenség következtében megindult Jugoszláv háború Dobrovnikot sem hagyta érintetlenül. 1991 és 1992 között Dubrovnik kegyetlen vérengzések színtere. Például 1991. mikulásának napján, több mint 2000 gránát hullt a városra. Dubrovnikot ekkor már az UNESCO mûemlékké, az ENSZ pedig a Világörökség részévé nyilvánította, és félő volt, hogy ez a gyönyörű műemlék-együttes teljesen el fog pusztulni. A nemzetközi nyomás hatására 1992. szeptemberében kivonult a városból a jugoszláv hadsereg. A károkat azóta helyreállították.

Amikor a XIV. században a törökök megindultak Európa felé, s veszélybe került Buda, a magyar ereklyéket a birodalom különböző erődjeibe menekítették ki. Mivel Dubrovnik is a Magyar Korona része volt – egészen 1526-ig – így Szent István jobb keze, állkapcsa és Szent László jobb keze Dubrovnikba került. Dubrovnik sikeresen ellenállt mind a velenceieknek, mind a törököknek, független maradt egészen 1808-ig, amikor Napóleon elfoglalta.

A török vész elmúltával a magyarok vissza akarták kérni a nemzeti ereklyéket, de ezt többször is megtagadta Dubrovnik. A vicc az, hogy csak az Osztrák-Magyar Monarchia idején sikerült visszaszerezni a Szent Jobbot. A Monarchiában Horvátország is a monarchia része volt. Csak

Mária Terézia személyes utasítására adták ki a dubrovnikiak a Szent Jobbot.

Kis kerülővel ért haza, hiszen 1771-ben Schönbrunnba majd szállították, ezután került vissza Budára. Szent István állkapcsa csupán néhány éve tért vissza Magyarországra. Szent László jobb keze és néhány ereklye még mindig a dubrovniki Ferences kolostorban van (ahol természetesen nem lehet fényképezni).

Dubrovnik mára az összes sebét begyógyította. A sérült épületeket eredeti állapotukban sikerült helyreállítani. Azt leszámítva, hogy a hátsó várfal körül eredetileg egy vizesárok volt – a Lovrijenac erődtől kezdve a Revelin erődig – Dubrovnik megőrizte eredeti, középkori kinézetét. Ma rendszeresen hatalmas yachtok kötnek ki Dubrovnik partjain. Bill Gates, Giorgio Armani, Bernie Ecclestone és Roman Abramovics egyik kedvenc nyaralóhelye. Középkori kinézete miatt, a filmesek is nagyon szeretik. Leghíresebb alakítása a Trónok harca filmsorozat, Királyvár helyszíne. Sok felvételen jól fel lehet ismeri Dubrovnik híres épületeit, mint a Főutcát, a Harangtornyot, a Szent Ignác templom tetőszerkezetét vagy a jezsuita lépcsőt.

Ha Dubrovnikba érkezünk, a várfal mellett található egy hatalmas parkoló (GPS). Úgy érdemes számolni,

ha csak a legfontosabb látványosságokat nézzük meg az 2-3 óra, ha részletesebben megnéznénk dolgokat, shoppingolnánk, az 4-5 óra.

Ha összecsomagoltunk, a Ploce kapun keresztül érjük el Dubrovnik óvárosát. A Ploce kapu, az innen induló kanyargós utca, majd a Dominikánus kolostor lépcsője, tökéletesen felismerhető a Trónok harca filmsorozatban. Ha végigsétálunk az utcán, Dubrovnik főterére érkezünk ki.

A Főtér és környéke

Kapásból itt a Főtéren (2. pont a térképen) sok-sok érdekes látnivaló fogad. Ahogy beérünk a térre, a Szent Balázs templomon akad meg a szemünk. Ehhez egy legenda is tartozik.

A Szent Balázs legenda

971 február 2-áról 3-ára virradó éjjelén járunk. Három velencei hadihajó horgonyoz le Dubrovnik szigetecske előtt, hogy vizet vételezzenek fel, még mielőtt tovább haladtak volna kelet felé. Ezen az estén egy paraszt bement a Szent István templomba, s gyorsan és az egyik szerzeteshez sietett. Azt mondta a paraszt: A velenceiek nem vízért jöttek, hanem a várost akarják elfoglalni. Megkérdezte a szerzetes, kitől hallotta ezt az információt, mire a paraszt azt felelte: Szent Balázstól. Ezt a szerzetes gyorsan jelentette a város vezetőinek. A raguzaiak azonnal fegyvert is ragadtak, mire a velencei hadihajók elhorgonyoztak.

Így lett Szent Balázs Dubrovnik védőszentje.

A városban több helyen felfedezhető Szent Balázs szobra illetve az SB jel. Ma minden év február 2-án van Szent Balázs napja. Ekkor hatalmas körmenetet rendeznek a megmentő tiszteletére.

A Szent Balázs templom

A ma látható Szent Balázs templom a XIV. század közepén épült, egy román kori templom alapjaira. A középkorban egy földrengés, majd egy tűzvész súlyosan megrongálta, ezért újra kellett építeni. 1715-ben készült el a mai is látható, barokk stílusú szentély. Legszebb része a lépcsősor, korlátok és a homlokzat.

A templom tetején Szent Balázs vigyáz Dubrovnik nyugalmára. A templom érdekessége az oltáron található Szent Balázs szobor, ugyanis a kezében tartja a földrengés előtti Dubrovnikot.

Ez az egyik bizonyíték arra, hogy nézett ki Dubrovnik a középkorban.

Az Orlando oszlop

Még mielőtt elérnénk a szentélyt, egy szobor áll az utunkba. Ehhez több legenda is tartozik. A ma látható oszlopot a XV. században emelték. Roland lovagot ábrázolja, aki megvédte Dubrovnikot a szaracénoktól.

Ennek a szobornak – oszlopnak – a helyén, egy másik oszlop állt. A magyar uralom alatt Dubrovnik szavad királyi város volt. Az oszlopot Luxemburgi Zsigmond magyar király ajándékozta Dubrovniknak. Mivel szabad királyi város volt, így nem a magyar, hanem a dubrovniki – akkor raguzai – zászló lobogott rajta.

A Sponza palota

Ha elsétálunk a Szent Balázs templomig és visszanézünk, feltűnik a díszes Sponza palota. Ennek az épületnek pedig az az érdekessége, hogy a többi épülethez képest viszonylag későn épült fel, így az 1667-es nagy földrengésben szinte alig sérült meg. A földrengés előtt ilyen szép, gótikus paloták jellemezték Dubrovnik óvárosát. A földrengés előtt a legtöbb épület a XI.-XII. században épült. A Sponza palotát csak 1521-re fejezték be. A földrengés pillanatában a palota jó 100 éves volt, míg a többi épület 600 körüli. A fiatalabb épület jobban bírta a gyűrődést, így szinte csak a Sponza palota maradt meg épségben. A földrengés után, teljesen más korban járunk már, így barokk stílusban lett újjáépítve Dubrovnik óvárosa. Sajnos a kecses palotákat, zömökebb házak váltották fel.

S, hogy miért menekült meg a Sponza palota? Talán a neve mutatja a legjobban: spongia vagyis hordalék. Már többször utaltam arra, hogy a főutca helyén egy tengeri csatorna volt. Ez a rész egy feltöltött, hordalékos terület. A palota helyén egy esővíz elvezető kanális volt. Ennek köszönhetően menekült meg az épület. 🙂

Rektori palota

Ha kicsit még nézelődnénk a Főtéren, a Szent Balázs templom mögött fekszik a Rektori palota. Miután Dubrovnik szigetet összekapcsolták a szárazfölddel, szükségessé vált az új részek védelmének megerősítése, így a XIII. században egy erődöt (Castrum) építettek ide.

Az előbb utaltam rá, hogy Szent Balázs a földrengés előtti Dubrovnikot fogja a kezében. Itt tökéletesen látszódik a belső erődítmény. Az is jól látszódik, hogy ekkor még nem épült meg a kikötő elején elnyúló Szent János erőd. Csak egy torony volt itt, ezért kellett a kikötőhöz egy különálló erőd.

A XV. században megépült a Szent János erőd. Szükségtelenné vált a Castrum, így egy gótikus stílusú palotává építették át. Itt lakott a város kormányzója. A díszes árkádsor alatt, több Trónok harca és egyéb történelmi filmet forgattak.

Katedrális

Ha már a Rektori palotához elsétáltunk, nézzük meg a Katedrálist is (8. pont a térképen). Ehhez is egy legenda tartozik. 1192-ben Oroszlánszívű Richárd éppen a keresztes hadjáratról tért vissza, miközben hajótörést szenvedett és zátonyra futott a Lokrum szigeten. A katasztrófa alatt megfogadta Istennek: ha életben marad egy óriási templomot épít ide. Miután megmenekült, s elindult valóra váltani ígéretét, Dubrovnik vezetői meggyőzték arról, hogy ne a Lokrum szigeten építsen szentélyt, hanem a városban.

Egy VII. századi román bazilika alapjaira épült fel a Katedrális. Az 1667-es földrengésben szinte teljesen megsemmisült, így újjá kellett építeni. Ma ma is látható szentély 1713-ra épült fel, az akkori kornak megfelelően, barokk stílusban. Ha megnézzük a régi dubrovniki térképet jól lehet látni, hogy nem látható a Katedrális tornya. Az eredeti szentély lényegesen kisebb volt.

Kikötő

A Katedrálissal szemben van egy kis sikátor, ez vezet ki a kikötőbe (11. pont a térképen). A kikötő igazából csak azért érdekes, mert innen indulnak a hajójáratok a környező szigetekre.

A várfal, s annak erődjei

Már az eredeti Dubrovnik szigetet is fa kerítés vette körbe. Ugye a XI. szárazban temették be a tengeri csatornát, s az új város köré elkezdtek várfalat emelni. 1453-ban Konstantinápoly elesett, s a törökök megindultak az Adriai tenger felé. Ekkor lett Dubrovnik igazi tengeri erőd. A ma is látható várfal a XIV.- XV. században épült fel. Pontosan 2 kilométer hosszú a várfal. A falakat 3 kör és 14 szögletes bástyával erősítették meg. Fénykorában 120 ágyú volt a várfalon. Tudom drága a belépő, de ha Dubrovnikban járunk, a várfalat mindenképpen sétáljuk végig.

Tipp! Ha veszel Dubrovnik kártyát, ami majdnem annyiba kerül mint a várfal belépő, 6 további múzeumba, 2 galériába tudsz még bemenni és ingyen használhatod a helyi közlekedést is!

Szent János erőd

Miután a XI. században összekötötték Dubrovnik (szigetet) a szárazfölddel, kialakításra került a mostani helyén a kikötő. Hogy védeni tudják a kikötőt, szükségessé vált egy erőd építése. A XIV. század közepén egy őrtoronyt építetek a tengerre, majd egy másik erőd is épült a kikötő bejáratához. Kikötői- illetve Gundulić erődöknek nevezték az eredeti erődöket (tornyokat).

A Szent Balázs térképen jól látszódik, hogy a Szent János erőd melletti szögletes kiugrás már eredetileg is megvolt. Magából a Szent János erődből egy őrtorony volt meg. Ez volt a Gundulić erőd.

Ezt építették tovább, s ebből alakult ki a Szent János erőd (12. pont a térképen). A kikötőnél tökéletesen látszódik a törés az eredeti Gundulić erőd tornya és a bővítés között.

Tengeri várfal

A Szent János erődtől a Bokar erődig tart (7. pont a térképen). 1,5 és 5 méter között változó falvastagsággal. A tengeri várfalnál maga a sziklatömbök is jelentős védelmet képviselnek, ezért ennyire vékony itt a várfal.

A várfalról sok helyen jól belátható Dubrovnik óvárosa. Sokat fogunk itt fényképezni. Ha nyáron megyünk, szalmakalapot vigyünk magunkkal, mert leégünk a túra végére.

Minceta erőd

A kecses megjelenésű Minceta erőd (1. pont a térképen) Dubrovnik északi végén helyezkedik el. Ez a legmagasabb erőd. Innen egész Dubrovnikot belátjuk. Egy érdekes történet kapcsolódik az erődhöz. 1309-ben – vagyis már akkor elkezdték építeni, amikor Dubrovnik még a sziklazátonyon helyezkedett el – kezdték el építeni. Nevét arról a Menčetić családról kapta, akinek a földjére épült az erőd. Eredetileg szögletes, robusztus erődöt terveztek ide. Kicsit ráérősen – pontosan egy évszázadig – tartott, mire az alsó szintet felépítették.

1453-ban Konstantinápoly, 1463-ban Bosznia is elesett. Az eredeti horvát építészt elvavarták, helyette egy firenzei építészt bíztak meg, hogy sürgősen fejezze be az erőd építését. Az olasz építész vezetésével és a bosnyák menekültek segítségével épült fel a Minceta erőd. Annyira szépre, gyakorlatilag egy korona formára tervezte a firenzei építész, hogy a későbbiekben a “Legyőzhetetlen város” szimbóluma lett.

Dubrovnikot soha senki, se a Velencei Köztársaság, se a Török Birodalom nem tudta elfoglalni (csak Nagy Lajos magyar király).

Szárazföldi várfal

A Minčeta torony és a Revelin erőd közötti részt nevezzük szárazföldi várfalnak. Kettős várfal található itt. A merőleges falak előtti ferde várfalat a török tüzérség ellen építették. A fal vastagság a szárazföldi oldalon 4 és 6 méter között változik. A legmagasabb pontja a 25 métert is eléri.

Revelin erőd

Dubrovnik előtt, a várfalon kívül helyezkedik el a Revelin erőd (10. pont a térképen). Pontosan akkor és úgy készült el, mint a Minceta erőd. Eredetileg egy torzított háromszög formájú erőd volt, melynek az éke kifelé, vagyis az ellenség irányába nézett. Olasz építész tervezte és a bosnyák menekültek segítségével épült fel.

Az erőd belseje ma diszkóként üzemel. Ez a legnagyobb szórakozóhely Dubrovnikban.

Főutca

Bárhonnan is induljunk el, bármerre is járjuk be Dubrovnikot, a Főutcát (4. pont a térképen) mindig keresztezni fogjuk. Eredetileg itt egy mocsaras várárok volt. A XI. században töltötték fel ezt a területet. A régi Dubrovnik idején, nagyon szép villák sorakoztak itt egymást mellett.

Az 1667-es földrengésben – a Sponza palotán kívül – minden épület megsérült. Újjáépítéskor barokk stílusban lett kialakítva a Főutca. A helyiek a Placa szót használják rá, mely a platea (utca) szóból származik.

Onofrio kút

Nagyjából ezzel végig is jártuk Dubrovnik látnivalóit. Még egy helyet megemlítenék, amit mindenképpen fel fogunk keresni. Ha lejövünk a várfal nyugati lépcsőjén, az Onofrio kúthoz (5. pont a térképen) érkezünk meg.

Ez a kút volt Dubrovnik édesvíz forrás a középkorban – és most is hasonló funkciókat tölt be.

Lovrijenac erőd

Ezt az erődöt külön szeretném bemutatni, hiszen Dubrovnik óvárosán kívül helyezkedik el. Úgy tudod megközelíteni, hogy a Pile kapun elhagyod az óvárost, végigsétálsz a hátsó (nyugati) öblön és az öböl végén felsétálsz a hegyre. Hogy ki ne lógjon a sorból, a Lovrijenac erődnek is külön története van. A XI. században megjelent a Velencei Köztársaság Dubrovniknál. Azt tervezték, hogy ide egy erődöt építenek, s az erőd segítségével veszik be Dubrovnikot.

A haditerv a dubrovnikiak tudomására jutott. Mindössze három hónap alatt építették fel a Lovrijenac erődöt. Mire ideért a velencei flotta az építőanyagokkal, már állt az erőd. Az utókornak emlékeztetőül a következő üzenetet vésték a szárazföldi bejárat fölé:

Non Bene Pro Toto Libertas Venditur Auro vagyis: A szabadságot nem lehet eladni a világ minden kincséért sem.

A Lovrijenac erőd az ellenállás jelképe a dubrovnikiak szemében. Az erőddel kapcsolatban a helyzet az, hogy kívülről jobban néz ki, mint belülről. Akkor javaslom, ha van bőven időnk. Én azt javaslom, a lovrijenaci időt inkább a sikátorokban töltsük el.

3 javasolt program Dubrovnikban

Ha megnéztük Dubrovnik főterét és végigsétáltunk a várfalon, érdemes egy kis időt eltölteni az óvárosban. Többször utaltam rá, hogy Dubrovniknak annyira szép állapotban maradt meg az óvárosa, hogy több történelmi filmet forgattak itt. Ezekben a kis sikátorokban, a mai napig érezhető a több száz éves történelem. Ahogy az előbb említettem a Lovrijenac erődnyi időt, érdemesebb inkább a városban eltölteni.

Piac

A helyi piacot az óvárosban a Szent Balázs templom mögötti utcában – még a Katedrális előtt – találjuk. Itt friss zöldséget, gyümölcsöt, lekvárt, pálinkát, olíva olajat vehetünk.

Ha valami különös ajándékot vinnénk haza, olíva olajat érdemes venni. Tudom, nem olcsó, viszont az igazi olíváért a világ minden részén megkérik az árát.

Buza strand

Ha Dubrovnik felfedezése közben, vagy csak simán a nagy melegben elfáradnánk, a piac mögött utca végén egy rést látunk a falon. Ezen áthaladva egy kis strandra érkezünk ki. Ez a Buza Beach Bar. Itt megihatunk egy hideg limonádét vagy sört az árnyékban.

Ha nagyon melegünk lenne, akár meg is mártózhatunk a tengerben. Annyi nehézség van itt, ha bemegyünk a tengerbe, nincs tusoló a parton, így sós testtel kell az utunk folytatni.

Lanovka

Végezetül, minden Dubrovnik nyaralás kötelező programja a lanovkázás. A lanovka a szárazföldi várfal mellett – a parkoló végétől – indul. Eredetileg 1969-ben épült meg a lanovka, melyet a délszláv háborúban sikerült szétlőni. Csupán pár éve készült el az új libegő.

Alig 5 perc kell hozzá, mire a lanovka felér a 405 méter magas, Srd hegyre. Itt az Imperial erőd előtt van a lanovka végállomása. Ezt az erődöt még Napólon építette a XIX. század elején. Megéri kifizetni a jegyeket és feljönni ide, mert csodálatosan szép kilátás nyílik Dubrovnik óvárosára, a Lokrum szigetre és a környező szigetekre.

További információ és szállás: www.horvatorszaginfo.hu

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Translate »