Hivatalos adatok

Hivatalos név:	Tunéziai Köztársaság	Időzóna:	GMT+01:00
Anyanyelven:	Al Jumhuri Yah At Tunisi Yah	Autójelzés:	TN
Államforma:	köztársaság	Pénznem:	tunéziai dinár (TND)
Főváros:	Tunisz	Elektromosság:	220V

További információk:  www.tunezia.lap.hu

Tunézia történelme során hatalmas viharok söpörtek végig az országon, a nagy birodalmak létrejötte majd felbomlása maradandó emlékeket hagytak maguk után. A nagy és rendkívül gazdag városállamot, Karthágót Tunéziában alapították, amit végül lerombolt az ősi ellenség, Róma. Majd később az iszlám hódító seregek az országon áthaladva elpusztították a régi rendet és Tunéziát az arab világhoz kapcsolták. Évszázadokkal később a franciák is csatlakoztak az afrikai gyarmatosítási mozgalmakhoz a többi európai állam oldalán. A 20. század második feléig, a függetlenségi mozgalmakig az egész észak-afrikai mediterráneum nyugati részét a hatalmuk alá helyezték. A több évszázadik tartó függetlenség alatt csupán két elnök irányította az országot, Habíb Burgiba és Ben Ali. Az ősi lakók a berbereknek mindvégig sikerült ellenállni az egymást követő hódításoknak és ők mondhatók a vidék évezredes múltjának egyetlen tanúinak.

Tunézia elhelyezkedése

A Magyarország területének majdnem kétszeresét kitevő helyen, mintegy 163 ezer négyzetkilométeren fekszik Tunézia. A nyugatról határoló Algériához, délkeletről pedig Líbiához viszonyítva aprócska országnak tűnik. Észak-déli kiterjedése 750 km, a kelet-nyugati pedig csupán 150 km. A legközelebbi európai szárazföld a 80 km-re lévő Szicília. Keleti és északi határa az 1150 km hosszú földközi-tengeri partszakasz. A Tunézia-hátság a legnagyobb hegyláncot alkotja, ami az algériai Szaharai-Atlasz és marokkói Magas-Atlasz legkeletebbi nyúlványa. Tunézia legmagasabb hegycsúcsa, a Jebel Chambi 1544 méter magas Zaghhounnál, majd innentől kezdve északra folyamatosan csökken a magasság és a Cap Bon síkjába simul. Megművelhető területek a Tell-Atlasz fennsík és a Oued Medjerad völgye. Tunézia déli részét nagyrészt homoksivatag borítja.

Tunézia látnivalói

Tunézia ókori városrésze, az UNESCO világörökségének részét képező Medinában számtalan látnivaló bújik meg, tőle északkeletre található a híres Bardo Múzeum, északra pedig Karthágó ókori romjai és a csodálatos Sidi Bou Said városa fekszik. Medina központjában áll a számtalan mecset közül különleges a Nagymecset, vagy Olajfa-mecset néven közismert Zítúna-mecset.

Cap Bon egyik kedvelt és legforgalmasabb turista paradicsoma Hammamet. Pupput városa Hammamet központjától megközelítőleg 6,5 kilométerre fekszik. Itt találhatóak az érdekes bizánci és római romok. Hammettől 18 kilométerre, északra fekszik Nabuel, ami a kerámiakészítésről és a gyönyörű fehérhomokos partjáról ismert. Tunézia egyik legjelentősebb ókori lelőhelye a Kelibiától északi irányba 12 kilométerre fekvő Kerkouane romvárosa, amely a csodálatos türkizkék tenger partján épült.

Észak-Tunézia partjait a gyönyörű kék Földközi-tenger mossa. A fehérhomokos part legszebb strandjai Sidi Ali el-Mekkinél, Raf Rafnál és Cap Serratnál találhatóak. A fürdőhelyeken kívül még néhány lenyűgöző várost is rejt. Az Algériával szomszédos régió különleges jellege a részben a szomszédságot, részben területét megosztó hegyvidék. A tengerbe bukó, erdő-hegyek alatt fekszik Tabarka egy kedvelt kis város. A tengertől távolabb, a sűrű fenyvesekkel borított Kroumirie-hegységben rejtőzik Ain Draham, a piros háztetős alpesi falu, ahol télen még havazik is. Ugyancsak a tenger mellett található a Bizerte, a 19. századot idéző, régi kikötőváros, amely közelében található az UNESCO világörökségének részét képező Ichkeul Nemzeti Park.

A Középnyugat és a Tell-Atlasz vidéke a zajos tengerpart elöl menedéket nyújthat. Az ország északi részén végigvonuló Dorsale fennsíkjait magába foglaló Tell-Atlasz egykor az ókori Róma éléskamrája volt. Különlegessége a Dougga romvárosa. Sufetula városa szintén rendkívül látványos, ugyanakkor kevesek által látogatott rész. Tunézia vidékének elbűvölő szellemét talán legjobban Le Kef hegyek között elbújt városa fejezi ki.

Kairouan és a középső partvidék a legváltozatosabb látnivalókat rejti magában, a Földközi-tenger medencéje és a Szahara közti terület a kereskedelemből meggazdagodott városokat, az egykori harcok ellene védő Medinákat, a turistákat kiszolgáló modern üdülőhelyek és Afria csodálatos római kori emlékei. Itt található Tunézia muszlin központja, Kairouan, amely az iszlám vallás legszentebb városa. Sousse-ban Tunázia kettős arca szembesül egymással. A legszebb mediánjának csodás labirintusa pár száz méterre van a tengerparttól, ahol nyáron az európaiak közkedvelt helyévé válik a város a helyiekkel együttvéve. Sousse-tól északra található a luxus jachtok kikötője Port el-Kantaoui, délre pedig Montstir az egyedülállóan szépen kolostorerődjével. A legtöbben más üdülővárosokból látogatnak el Mairouanba, az iszlám városban a Nagymecset kivételesen szép építészetét láthatjuk. El-Djemben a rómaiak öröksége, a monumentális amfiteátrum emelkedik a sík vidék fölé. Szintén tengerparti csodálatos város Mahdia és az érintetlen Sfax.

Jerba szigetének érdekessége az egyedülálló vallási etnikai keveredés, a gyönyörű strandok és szúkok nyüzsgését visszhangzó, fehérre meszelt, hagyományos házak egyvelege. Sidi Mahres városa nyáron strandoló turistáktól nyüzsgő, télen pedig Flamingó-foktól gyülekező flamingórajokat megcsodálóktól. A sziget belsejében egyedülálló erődítmények föld alatti és feletti mecsetek, omladozó, várszerű magtárak és a kis szövőműhelyek rejtőznek. Erriadhban van az egyik utolsóként fent maradt zsinagóga. Houmtssouktól északra a jacht kikötőben találkozik az óváros a modern világgal.

Tunézia gasztronómiája

A tunéziai emberek jellemzően tüzes vérmérsékletüknek tulajdonítva szeretik a csípős ételeket. A sok napsütésnek köszönhetően bőséges, zamatos friss termékeket tudnak felhasználni. A jellemző ételek alapja a gomba, a friss zöldség gyümölcs, hal és az olívaolaj. A nomád vándorló életmód eredményeképpen maradtak fent a tázsin, ami húsos, tojásos, sajtos, zöldséges omlett. Az ősi nép a berberek honosították meg a kuszkuszt, de a gyarmatosítások során a bevándorlók magukkal hozták konyhájukat is, így jellemzi egyúttal a Tunézia konyháját a római, arab, zsidó, török, andalúz és francia ízek is.

Keletnek sok “kapuja” van, de az európaiak számára bizonyára Tunézia a legalkalmasabb bejárat a keleti világba. Nyugat-orientáltsága úgyszólván minden más iszlám országnál erősebb, helyzete pedig kifejezetten predesztinálja az idegen kultúrával való első érintkezésekre. Tunézia Afrika balkonja – könnyen elérhető. Idegenforgalmi létesítményei modernek, és – legalábbis északon – infrastruktúrája is jól kiépített. A tunéziaiak az utazót “az utak gyermekeit” hagyományosan szívélyes vendégszeretettel fogadják.

Valamelyik európai fővárosból Tunéziába röppenve úgy érezzük,  más világba csöppentünk: Keletre. Aki viszont délről érkezik – például a Szaharát átrepülve, vagy valamelyik Perzsa-öböl menti országból hozza a gép -, Tuniszban már már Európában érzi magát. Tunéziának sok arca van; az ország legalább háromezer év óta éppúgy találkozóhelye, mint ütközőpontja Európának, Afrikának és a Keletnek.

Az Európából érkező utazó a sajátos mohamedán életstílust – ami az öltözködésben éppúgy megmutatkozik, mint a hétköznapi viselkedésben – érzékeli igazából keleti jellegnek. Ha nem tapasztalná ezt mindenütt, alig tudná különböztethetné meg az országot a Földközi-tenger menti európai országoktól.

Tunézia muzulmán ország, és annak ellenére, hogy erős nyugati kapcsolatai vannak, kacérkodik a kapitalizmussal, kiválóak a borai és datolyapálinkája, minden évben kétmillió közép-európai turista árasztja el az országot – nos, mindezek ellenére itt mások a hétköznapi szokások, mint Európában. Elég, ha valaki néhány tíz kilométerre eltávolodik a turistaközpontoktól – Hammamettől, Sousse-tól, Monastirtól, Sfaxtól, Gabéstől vagy Djerba szigetétől -, és  mellőzi az idegenforgalmi irodák szabvány túráit (például Karthágóba, Kairouanba, vagy Matmatahba és Madaniyinbe), máris tapasztalja: a mohamedán Keleten van.

A mindennapi életet itt sokkal jobban átszövik a szokások, mint nyugaton. Itt szokás például vendégszeretőnek kell lenni, de az is szokás, hogy felkelés után előbb a jobb, aztán a bal lábra kell felhúzni a cipőt, lefekvéskor pedig fordított a sorrend. Az a szokás, hogy az ételt a tányér széle felől és nem középütt kezdjük fogyasztani. Nem szokás viszont állva étkezni, vagy leülni a körben elhelyezkedők elé.

Jellegzetes vonása a keleti léleknek: az alkudozás öröme. A tunéziaiakban különösen kifejlődött ez a tulajdonság, hiszen országuk mindig központi szerepet töltött be az Európa és Afrika, a Kelet és a Nyugat közötti árucserében. Mindazok, akik üdültek már Tunéziában, tudják, hogy a pompás berber szőnyegeket, a csodálatosan megmunkált réztányérokat, burnuszt, dzsellabah-t – körgallérszerű ujjatlan köpenyt – vagy kasafiát – hosszú szövetruhát, csuklyával nem egyszerűen vásárolják: alkudni kell rájuk.
Aki kezdő ezen a téren, gyakran azt hiszi, hogy az árusok csúnyán rá akarják szedni. Pedig nem rossz szándékról van szó. A tunéziaiak egymással ugyanolyan szívósan alkusznak. Kedvüket lelik az alkudozásban, s megvan az alapja is. Áruik többnyire kézművesmunkák, nemritkán saját
készítményeik, és minden alkudozás során újra megtudhatják, mit ér munkájuk a vevőnek.

Főbb városok: Tunisz, Gabes,Monasztir, Hammamet Keiuran, Sousse, Djerba, Tozeur

Utazási információk

Tunéziába sokan „csak” nyaralni indulnak, holott Tunézia sokkal de sokkal több, mint csodálatos homokos tengerpart. Ha nem szeretünk sokat utazni, nézzünk szét a tengerparti sávban, de ha „igazi” Tunéziát szeretnénk, irány a sivatag!

Ha csak a partoknál maradunk és nem szeretnénk nagyobb kirándulásokat tenni a szárazföld irányában, akkor minden képen keressük fel Sousse tengerparti várost. Szép várából csodálatos tengerparti panoráma vár ránk, óvárosában bazárt találunk, nagyon jó árakkal és hagyományos építészettel.

Szintén érdemes felkeresni Monasztir városát, mely a környék fővárosa, és szintén szép, de tengerparti várral rendelkezik.

A fő attrakció viszont képen az egy napos kirándulás keretében meglátogatható Tunisz, Karthágó és Sidi Buo Said! A főváros Tunisz első pillantásra kicsit „kuszának” tűnik, de ha sugárútján eljutunk a Medináig, akkor lesz aztán igazán káosz! Gyakorlatilag az egész óvárosi rész egy komplett bazár, nagyon jó árakkal és legtöbb esetben minőségi portékával, de nagyon vigyázzunk, hogy a fő utakról ne térjünk le, mert csak segítséggel fogunk kitalálni a rengetegből! A Bardó múzeum meglátogatása szinte kötelező, de számtalan egyéb látnivalóval is kecsegtet a város.

Senki előtt nem kell bemutatni Karthágó városát, igaz ne feledjük, hogy az ősi városból, ahogy a mondákból is ismerjük, szinte semmi nem maradt, csak a helyét tekinthetjük meg szinte, ami most impozáns romként elénk tárul, az a tengerparton levő római város maradványa!

Egyszerűen nem lehet kihagyni a „Tunéziai Szentendre”, Sidi Buo Said meglátogatását! A kék és fehér színben pompázó, művész és kávézó városkát csak a búja zöld növényzet és a hatalmas virágok kontrasztja töri meg, az ország talán legromantikusabb települése!

No de irány a szárazföld belseje! Nem kell megijedni, már az „igazi” sivatagi túrák a múltba vesznek, kényelmes buszok száguldoznak modern utakon. Első állomásunk a világ egyik legépebben megmaradt színháza El-Djemben. A monumentális aréna már messziről elénk rajzolódik a sivatagos jellegű tájban.

Innen már az igazi sivatag felé autókázhatunk, előbb a kősivatagi részen megtekinthetjük a Csillagok Háborúja forgatásának a helyszíneit, majd a berberek sziklába vésett otthonait Mattmatában. Gabes már maga álmaink sivatag, melyben a sivatag hajójára, a tevére kell szállnunk. Ha átvágunk a nagy kiszáradt sóstón, miután megtekintjük széléről a napfelkeltét, a hegyi oázisokhoz érünk, melynek látványa semmihez sem hasonlítható. Visszafelé útban Kairouan-ban álljunk meg a Iszlám vallás egyik legnagyobb szent mecsetjénél, ha jó időben érkezünk délelőtt, akkor meg is tekinthetjük.

Természetesen a tengerparton nyaralókat is millió szórakozási és fakultatív program várja, valamint a világ szinte összes vizi sporteszköze rendelkezésre áll

Vásárlásnál mindig kötelező alkudni, ez nem az Európai vevők átverése, ez a világ legtermészetesebb dolga, sértésnek veszik, ha nem tesszük, és mi is jóval jobban járunk, ha alkudozás után vesszük meg a kiszemelt portékát.

Közlekedéshez vegyük igénybe a taxikat, illetve a helyi utazási irodák és vállalkozók szolgáltatásait, lehetőleg magunktól ne induljunk útnak, főleg ne a sivatag felé.

A közbiztonság elég jó, de ne nagyon térjünk le a turisták által látogatott útvonalakról, főleg ne a bazárokban, Medinákban.

A higiénia a szállodákban tökéletes, az utcákon elfogadható, a külső részeken nem Európai, de oda ne tévedjünk. Az ételeik, italaik kitűnőek nyugodtan fogyaszthatjuk, akár utcán is, de a vízzel ajánlatos vigyázni.

Nemzetközi repülőterek

Tunis, Jerba (sziget), Monastir, Tozeur.

Külképviseletek

Tunisz, Nagykövetség
Cím: 12, rue Achtart, Nord-Hilton 1082 Cite Mahrajene
Előhívó:
– külföldről/mobilról: +216 (71)
– országon belülről: 71
Telefon: 780-544, 784-849
Ügyelet:
+216 98 222-339
+216 98 928-952
Fax: 781-264
E-mail: huembtun@planet.tn

Jerba
Tiszteletbeli konzul: Khaled Ben Jemaa
Cím: Mahboubine-Jerba 4165
Előhívó: +216
Telefon: 71-781-344, 98-336-487
Fax: 71-785-161

Beutazási feltételek, vámszabályok

–
A magyar állampolgárok érvényes útlevél birtokában vízummentesen utazhatnak be és 90 napig tartózkodhatnak Tunéziában. Be- és kilépéskor adatlapot kell kitölteni. Az országba való belépéshez az útlevélnek a belépéstől számított még hat hónapig érvényesnek kell lennie.
– Nincs kötelezően előírt védőoltás.
–
Tunéziába gépkocsival érkezőknek a belépéskor biztosítást kell kötniük, mert a magyarországi felelősségbiztosítás nem érvényes. Belépéskor a forgalmi engedélyt ellenőrzik, a gépkocsira ideiglenes használati engedélyt adnak ki, s a gépkocsival annak lejárta előtt ki kell lépni Tunéziából. A gépkocsival belépőktől a tunéziai határőrség a visszaútra szóló hajójegyet is kéri. Csak saját névre szóló, rendezett gépkocsi papírokkal engedélyezik a beutazást.

Ünnepnapok

– Újév: január 1.
– Függetlenség napja: március 20.
– Ifjúság napja: március 21.
– Mártírok napja: április 9.
– Munka ünnepe: május 1.
– A köztársaság kikiáltásának ünnepe: július 25.
– A nők és a család ünnepe: augusztus 13.
– A Fordulat ünnepe: november 7.
–
Aid El-Fitr, Aid El-Idha, az iszlám újév napja és Mohamed Próféta születésnapja minden évben változó időpontban a mohamedán időszámításnak megfelelően.

Fontosabb telefonszámok

Ország előhívó: 216

Rendőrség: 197   Tűzoltóság: 198   Mentők: 190

Földrajz, gazdaság

Népességi adatok

Lakosság:	8 222 000 fő
Népsűrűség:	50.30 fő/km2
Nyelvek:	arab, francia.
Népcsoportok:	arab (90%), berber (4%), zsidó (2%), olasz (1%), egyéb (3%).
Vallások:	mohamedán (96%), római katolikus, ortodox, protestáns, zsidó (4%)

Földrajz, természeti adottságok

Terület:	163 610.00 km2
Nagyobb települések:	Tunis (Tunisz) 626 000 (1 250 000), Sfax 232 000, Ariana 99 000, Bizerte 95 000, Gabes 92 000, Sousse 84 000, Kairouan 72 000, Bardo 66 000, La Goulette 62 000.
Legmagasabb pontok:	Chambi 1544 m.
Főbb folyók:	Mejerda.
Főbb tavak:	Jerid-sott, Fejaj-sott.

Földrajz

Északi részén az Atlasz lealacsonyodó láncai a Mejerda termékeny völgyét zárják közre, keleten félszáraz sztyepp, délen a Szaharához tartozó sivatag terül el.

Gazdaság

Egy főre jutó GNP: 1 740 USD

Djerba

Jerba szigetéről általában a Tunéziáról szóló könyvek végén írnak. Nemcsak azért, mert egészen lenn, a líbiai határnál fekszik. Az idillikus sziget politikáját, városi életét és népességét tekintve is elkülönült. Jerbával kapcsolatos első ismereteink meglehetősen mitikusak.

Miután Ulysses elhagyta Tróját, egy szigetre érkezett, ahol az emberek lótuszon éltek. Senki sem tudja, mi lehetett a lótuszital. Egyesek szerint cordia myxa, mások szerint vadalmabor vagy laghmi, pálmabor. Jerba, Mallorca, Menorca és Málta mind azonosítja magát ezzel a lótusz szigettel, mi több, Jerbán még arról is meg vannak győződve, hogy ez volt a legendás Ogygia, ahol Calypso fogva tartotta Ulyssest.

Az írott történelme a rómaiakkal kezdődik, akik föníciai alapokon felépítették Girbát, Haribust, Meninxet és Tipasát. Jerba csekély mértékben hozzájárult a klasszikus korszakhoz: két uralkodó született itt, Gallus és Valerianus, ők ketten együtt mintegy 9 évig uralkodtak (251-260). A vandálok, a bizánciak és hilaliak nemigen tudtak mit lerombolni ezen a szigeten, de a lapos, homokos part remek kikötője idevonzotta a tengeri hatalmakat. 1134-ben II. Robert foglalta el. Hódítók egész sora követte egymást: Roger de Loria 1284, Raymond Montaner 1331, a marokkói merinitek 1335, Pedro Navarro 1510, V. Károly 1535. A küzdelmek 1560-ban voltak a leghevesebbek: a pápa francia, spanyol és nápolyi csapatai összefogtak a máltai lovagrenddel, hogy szétverjék Jerbán a kalózfészket, melyet Dragut hozott létre. Az első, májusi csatát csak 5-6000 keresztény élte túl. Borj el-Kebirbe menekültek. Július 31-én Dragut elfogta és lemészároltatta őket. 1831-ben a franciákkal szemben tanúsítottak némi ellenállást, de a világháborúk elkerülték.

Közben a jerbaiak olajfákat és pálmákat neveltek, szőnyeget szőttek és halásztak. Mivel csak egymás között házasodtak, külsejük eléggé jellegzetes. Ezzel is magyarázható, hogy ma is különbözőnek találják magukat. Vallási életük is más. A VII. században még üdvözölték a muzulmánokat, majd az iszlám egy liberális szektájához kapcsolódtak. Mértékletesek, egyenlőségre törekvők, barátságosak, és hiszik, hogy a tudat szabja meg a cselekedeteket. Napjaik történelmét nem a vallás, hanem a természet alakítja. A vízhiány miatt régóta tömeges a kivándorlás. A sziget legnagyobb hossza és szélessége 29 kilométer. A strandolásra kellemes partszakasz 128 kilométer hosszú. Elsősorban szőnyegeket exportálnak, de halat, szivacsot, fazekasárut és szappant is. A szigeten 213 mecset van, mely mind különbözik egymástól, a sziget látnivalóit egy nap alatt végig lehet nénzi.

A sziget kitűnő nyaralási lehetőség, hiszen évente átlagosan 344 napsütéses nap van, a tengervíz átlagosan 20 fokos, a szállodákban kirándulásokat is szerveznek. Az utak egész jó minőségűek, autót, motort és biciklit lehet bérelni a szigeten, de tevével vagy lóval is mehetünk kirándulni, a szállodák előtt bérelhetünk azt is.

A sziget tengerparti szállodáit a Sidi Mahrez és a La Seguia partszakaszok mentén találjuk. A tengerparti szállodákhoz legközelebb Midoun falu jellegű településén találkozunk helybéliekkel. Az Aghir utca mentén áll a Nagymecset. Midounból jó utak vezetnek El-Kantarához. A fő közlekedési útvonalak alapjait még a rómaiak idejében rakták le. 1515-ben Dragut ezen az úton menekült, hogy elkerülje Andrea Doria tengeri blokádját.

El-Kantara partvidékén fekszik a kis falu, Guellala, ahol a kemencék megállás nélkül füstölnek a magasra halmozott kész agyagedények mellett. El Riadhoz-nál áll a híres Ghriba, mely már a középkorban is nagy hírnévnek örvendett, jelenleg nemzetközi zarándokhely. A jelenleg látható változat 1920-ban készült el. Az árkádok alatt a zarándokok szálláshelye látható, a szemközti faajtókon az egyedülálló belsőbe jutunk.

Hara Kebira, azaz a Nagy gettó, ahol Jerba zsidó közössége él. Ők maguk azt vallják, hogy i.e. 590-ben, a babilóniai fogság után érkeztek ide..

A szigeten minden évben megrendezik az Ulysses Fesztivált júniusban, továbbá novemberben és decemberben az olajszüret idején rendeznek ünnepséget, amin az összes lakója a szigetnek részt vesz.

Dougga

A lelőhely, teljessége és méretei folytán, a legnagyobb szerepet kapta Tunézia régészetében. Bulla Regia félig a föld alatt található, Thuburbo Maius lenn a völgyben fekszik, a 600 méteren lévő Dougga 25 hektárnyi területet elfoglaló műemlékeivel maga a csoda. A színházak, templomok, a meleg fürdők és a kapitólium a mély Oued Khalledre néz. Akár a jó minőségű teboursouki úton érkezünk, akár a Nouvelle Dougga-i köves úton, feledhetetlen látvány, amint a Szaturnusz-templom kirajzolódik a látóhatáron. Három és fél oszlopa jellegzetes tájékozódási pontként használ. Mögöttük áll a templom, földalatti boltíveivel és egy különös lábnyommal a padlózaton. Utunk a színháznál ér véget. A színházat 166-169 között építették. A feltételezések szerint eredetileg 3500 férőhelyes volt. Ma is legalább ennyien érkeznek ide a minden év júniusában megrendezésre kerülő Dougga Fesztiválra. A gondnoksági épülettel szemben lépcsők vezetnek lefelé a római vásárlóutcához.

Az útburkolatot központi vezetékek járják át, a lejtők barázdáltak, hogy a lovak patái ne csússzanak meg, és a számtalan kétkerekű szekér emlékét mély keréknyomok őrzik. Az út a Szelek terébe torkollik, melyet 180 és 192 között építettek ki, és arról a nyolc méter széles széljelzőről neveztek el, amit a III. században véstek a tér burkolatába. Déli irányban, a mecset alatt burkolt sétány keresztezi a piacteret és azt az alacsonyabban fekvő területet, ahol mozaikok, oszlopok és házfalmaradványok láthaók. 22 lépcsőn ereszkedhetünk le a III. századi téli fürdő oszlopos öltözőjéhez és tágas termeihez. A Szelek teréhez kapcsolódik a kapitólium páratlan épületének előtere, az ante Capitolium. A kapitóliumot i.sz. 167-ben építették, Jupiter, Juno és Minerva tiszteletére, ma egyike Észak-Afrika legcsodálatosabb római emlékeinek. Monumentális, tíz méter széles lépcsői tövében szerényebb lépcsők vezetnek a fórumhoz, melyet a bizánciak római kövekkel kerítettek be. A fórum nyugati végében könnyen felismerhető a földsánc. Végigkövethetjük, amint elhalad a kapitólium mellett, aztán tovább visz Asheb házának háromszög alakú kapuja előtt, mely i.sz. 164 és 166 között épült, valószínűleg itt volt a rabszolgapiac, egyébként remek kilátóhely, innen készülnek a képeslapokról ismerős kapitólium felvételek. Ezután a Tellus templom következik, mely 261-ben épült és egy sötét alagút, mely a fürdőkhöz vezet, hogy aztán ismét csatlakozzon a második színház alatt haladó főútvonalhoz. A főút másik oldalán lépcsők visznek le a második fürdőhöz vezető útra. A Küklopsz fürdője mögött áll a III. századi Trifolium-ház. Úgy emlegetik, mint Dougga legjobb állapotban lévő családi házát, de valószínűbb, hogy bordélyház volt, bár a bizonyítékot eltávolították.

Hamamet

A közkedvelt üdülőhely kb. 70 km-re, délkeletre fekszik a fővárostól, hátterében a Dorsale hegység áll, gyönyörű homokos strandjai mögött citrus-ligetek illatoznak. A tengerpart szubtrópusi növényzettel és kellemes szállodákkal tarkított. Az íves és kupolás tunéziai építészet mindenütt megjelenik. Új övezetnek számít az ún. Yasmine Hammamet, amely az öböl déli részén fekszik, itt főként újonnan épült luxusszállodák várják a pihenni vágyókat. Hammametben jelenleg 3 golf pálya üzemel, Citrus Course La Forét és Les Oliviers pálya valamint Yasmine Course.

A közkedvelt turistaparadicsom az azonos nevű öbölben, a  CAP Bon félszigeten fekszik, kb.80km-nyi távolságra a  fővárostól. A történelmi nevezetességek közé tartozik a 15.századból származó erőd, amelynek udvarán található a város patrónusának, Sidi Bou Alinak a mauzóleuma.
A közelben Népművészeti Múzeum van, ahol hagyományos esküvői viseletet láthatnak.
Közvetlenül az erőd alatt található a Medina piacterével.
A festői halászkikötő naplementekor felejthetetlen látványt  nyújt. Az egész tengerpartot kissé lejtős, homokos strand  fedi, csodálatos szubtrópusi növényzettel és kellemes  szállodákkal tarkítva. Csodálatos strandjainak és színpompás kertjeinek köszönhető, hogy a két öböl mentén elhelyezkedő halászfalu Sousse-szal vállvetve Tunézia felkapott üdülőhelye.
Tunézia hosszú és csillogó történelme egyszer sem várta még annyi szívélyességgel és nyitottsággal látogatóit, mint napjainkban. Tunéziát a helyiek földre szállt Paradicsomnak is nevezik. Keveredik itt az arab és a nyugati kultúra; megtaláljuk a pun és a római birodalom jellemzőit.

A tunéziai városok nagy része föníciai örökség hordozója, görög, római és arab óvárosok színesítik hangulatukat. A gazdag múltról tanúskodik az amfiteátrumok, fürdők, görög színházak, kolosszeumok sokasága. Kellően felfrissülve térjünk be a puha szőnyegekkel ékesített soukba és eltelhetünk a csillogó réz, az aranyozott bőr, a jó illatú fűszerek és az érdekes ékszerművesség megannyi csodájával. A városok központjában árusok hada várja Önt, akiknél alkudozzanak bátran, hiszen ez hozzátartozik az itteni emberek életéhez. S ha igazi egzotikumra vágyik, csak fel kell ülni egy tevére s bebarangolni a végtelen Szaharát. A Földközi-tenger partján várja Önt is ez a hatalmas oázis.

Észak-Afrika egyik legfestőibb tengeröblében fekvő üdülőváros, melyet történelmi óvárosa (a Medina), jázminkertjei, narancs- és citromligetei emelik Tunézia második legjelentősebb idegenforgalmi központjává.
Tunézia első polgárháborújában kapott szerepet az Európában hírhedt Hammamet, más néven Mahometta vagy La Mahomette. Az I. Murad bej elleni lázadás során ide vonult vissza 1673-ban Hajji Ali Liaz, akit később itt öltek meg és temettek el a kasbában. 1881-ben, mielőtt a franciák bevonultak, a város lakói segítettek visszaverni az első rohamot.
Hammamet aratott egy aprócska győzelmet is: Bordier kapitányt, a francia őrparancsnokot annyira magával ragadta a város szépsége, hogy leköszönt,és itt telepedett le. A franciák utakat és vasútvonalakat építettek, és kiépítették az első telefonhálózatot. A gondtalan húszas években tehetősebb emberek telepedtek le, és élvezték a hófehér házakból és régies kertekből áradó nyugalmat. A romániai Georges Sebastian villát építtetett, melyről Frank Lloyd Wright azt nyilatkozta, hogy a legszebb ház, amit valaha látott.

Bár a II. világháború okozott problémákat, nem sok nyomot hagyott errefelé. Az idegenlégió helyőrséget állított fel a kasbában, a közelben szállásoltak el egy szenegáli hadsereget, felépítettek néhány bunkert
a strandon, és ellentétben André Giddel és Paul Kleevel, akik meghívott vendégek voltak, a németek bevették magukat Sebastiannál. (Von Arnim több hetet is elüdült itt, Rommel csak három éjszakára maradt.) A francia fennhatóság elleni titkos mozgalomtól és az 1952-es nyílt, véres összecsapástól függetlenül Hammamet legutóbbi történelmében már csak a turizmus kapott szerepet. A legfőbb látványosság az óváros (vagy arab város), a Medina. Egyik oldalról a tenger határolja, a szárazföld felőli oldalán, a városfal mellett pedig a temető található. A falakról a csodálatos strandra nyílik kilátás, mely délre kanyarodik, a szállodák felé. A képet színes halászhajók tarkítják. A városfalat II. Ibrahim, aglabida emír építtette 904-ben, azóta többször is felújították. Jelenlegi méreteit és paralelogramma alakját, melynek oldalai durván 300 és 100 méteresek Abu Zakaria hafezita uralkodótól kapta, aki ezzel akarta megvédeni a Nagymecsetet, amit 1236-ban építtetett. Hatoljunk be a Medinába három eredeti bejárata közül azon, amelyik a legközelebb van, azaz a Bab es-Suq$on. 1881 óta áll nyitva a nagyközönség előtt. Ahogy belépünk, az út elkanyarodik (a középkorban ez is a védelmet szolgálta), és beletorkollik a suq egyetlen, keskeny utcájába, melyen szamarak és kézikocsik képezik a forgalmat. Szőnyegeket, kerámiákat, hímzéseket és réztárgyakat árulnak. A kiszolgálás barátságos. Ha balra fordulunk, egy olyan térre jutunk, ahol sokáig nem voltak üzletek, de ma már éppoly harsány, mint a többi. Balra és jobbra hátul a Bain Maure-t (török fürdő) láthatjuk. Vele szemben áll a Nagymecset.A főkaputól jobbra, a nyugati fal első íves bejárata nem eredeti, az 1960-as években épült. Innen lehet eljutni a Nigro és a Boudhina bazárokhoz, onnan pedig a suqhoz. A kasba mögött áll a Bab el-Bahar az eredeti tengeri kapu, amit minden turista felfedez, mint festői keretet a kikötő halászhajóiról készítendő fotójához.

Az előttünk elterülő téren, a suq végében vannak a Boutique Fella szuvenírüzletei, standjai és mozgóárusai, a kifinomult ízlés fellegvára. Tarkabarka üzletekkel szegélyezett sétány vezet a fal mentén Sidi Bou Hadid mohamedán szent sírjához. (Az, hogy kávéházzá alakitották, nem jelent szentségtörést, elfogadott tunéziai tradíció a sírköveken mentateát iszogatni és vizipipát szívni. Hasonló hely a tuniszi Marabet étterem is.) Meredek lépcsőkön juthatunk fel a kasbához, a középkori Medina erődjéhez. A belső udvar fákat rejt, meg három felirat nélküli ágyút, és itt található Sidi Bou Ali mohamedán szent sírja is (hagyományos qubba kupola, süllyesztett, zászlókkal díszített ravatallal). Az ágyúk (és a mellékhelyiségek) mögött ismét a várfalra, a Chemin de Ronde-ra mászhatunk föl. A mór kávéház tiszta, rendes és barátságos, pazar kilátással az óvárosra és a kikötőre.

Az 1920-as években külföldi művészek telepedtek le ezen a csodálatos vidéken, nyomukban pedig megjelentek az első szállodák. Már a rómaiak is tömegesen jöttek ide, bár a helyi prokonzul, Salvius Julianus által i. sz. 179-ben alapított kolóniára ma már csak egy félreeső ásatás emlékeztet. A rómaiak mindent összezavartak azzal, hogy a települést Putput, Pudput vagy éppen Pupput néven emlegették. (Az arab eredetű Hammamet név fürdőhelyet és galambot is jelent.) Ennek megfelelően a korabeli referenciák meglehetősen változatosak. Mivel két védett öböl között fekszik, stratégiailag jelentős hely. Először 904-ben erősitették meg. Mindennaposak voltak a harcok: hol a normann II. Rogerius támadott, hol hafeziták foglalták el, hol a spanyolok és a kalózok között támadt nézeteltérés. 1560-ban a dragutok foglalták el, majd Andrea Doria tartotta blokád alatt hasztalan. 1602-ben a helyőrség a trójai falóhoz hasonló trükknek esett áldozatul: 300 máltai lovag érkezett muzulmánnak öltözve. Tárt karokkal fogadták őket, majd amikor bejutottak, rajtaütésszerűen elfoglalták a várost. .Amikor 1605-ben észrevették, hogy tíz gálya érkezik Szicília és Málta felől, a muzulmán lakosság elmenekült. Aztán titokban visszaküldtek száz férfit, akik megtizedelték az 1100 hódítót.Legközelebb Tunézia első polgárháborújában kapott szerepet az Európában hírhedt Hammamet, más néven “Mahometta” vagy “La Mahomette”. Az I. Murad bej elleni lázadás során ide vonult vissza 1673-ban Hajji Ali Liaz, akit később itt öltek meg és temettek el a kasbában. 1881-ben, mielőtt a franciák bevonultak, a város lakói segítettek visszaverni az első rohamot.

Hammamet aratott egy aprócska győzelmet is: Bordier kapitányt, a francia őrparancsnokot annyira magával ragadta a város szépsége, hogy leköszönt,és itt telepedett le. A franciák utakat és vasútvonalakat építettek, és kiépítették az első telefonhálózatot. A gondtalan húszas években tehetősebb emberek telepedtek le, és élvezték a hófehér házakból és régies kertekből áradó nyugalmat. A romániai Georges Sebastian villát építtetett, melyről Frank Lloyd Wright azt nyilatkozta, hogy a legszebb ház, amit valaha látott. Bár a II. világháború okozott problémákat, nem sok nyomot hagyott errefelé. Az idegenlégió helyőrséget állított fel a kasbában, a közelben szállásoltak el egy szenegáli hadsereget, felépítettek néhány bunkert
a strandon, és ellentétben André Giddel és Paul Kleevel, akik meghívott vendégek voltak, a németek bevették magukat Sebastiannál. (Von Arnim több hetet is elüdült itt, Rommel csak három éjszakára maradt.) A francia fennhatóság elleni titkos mozgalomtól és az 1952-es nyílt, véres összecsapástól függetlenül Hammamet legutóbbi történelmében már csak a turizmus kapott szerepet.

A legfőbb látványosság az óváros (vagy arab város), a Medina. Egyik oldalról a tenger határolja, a szárazföld felőli oldalán, a városfal mellett pedig a temető található. A falakról a csodálatos strandra nyílik kilátás, mely délre kanyarodik, a szállodák felé. A képet színes halászhajók tarkítják. A városfalat II. Ibrahim, aglabida emír építtette 904-ben, azóta többször is felújították. Jelenlegi méreteit és paralelogramma alakját – melynek oldalai durván 300 és 100 méteresek – Abu Zakaria hafezita uralkodótól kapta, aki ezzel akarta megvédeni a Nagymecsetet, amit 1236-ban építtetett. Hatoljunk be a Medinába három eredeti bejárata közül azon, amelyik a legközelebb van, azaz a Bab es-Suq$on. 1881 óta áll nyitva a nagyközönség előtt. Ahogy belépünk, az út elkanyarodik (a középkorban ez is a védelmet szolgálta), és beletorkollik a suq egyetlen, keskeny utcájába, melyen szamarak és kézikocsik képezik a forgalmat. Szőnyegeket, kerámiákat, hímzéseket és réztárgyakat árulnak. A kiszolgálás barátságos. Ha balra fordulunk, egy olyan térre jutunk, ahol sokáig nem voltak üzletek, de ma már éppoly harsány, mint a többi. Balra és jobbra hátul a Bain Maure-t (török fürdő) láthatjuk. Vele szemben áll a Nagymecset.A főkaputól jobbra, a nyugati fal első íves bejárata nem eredeti, az 1960-as években épült. Innen lehet eljutni a Nigro és a Boudhina bazárokhoz, onnan pedig a suqhoz. A kasba mögött áll a Bab el-Bahar – az eredeti tengeri kapu -, amit minden turista felfedez, mint festői keretet a kikötő halászhajóiról készítendő fotójához.

Az előttünk elterülő téren, a suq végében vannak a Boutique Fella szuvenirüzletei, standjai és mozgóárusai, a kifinomult ízlés fellegvára. Tarkabarka üzletekkel szegélyezett sétány vezet a fal mentén Sidi Bou Hadid mohamedán szent sírjához. (Az, hogy kávéházzá alakították, nem jelent szentségtörést, elfogadott tunéziai tradíció a sírköveken mentateát iszogatni és vizipipát szívni. Hasonló hely a tuniszi M’rabet étterem is.) Meredek lépcsőkön juthatunk fel a kasbához, a középkori medina erődjéhez. A belső udvar fákat rejt, meg három felirat nélküli ágyút, és itt található Sidi Bou Ali mohamedán szent sírja is (hagyományos qubba – kupola, süllyesztett, zászlókkal díszített ravatallal). Az ágyúk (és a mellékhelyiségek) mögött ismét a várfalra, a Chemin de Ronde-ra mászhatunk föl. A mór kávéház tiszta, rendes és barátságos, pazar kilátással az óvárosra és a kikötőre.

A Mártírok Emlékműve mögött található a Nigro bazár, az emeleten pedig a Berbere étterem. A mellette lévő boltív másik oldalán, az olcsóbb Restaurant de la Poste melletti napi piacon gyümölcsöt és zöldséget, húst, halat és bontott csirkét árusítanak.

Egy kőhajításnyira innen, az Avenue de la République-en sorakozik a Boudhina újságos, a gyógyszertár, a postahivatal (a régi, katolikus templom helyén, mely 1905-től 1972-ig állt) és az egyik sarkon a városi múzeum. Sidi Ben Issa mohamedán szent síremlékének épületében kapott helyet ez a múzeum – a helyi cserkészklubbal együtt. A Medina földnyelve választja el egymástól a két hosszú strandot, melyeken szállodák állnak. A hozzájuk vezető út unalmas, és gyalog túl hosszú, érdemes taxival menni a strand mögötti station privée-ről. A kereskedelmi negyed$ tele van bankokkal, és itt áll a Magasin Général (szupermarket) is. Egy fényképészüzlet és az Isten hozott Tunéziában Szolgálat irodájának kivételével mindenütt creperies- ket, pizzériákat és A Nemzetközi Kulturális Központ éttermeket látunk: ilyenek a Belle-Vue, a Fatma, a SandPub és a Sonial teázó. A Souks d’Art kézművesműhelyei a legnagyobbak a bazárok közül, a mozihoz ad hoc művészeti galéria kapcsolódik. A kávéházakban vizipipával és harsány arab zenével várják a vendégeket, és nagy a nyüzsgés a Pergola és a Trois Moutons éttermek teraszain is. A szökőkutak is működnek néha. Egy szemellenzős teve a belső udvar kútjának kerekét forgatja. Korabeli, nem ide illő épület az Hotel de Ville, a Városháza, melyet az öreg Hotel de la Plage helyén alakitottak ki.

A sarkon az Idegenforgalmi Hivatalt találjuk. Az Avenue Habib Bourguiba tovább emelkedik, de már kevés érdekességet tartogat számunkra, a rendőrséget, a vasútállomást, a déli strand szállodáit és a Nemzetközi Kulturális Centrumot. Ha éppen nem tartanak benne konferenciát és vendég sincs, talán beengednek megnézni Georges Sebastian páratlan házát: ciprusok és fehér oszlopok szegélyezik a hűs vizű, csempézett medencét, az ebédlőasztal egy tömbből faragott fekete márványból készült, a hálószobákban antik tükrök és süllyesztett római fürdőmedencék láthatók.
A posta mellett halad az Avenue de la République, aztán felfelé emelkedik az El- Haouanet nevű kerületbe (jelentése: üzletek). Legérdekesebb látnivalója
a Suq el-Khemis, a hetivásár. Nabeul pénteki piacához képest üdítő, hogy nincs tele turistákkal. Forgalma és kínálata rohamosan növekszik: már többször át kellett helyezni nagyobb területre, a csütörtöki vásárt pedig már szerda este megnyitják.Az északi szállodákat és Nabeult sokkal szebb útvonalon is meg lehet közelíteni. Induljunk el a tengerparti úton, mely a földnyelven lévő temető, a Chez Achour étterem, a háború idején épült háztömb, a katolikus templom mellett halad el.

Figyelni kell viszont, hogy ez a rész “nyitottabb” a tenger felé, nagyobbak a hullámok és sokszor gyorsabban mélyül a víz, mint más turista régiókban.

További esetleges hátránya, hogy a sivatagi túráktól jobban kiesik, mint kiinduló pont, így nagyobb utazásokkal kell számolni és magasabb költségekkel.

Kairouan

Kairouan Sousse-tól 57 km-re nyugatra fekszik, az iszlám egyik legszentebb városa, mecsetje a legrégibb Észak-Afrikában. A város aranykora akkor kezdődött, amikor 797-ben az Aglabida-dinasztia székhelye lett, uralmuk idején épült a Nagymecset is.
Tunézia szent városa. Az iszlám előírása szerint el kell zarándokolni Mekkába, de ez kiváltható több kairouani úttal. Akárcsak Lourdes, Róma és Jeruzsálem esetében, a vallási szokás jó üzleti érzékkel párosul, a kairouaniak az ország legjobb szőnyegkészítői és ügynökei, ők építettek először szállodát Hammametben.

A muzulmán hódítók i.sz. 668-ban, harmadik hadjáratuk során ezt a helyet választották ki fővárosuknak. Fontos karavánutak mentén feküdt. A kairouan szó jelentése, a tévhittel ellentétben, nem erőd, hanem karaván. A hódítóktól ugyanolyan távolságra volt minden ellenségük, a tenger felől fenyegető bizánciak vagy a hegyek között élő berberek.

A legenda szerint amikor vezérük, Oqba ibn Nafi megérkezett, lába mellől forrás tört fel, melynek vizében megtalálták az évekkel azelőtt Mekkában elveszített aranyserleget. Ez az esemény avatta Kairouant szent hellyé. Fénykorában nemzeti főváros volt, melyet az aglabidák híres, gazdag várossá fejlesztettek, majd 1057-ben Beni Hilal leigázott.

Tunisz vagy Sousse felől érkezve, a Nagymecset minaretjét pillantjuk meg először, majd az út a városfalnál kettéágazik. Jobbra, a város északi részén találjuk Sidi Naji, Sidi Ali el-Obeidi, Sidi Saleh, Sidi El-Harbawi és Sidi Yusef Dahmani síremlékeit. Mellette találhatók a IX. századi aglabida medencék, egy kicsi és egy nagy, melyeket igyekeztek eredeti állapotukba helyreállítani. Rajtuk kívül még kettőt találtak kelet felé, és gyanítják, hogy még sokat nem fedeztek fel.

A körút nyugat felé, Sidi Sahib zawiájához vezet. 1629 kupola és 1690 minaret díszíti az épületegyüttest, ahol belső udvarokat, folyosókat és a medersa tanítványok celláit vehetjük szemügyre. A csodálatos, kerámialapokkal és stukatúrokkal díszített utolsó udvarban áll Sidi Sahib sírja, amit fehér és zöld drapériával takartak le. Mekka áldását viseli magán, és általában fehér ruhás nők őrzik. Sidi Sahib a VII. században élt, nevének jelentése a társ, arra utal, hogy jó kapcsolatban állt Mohamed prófétával. A zawia a Borbély mecset nevet viseli, mert Sidi Sahib birtokolta a próféta szakállának szálát.

Az aglabida medencékkel szemben az út a lőrésekkel tagolt kasba mellett halad el, és a Porte de Tunis térnél ér fel a medinához. A felújított falakon nem látszik, hogy kilencszáz évesek. A Tunisz kapu három bejárata mögött találjuk a Sidi Bou Mistra mecsetet, mely nagyon szépen helyre lett állítva. A főút keresztezi a medinát, itt találjuk az illatszerüzleteket, a nyeregkészítőket és a ruhaféléket árusító suqokat, melyek nagyon színesek.

Az Avenue Habib Bourguibán tovább haladva az első pergola után találjuk a XVII. századi, felújított Bir Baroutát, azol az emeleti szobában egy teve forgatja a kereket, hogy vizet emelhessenek ki abból a kútból, mely a muzulmánok szerint összeköttetésben áll Mekkával. Nem messze tőle található Sidi Abid el-Ghariani zawiája, melyet a XVII. században emeltek.

A Bab es-Shuhada, vagy Jalladin mögött, a Mártírok kapuján túl, melyet 1772-ben építettek újjá, megpillanthatjuk a kereskedelmi központ részét. A városfalaknál áll a háború után épült Negra mecset, a falakon belül a Bab el-Jedid, azaz Új kapu, Monqas ben Rejeb kapuja és a Bab et-Tkia található, mely jelenleg zárva tart.

A negyedi kapun, a Bab el-Khukhán áthaladva, mely 1705-ben épült, fehér házfalak, kék ajtók és fekete lámpatartók tűnnek fel, ez a sétány a Nagymecsethez vezet. Oqba ibn Nafi eredeti, díszes épületét 695-ben újjáépítették, 743-ban kibővítették, 774-ben újból renoválták, majd végül 836-ban Ziyadat-Allah az egészet megemeltette három méterrel. Maga az aglabida szerkezet a város 1300 éves fennállásának tiszteletére került felújításra. Történelme változatos, egyike Afrika legrégibb és legnagyobb becsben álló mecsetjeinek. A midha, azaz a mosakodó terem, a mecset nyugati falával szemben az oszlopsoros belső udvarhoz vezető bejáratot jelzi. A padlón hét kút van kialakítva, melynek káváiba az idők során mély barázdákat vájt a vödröt tartó kötél. Egy másik kútnál apró mélyedések láthatók, melyek a legenda szerint a szomjas állatok lába nyomát őrzik, valójában azonban az esővizet szűrik. Délkeletre látható az imaterem homlokzata. Egész oszloperdő van benne, a római Karthágóból és Sousse-ból, de van bizánci és aglabida is. Van, amelyiken kereszt látható, némelyek olyan közel vannak egymáshoz, hogy úgy kell keresztül préselni magunkat közöttük. Az oszlopfők rómaiak, bizánciak és arabok, tunéziai csak 1970 után került ide. Az ajtókon és a mennyezeten még 1100 éves fa részeket is láthatnánk, de az imaterem le van zárva a turisták elől. Az udvart egyedülálló, egyszerű, zömök minaret uralja, mely 836-ban épült, 35 méter magas. Tetejéről csodás a kilátás, ahová 128 lépcső visz fel.

A városban minden évben megrendezésre kerül a Mouled, azaz Mohamed próféta születésnapja alkalmából rendezett fesztivál. Ilyenkor az óvárost zászlókkal és lampionokkal díszítik fel.

Karthago

Karthágó ősi város Észak-Afrikában, a Tuniszi-tó keleti partján, közel Tunézia fővárosához, Tuniszhoz, ma népszerű turisztikai célpont. Az ókorban a város lakói a Pun nyelvet beszélték, melyet föniciai eredetűnek tartanak.

Karthágót i.e. 814-ben a föníciai Türosz városából érkező telepesek alapították, akik magukkal hozták a város istenét. A hagyomány szerint a várost Dido (vagy Elissa) alapította (Dido elmenekült Türoszból, miután öccse meggyilkolta a férjét, hogy magához ragadja a hatalmat), bár a görög és római irodalomban több mítosz is ismert ebben a tárgyban.

Türosz (Tyros) a mai Libanon területén álló ókori ország, Fönícia városállaminak egyike, a Földközi-tenger környékén gyarmatosított. Vergilius elbeszélése szerint Türosz királya megölette húga, Dido férjét. A királylány hűséges embereivel hajóra szállt, és Észak-Afrika partján megalapította Karthágót (Új város). Aeneas király trója pusztulása után szintén ide érkezett. Rövid ideig tartó szerelem után Aeneas az istenek parancsára elhagyta Didót, hogy Róma alapítóinak ősatyja legyen. A régészeti ásatások szerint az Új várost Kr. e. a IX. században alapították. A Tophet nevű szent negyedben Tinnit istennő (a Hold és a termékenység istennője) és Baál-Hammón főisten (Napisten) kiengesztelésére gyerekeket áldoztak föl. A hagyomány szerint ezen a helyen választotta Didó az önkéntes máglyahalált, hogy megóvja népét a visszautasított kérő, Jarbas király haragjától. Karthágó Kr. e. a VI. századra virágzó várossá fejlődött. A város lakói hatalmas flottát tartottak fenn, hiszen fő foglalkozásuk a tengeri kereskedelem volt. A jól kiépített kikötők maradványai a mai napig láthatók. t nevű szent negyedben Tinnit istennő (a Hold és a termékenység istennője) és Baál-Hammón főisten (Napisten) kiengesztelésére gyerekeket áldoztak föl. A hagyomány szerint ezen a helyen választotta Didó az önkéntes máglyahalált, hogy megóvja népét a visszautasított kérő, Jarbas király haragjától. Karthágó Kr. e. a VI. századra virágzó várossá fejlődött. A város lakói hatalmas flottát tartottak fenn, hiszen fő foglalkozásuk a tengeri kereskedelem volt. A jól kiépített kikötők maradványai a mai napig láthatók.

Karthágó fénykorában igazi tengeri nagyhatalom volt. A kör alakú kikötő közepén, egy mesterséges szigeten építtették föl az admiralitás épületeit. A régészek a hadikikötőhöz kapcsolódó kereskedelmi kikötő homokkal borított bejáratát is feltárták. A város központja a Birsa-dombon állt, a név jelentése ,,bikabőr”. A helyi törvények szerint az újonnan érkezők csak annyi földet kaphattak, amennyit egy bikabőr betakart. A Birsa-dombon ma a Régészeti Múzeum áll. Az ásatások épületek maradványait, egy amfiteátrumét, az Antonius Pius fürdő falait, lakóházak és villák nyomait tárták föl. Ezek már a római hódítás megmaradt nyomai. Kr. e. a III. és a II. században Róma kísérletet tett Karthágó elpusztítására. Cato ösztönzésére indult meg a harmadik pun háború, melynek során a rómaiak teljesen lerombolták Karthágót. A karthágói föníciaiakat a rómaiak nevezték punoknak. Az ezt megelőző második pun háborút Hannibál, a híres karthágói hadvezér vívta a rómaiak ellen. Hannibál elefántokkal átkelt az Alpokon, győztes csatát vívott, majd évekig Itáliában maradt, sikeresen visszaverve a római támadásokat. Később azonban Scipio csapatokat küldött Afrikába, így Hannibál kénytelen volt visszatérni. Kr. e. 202-ben a zamai csatában vereséget szenvedett. Ezzel ért véget a második pun háború. A már említett harmadik pun háborút, melyben a rómaiak lerombolták és felgyújtották Karthágót, Kr. e. 149-ben robbantotta ki a római birodalom és Kr. e. 146-ig tartott.

Mahdia

A szép halászvároska Mahdia, a fővárostól 210 km-re fekszik. A múltban jelentős szerepet játszott, mivel a 10. század elején a fatimidák birodalmának fővárosává és Kairouan riválisává vált. Itt hozták felszíne a tengerből azokat a görög bronz- és márványtárgyakat, amelyek ma a tuniszi nemzeti múzeum egyedülálló gyűjteményét alkotják. A mai Mahdiát a jellegzetes mór stílusban épült fehér épületek, kupolás mecsetek és karcsú tornyok jellemzik. Érdekes és titokzatos hagyomány a helyi halászok mindennapos munkája, amikor a Hold fényénél csónakjaikkal kieveznek a sötét tengerre, hogy kivessék hálóikat. A turistaövezet az egyik legszebb, finom homokkal borított stranddal várja az idelátogatót. A különböző kategóriájú szállodákban a vendégeknek felejthetetlen nyaralásban lesz részük.

Történelmi nevezetességű hegyfokot foglal el a modern közigazgatási központ, mely egyben halászkikötő és a konzervipar fellegvára. Mind a föniciaiak, mind a rómaiak haditengerészeti bázist alakítottak ki itt, és a fátimidáknak is kapóra jött a könnyen védhető főváros. Ibn Khaldun arab történész ökölben tartott tőrnek dicsőítette, míg egyik francia kortársa, Froissart még ennél is továbbment, a földnyelvet egész egyszerűen csak “Afriká”-nak nevezte. (Ez az elnevezés él tovább a Cap Africában.) Itt lelt menedéket Mahdi 944-945 között az Abu Yazid vezette kharijita horda nyolc hónapig tartó ostroma elől. Ide menekültek 1057-ben a ziriták, amikor észrevették, hogy Beni Hilal Kairouanhoz közeledik. II. Roger normann seregei kergették el őket 1148-ban, és csak 12 év múlva zavarták el őket is az almojádák. 1390-ben a francia-genovai hajóhad sikertelen támadást indított a kikötő ellen, melyet aztán Dragut foglalt el 1549-ben, miután V. Károly 1550 és 1554 között háromszor indított ellene bombatámadást. A francia fennhatóság alatt Mahdia Tunézia legelső halászkikötőjévé nőtte ki magát, és a saheli olivaolaj, valamint a helyi sókitermelés – mely egészen 1938-ig folyt – következtében konzervipari központtá is vált. A város főutcája, az Avenue Habib Bourguiba a massziv Skifa el-Khalánál jobbra kanyarodik, a városháza és a Sidi Mteir-mecset között halad el, majd a halászkikötőbe torkollik. A rakpart péntek reggelenként megelevenedik, ilyenkor van a piac, ahol ruhákat, gyümölcsöket, zöldségeket és a helybéliek számára fontos holmikat – pl. tevenyerget – árusítanak. Péntek reggelenként ugyanilyen életteli a Bab Zouila, mely alaposan rácáfol fedőnevére: a Skifa el-Khala azt jelenti, hogy komor kapu. 1554-ben újjáépítették. Ez az egyetlen épségben maradt szakasza annak a 10 méteres falnak, amellyel a gyűlölt Mahdi elhatárolta a földnyelven elhelyezkedő fővárost. Az itteni piac egyedülálló, falusi asszonyok aranyozott, flitterekkel díszített gilets de mariage-ukat (esküvői mellény) árulják, mig házalók csoportjai aranyat és ezüstöt mérnek ki.
A medinát a Rue Abdallah el Mehdi keresztezi. Az út mentén ékszerboltok, ruha- és cipőüzletek kínálják portékájukat, találunk játéktermet, valamint egy kis üzletet, ahol hajvágást és körülmetélést végeznek. Aztán a Hajji Mustafa Hamza- mecset következik, majd egy másik, valamivel újabb és magasabb minarettel. Ezt bátyjáról, Suleiman Hamzáról nevezték el. A másik oldalon a Nagymecset áll (minaret nélkül). A maga nemében igazi remekmű: arányos, tiszteletet parancsoló, egyszerű. Ubaid-Allah alapitotta 921-ben. A belső udvarban 1016- ban a ziriták lemészárolták siita hittestvéreit, ezzel magukra haragitották a fátimida kalifát, és felgyorsították a hilaliak invázióját. V. Károly spanyol temetővé alakíttatta ezt a belső udvart, a mecsetet pedig szükségtemplommá, majd távozásakor, 1554-ben felrobbantotta. Később úgy-ahogy összetákolták, össze is dőlt az 1950-es években. Az 1960-as években felújították, ma olyan, mint a fátimidák idején. Mellette sziklás út, a circuit touristique (turistaút) emelkedik felfelé, az Ubaid-Allah palotájának ásatásai, valamint a kupola nélküli Sidi Senubri mohamedán szent síremléke mellett, egészen a Borj er-Kebirig (a földnyelv tornyáig). Homlokzatában egy íjpuska képe és egy tigris karikatúrája látható. Az egykori francia börtön stratégiai szempontból kanyargós bejáratában régészeti leletek fényképeit tanulmányozhatjuk. A terembe múzeumot akarnak berendezni.
Szálláshelyek Legelőkelőbb az Abou Nawas lánc tagja, a háromcsillagos Club Cap Mahdia (tel.: 03 80 300), a legbarátságosabb a szintén háromcsillagos Mehdi (tel.: 03 81 683). Merész épülete szinte uralja a sétányt.

Monasztir

A közel 40 ezer lakosú Monastir a Hammamet-i öböl déli részén található. Mai nevét az itt található kora keresztény kolostorról -monasteriumról- kapta. Kedvező fekvésének és éghajlatának köszönhetően az ország egyik legszebb és legkeresettebb üdülő településévé nőtte ki magát. Itt született Tunézia első államelnöke, Habib Bourguiba. A Bourguiba család híres aranykupolás mauzóleumán kívül, megtalálható itt az egykori elnök palotája és a part közelében a 8. században épült felejthetetlen látványt nyújtó ribat.
Monastir aranyhomokos tengerpartján minden igényt kielégítő hotelek várják a pihenni vágyókat. Ezenkívül a város 2 golfpályával, jachtkikötővel, bazárral és számos szórakozóhellyel is büszkélkedhet.

Tunézia egyik legszebb fürdővárosa Monastir, eredeti nevén Ruspina, kb. 190 km-re a fővárostól délre fekszik. A város legismertebb nevezetességei közé tartozik az impozáns 8. századi Ribat kolostor és a 9. századból való Nagy Mecset. Monastir azonban mindenekelőtt mint az első tunéziai elnök, Habib Boughuiba szülővárosa ismert. Figyelemreméltó a hagyományos stílusban épült, aranykupolás mauzóleuma is. A modern város pálmákkal övezett, széles bulvárjaival, tágas tereivel és nagyszerű szállodáival kiváló feltételeket biztosít az üdülni vágyók számára.
Kedvező földrajzi fekvése, éghajlata és látnivalói fontos fürdőhellyé tették. A város a régi civilizáció hagyományai és a modern fejlődés összhangjában él. A teljesen restaurált óvárost kávézók és helyi ételkülönlegességeket kínáló éttermek teszik hangulatossá. A látványosságok közé tartozik a Burghiba-mauzóleum nyolcszögletű minarettel és egymást érő kupolákkal; a katonás asszimmetriájú Ribat, amely számos, antik korról szóló film színhelyéül szolgált; a lendületes építészetű kongresszusi palotában a nemzetközi kongresszusokon kívül színházi előadásokat és egyéb művészeti rendezvényeket is tartanak. Aranyhomokos tengerpartját főként luxushotelek szegélyezik.

Monastir harminc éven át nagy tiszteletnek örvendett (és csodálatosan helyreállították), mivel itt született az exelnök, Bourguiba. Sok turista ezt a várost pillantja meg először, mert az Európából érkező charterjáratok szinte mindegyike a monastir-skanesi Habib Bourguiba Nemzetközi Repülőtérre érkezik. A repülőgép ablakából elénk táruló kép nagy részét a sópárló furcsa, vöröses, tengervízzel teli lepárlómedencéi foglalják el. A sousse-i út mellett a bepárolt, megszárított és feldolgozott fehér sóhegyek is furcsa látványt nyújtanak. Ismerkedjünk meg Monastirral! A falak, a minaretek, a tornyok és a kupolák jóval többet sejtetnek, mint ami a valóság. Történelme dióhéjban: a punok alapították Rous Penna néven, majd mint Ruspina Caesar helyőrsége lett. A 11. században (ideiglenesen) Tunézia vallási központja Kairouan helyett. Védelmi szempontból fontos szerepet töltött be a középkorban.

A muzulmán katonák meg voltak győződve arról, hogy aki három napig helyőrségi szolgálatot tart ebben az első ribat városban, annak biztos helye van a Paradicsomban; de mindennek a jelentősége eltörpül a mellett, hogy itt született Habib Bourguiba 1903ban (vagy 1901-ben) – mindenesetre az biztos, hogy aug. 3-án. A Bourguiba család mauzóleuma a város közepén áll. A kék kerámiával és carrarai márvánnyal díszített csillogó síremléket 1978-ban még ki is bővítették. 1980-ban további két minaretet építettek hozzá, szürke márványból, aranyozott tetővel, aztán négy kupolát is kapott, melyek közül az egyik aranytól ragyog, mögötte a többi aranyozott és zöld. Az út emelkedni kezd a szárazföld felé haladva, és két nyitott, sokszögletű pavilon mellett vezet, az egyik a Mártírok Emlékműve.

Monastir harminc éven át nagy tiszteletnek örvendett (és csodálatosan helyreállították), mivel itt született az exelnök, Bourguiba. Sok turista ezt a várost pillantja meg először, mert az Európából érkező charterjáratok szinte mindegyike a monastir-skanesi Habib Bourguiba Nemzetközi Repülőtérre érkezik. A repülőgép ablakából elénk táruló kép nagy részét a sópárló furcsa, vöröses, tengervízzel teli lepárlómedencéi foglalják el. A sousse-i út mellett a bepárolt, megszárított és feldolgozott fehér sóhegyek is furcsa látványt nyújtanak. Ismerkedjünk meg Monastirral! A falak, a minaretek, a tornyok és a kupolák jóval többet sejtetnek, mint ami a valóság. Történelme dióhéjban: a punok alapították Rous Penna néven, majd mint Ruspina Caesar helyőrsége lett. A 11. században (ideiglenesen) Tunézia vallási központja Kairouan helyett. Védelmi szempontból fontos szerepet töltött be a középkorban. A muzulmán katonák meg voltak győződve arról, hogy aki három napig helyőrségi szolgálatot tart ebben az első ribat városban, annak biztos helye van a Paradicsomban; de mindennek a jelentősége eltörpül a mellett, hogy itt született Habib Bourguiba 1903ban (vagy 1901-ben) – mindenesetre az biztos, hogy aug. 3-án. A Bourguiba család mauzóleuma a város közepén áll. A kék kerámiával és carrarai márvánnyal diszitett csillogó siremléket 1978-ban még ki is bővitették. 1980-ban további két minaretet épitettek hozzá, szürke márványból, aranyozott tetővel, aztán négy kupolát is kapott, melyek közül az egyik aranytól ragyog, mögötte a többi aranyozott és zöld. Az út emelkedni kezd a szárazföld felé haladva, és két nyitott, sokszögletű pavilon mellett vezet, az egyik a Mártírok Emlékműve. A mögötte látható sírok között áll Sidi Ali el-Mezeri (12. századi imám) qubbája. Az imám arról volt nevezetes, hogy meg tudta gyógyítani a beteg csecsemőket, és hogy minden péntek reggel egy nagyszerű aroma segítségével frissítették fel. A háttérben a ribat körvonalai rajzolódnak ki (egyike azoknak a rendház- erődöknek, melyekben a murabitinek – az iszlám elhivatott követői – éltek, imádkoztak és készülődtek a keresztény “hitetlenek” elleni harcra). Az utóbbi időkben a ribat paradox módon leginkább az Ótestamentumból készülő filmek színhelyéül szolgált. Az elsők közé tartozott Zeffirelli Jézus élete c. filmje 1976-ban és Monty Python Brian élete c. filmjének új feldolgozása. Itt forgatták az Anno Dominit Ava Gardnerrel, valamint Roman Polanski Kalózok c. filmjét is. Harthema ibn Ayun épitette 796-ban, majd négyszer alakitották át és újitották fel (a 9., 11., 17. és a 19. században). Bejáratánál, a Férfiak ribatjának északi falairól a temetőre nyilik kilátás, a 87 lépcsős Nadorról (kilátótorony) pedig az egész város panorámája a szemünk elé tárul. A Férfiak és a Nők ribatja között találjuk az egykori mecsetet, ahol most az Iszlám múzeum kapott helyet. Nyitva: 8.00-12.00 és 14.00-18.00 között, hétfőn zárva. A lerombolt Bab Derbbel szemben áll az elegáns ONA-áruház, mely egészen elhalványul a mintaszerű Habib Bourguiba-mecset (1963-66) mellett, melynek csak a belső udvara van nyitva a látogatók előtt. Még a kémlelőnyílást is eltakarták, így a márvány szökőkutakra, a belső udvar burkolatára, a Kairouanban faragott 19 tikfa ajtóra, a 86 ragyogó oszlopra és az imateremben lévő csodálatos csillárokra egy pillantást sem vethetünk. Balra az a terület látható, amelyet a spanyol tervezők, miután a mecsettel elkészültek, “móros” turistanegyednek álmodtak meg (itt kapott helyet a Tunis Air és a “Tourisme Information”). Szemben, a Place de l’Indépendance-on kanyarodjunk jobbra a Bab el-Gharbihoz (nyugati kapu), aztán vissza, a Skanes-hoz.

Sousse

Tunézia tengerparti üdülő epicentruma. A Sahel gyöngyének (a Földközi-tenger gyöngye) nevezett várost a Kr.e. 11. században alapították. A 9. században épült Ribat az erőd-monostor érdekes példája, csakúgy, mint a nagymecset, a bástyák és a Khalef tornya. A 240 teremből álló, 2-5. századi katakombái 5 kilométeren terülnek el.
A hófehér homokos tengerpartot körül ölelő Andalúzia, török és arab stílusú hotelek visszatükrözik a régmúltban itt letelepedett népek építési kultúráját.
A Sousse-i múzeumban a római kori Afrika mozaikjainak segítségével egy kissé visszatekinthetünk a múltba.
A város központja a Medina, vagyis az óváros. Itt található a tradicionális souk, vagyis a bazár negyed.

Tunézia harmadik legnagyobb városa, amely a fővárostól 140 km-re fekszik. A várost a föniciaiak alapítottak az i.e. 9. században. A Medina szűk utcácskái, tele boltok százaival az Ezeregyéjszaka meséinek hangulatát idézik. A nevezetességek közé tartozik a 13 m magas, várfallal körülvett Ribat erőd, a Kasbah világítótorony, a régészeti múzeum és a római korból származó, 5 km hosszú katakombák, amelyek több ezer sírkövet rejtenek. Sousse jellegzetes nyaralóhely, amely kényelmes szállodákat, kellemes fürdési lehetőséget, vizisportok nagy választékát, romantikus sétákat és mozgalmas éjszakai életet kínál az ide látogatóknak.
Kevesen ismerik Sousse nevét, pedig az egyik legpazarabb nyaralóhely a világon. Tunéziában csak így emlegetik a turisztikai hivatalok: a Földközi-tenger gyöngye. S milyen igazuk van. Finom homokos beach, arab, török és andalúz stílusú szállodák, mámorító illatú olajfa-kertek, hófehér házak, speciális hangulatú bazársor, közel 25 ezer sírhelyet rejtő katakombák, régi rezes műhelyek, pazar kávézók hívogatják a látogatókat. A kutatások szerint régebbi ez a helység, mint Karthágó. A Sousse-i múzeumban a római kori Afrika mozaikjainak segítségével időutazást is végezhetünk.

Port el Kantaoui Ha kimondjuk ezt a furcsa nevet, mindenkinek rögtön beugrik Tunézia legnagyobb turista központjának emlékképe, aki valaha is járt Sousse-ban. A kikötő és egyben szórakozó centrum a város központjától tízpercnyi autóútra található, ez az a hely, amit senki sem hagy ki. A világhíres kisváros, Sidi Bou Said stilusában épitett mediterrán központ háromszáz jachtnak ad otthont, megtalálható itt a tradicionális souk, vagyis bazár negyed hamisítatlan mása, egymást érik az éttermek, kisebb-nagyobb parkok, zenére táncoló szökőkutak, golfpályák, szállodák. A vizisieléstől a teniszig bárki megtalálhatja itt a kedvenc időtöltését, s természetesen innen indulnak a nagy kirándulóhajók is. A gyerekek örömére kalózvitorlásokat is üzemeltetnek. Az egész környéket ráadásul betölti a jázmin illat, hiszen az olajfák mellett ez a növény honos a leginkább ezen a vidéken.
A hangulat télen-nyáron felemelő. Amikor Pesten esik a hó, itt akkor is kellemes napsütéses tavasz van, amikor pedig nálunk már rövid ujjú pólóban lehet járni, akkor ott már tombol a nyár. Port el Kantaoui egyik slágere minden évszakban a vitaminbár, ahol friss déligyümölcsökből készítenek dzsúzokat. Még pálmatejet is lehet kapni. Sokan inkább ezt választják a melegben, mint a helyiek kedvencét, a fügealapú borókapálinkát. S milyen igazuk van. Az ételeknél is hasznos a könnyebbek mellett voksolni, halat enni, a Tunéziában imádott bárányhús helyett. A tonhallal és tojással töltött palacsinta, az úgynevezett brikett például felejthetetlen.
A modern kor vívmányait feledni akarók Sousse-ban percek alatt történelmi helyeken találhatják magukat. A Medina, vagyis az ősi városrész olyan szépen megőrzött, hogy méltán lehetnek büszkék rá a tunéziaiak. Az épületek között természetesen a Khalef al Fata torony dominál, amely nem más, mint egy régi világítótorony. Az időszámításunk után 859-ben épült torony harminc méter magas, innen csodás kilátás nyílik az egész városra. Említést kell tenni persze a Ribatról is, arról az erődítményről, amely része volt a mediterrán tengerpartot védő várrendszernek. 1968-ban restaurálták, s most is igen jó állapotban van az épület. Az igazi hangulatot a pici üzletek, az eladók által teremtett hangzavar adja, ha valaki beveti magát a forgatagba, biztos, hogy órákig nem tud kikerülni a hatása alól. Érdekesség, hogy sok boltban tudnak egy picit magyarul, s nem engedik el addig a turistát, amíg nem vesz valamit, vagy legrosszabb esetben legalább nem ígéri meg, hogy visszatér.

A történelmi helyek megtekintése után, a csatangolás fáradalmainak kipihenése céljából a fürdés ajánlott. De aztán újra fel kell kerekedni egy kis túrára, ha már Tunéziában járunk, hiszen Sousse tőszomszédságában található Karthágó, a híres romjaival, valamint Tunisz, az ország fővárosa. A Bardo-múzeumot senki se hagyja ki, mert a római mozaik gyűjteménye páratlan a maga nemében. Aki az iszlám kultúra rejtelmeibe szeretne betekintést nyerni, annak a szent város, Kairouanba való kirándulást javasoljuk, ez egyébként egyben a tunéziai szőnyegipar központja is, fantasztikus keleti perzsákhoz lehet itt hozzájutni, viszonylag elérhető áron.
Afrikában járva ki ne lenne kíváncsi a sivatagra. Milyenek a homok dűnék? Hogyan élnek az oázisokban az emberek? Miként lehet megülni a tevét? Sousse-tól igen távol esnek ezek a fajta élmények. Sok órás fárasztó buszozás árán kóstolhatunk bele a beduinok életébe, leginkább kétnapos kirándulás keretében érdemes ezt a programot lebonyolítani.
Visszatérve Sousse-ba újra és újra csak a tengerhez találunk vissza. Ezt egész egyszerűen nem lehet megunni. Ilyenkor mindig arra gondol az ember: a felhőtlen pihenés bármennyi tunéziai dinárt megér.

Hasznos tudnivalók:
Sousse Tunézia keleti partján helyezkedik el. Két órányi repülőútra van csak Budapesttől. Két nagy nemzetközi repülőtér is a közelében található, a monastiri és a tuniszi. Az előbbibe elsősorban chartergépek közlekednek, míg az utóbbi főként a menetrendszerinti járatok célpontja.
A legjobb májusban Tunéziába utazni. Ilyenkor még nincs forróság, csak 24-26 fokot mutat a hőmérő. A tengerben lehet úszni, reggel 10 órától délután 3 óráig napozhatunk. Később kicsit lehűl a levegő, de egy könnyű pulóver este is elég. Júniustól erős a felmelegedés, július-augusztusban pedig szinte kibírhatatlan a kánikula. Szeptember, október újra kívánatos.
Tunéziában alkudozni kell. A bazárban, de máshol, sokszor a városi elegáns üzletekben is, kétszer-háromszor magasabb összeget írnak ki az árcédulákra, mert a tulajdonos bizton számíthat rá, hogy azt értékesítést heves ártárgyalás előzi meg, bármilyen kis tételről is legyen szó.
Sousse kávézóiban gyakran invitálják meg az utazót egy kis vizipipázásra. Ne csábuljunk el, még ha vonzó is a lehetőség. Ki tudja hányan nyalták végig korábban a pipa szopókáját. Inkább vegyünk magunknak a bazárban saját pipát, s otthon próbáljuk ki. Szinte minden méretben árulják a vizipipákat. Ajándéknak sem rossz ötlet.

Ajánlatos fertőtleníteni a gyümölcsöt Tunéziában a fogyasztása előtt. Itthonról vigyünk tablettát, s a szállodai szoba mosdójában könnyen elvégezhetjük a higiénés feladatot. Különösen vigyázni kell a frissen leszedett datolyával.
A lakosság 98 százaléka iszlám. A helyiek igen komolyan veszik a vallást, tisztelni kell a szokásaikat. Az iszlám szent helyek látogatásakor feltétlenül be kell tartani az előírásokat, s külön figyelmet kell szentelni az arabok imáira.
Magas faktorszámú napvédő krémet vigyünk magunkkal a nyaraláshoz, mert igen erős a nap, már májusban is könnyen leéghetünk, ha nem vigyázunk. Csalóka a tengeri szél, amely frissíti a partokat.
Érdemes kézműves termékeket vásárolni Tunéziában. A fazekasok keze munkája szinte csodákat eredményez, fantasztikus cserépedényeket lehet venni, a szövőasszonyok csomózzák a nyers lent, amiből szőnyeg remekek születnek, s nem szabad elfeledkezni a bőráruról sem, amely sokkal olcsóbb, s jobb kivitelű, mint máshol Európában.

A turisták szemszögéből nézve Sousse átmenet Tunisz és Hammamet között, azaz önálló, mint Tunisz, de üdülőhely is, mint Hammamet. Ha strandjai nem érnek is a hammametiek nyomába, és úgy érezzük, a Sahel háttérvidéke kevésbé egzotikus, azért Sousse Medinája, múzeumai, katakombái, sétánya és filmszínházai, a kávéházak és a tekintélyes Kantaoui városrész (Sousse-Nord) biztosítják mindazt a változatosságot, aminek Hammamet van hiján. Karthágó előtt, de Utica után a föniciaiak ismeretlen nevű kikötőt létesítettek itt. Ennek a virágzó városnak a közelében hatalmas tophetet találtak – itt szállt partra Hannibál nagyszabású itáliai elefántos hadjárata után. Mivel a III. pun háborúban Sousse elhatárolódott Karthágótól, Scipio szabad várossá nyilvánította, de ezt a kiváltságát el is vesztette, miután Pompeius szövetségeseit támogatta Caesar ellenében. A vandálok az immár keresztény városnak új nevet adtak, így lett Hunericopolis, később a bizánciak elnevezése szerint Justinianopolis. Az arabok uralma alatt Susa néven erősen háttérbe szorult. Amikor az aglabidák Szicília meghódítására indultak, ide hajóztak be, és hatalmas építkezésekbe kezdtek (ribat, a kasba és a Nagymecset), dacára annak, hogy Sousse továbbra is Kairouan vetélytársa maradt, sőt az 1730-as bégségi csatározások során Tunisszal is felvette a versenyt. A várost Ali pasa éppúgy támadta, mint a 12. században a normannok és a 16. században a spanyolok; de a genovaiak, a franciák, a szövetségesek sem kímélték. 1943-ban olyan nagy károkat szenvedett, hogy teljesen újjá kellett építeni. A Farhat Hached tér a város magja.

Tunisz

Tunézia modern, feltörekvő fővárosa sajátos módon egyesíti magában a hagyományt és a modernséget. Az újváros széles utcái, büszke szecessziós házai, “újarab” üveg- és betonépületei, nagy kiterjedésű bevásárlóközpontjai mintegy védelmezően közrefogják az értékes múltat, a jó állapotban levő, tökéletesen helyreállított medinát, az óvárost.
Tunisz alighanem a Kelet legnyugalmasabb és legnemzetközibb városa. Noha mint minden világvárosban, itt is túlzsúfolt a metró, gépkocsik és tömött autóbuszok küszködnek a kaotikus forgalomban, de már korán reggel foglaltak a székek az elegáns Habib Burgiba sugárút (nevét a független Tunézia első elnökéről kapta, aki 1957-től 1987-ig volt az ország diktátora) kávéházai előtt, sőt még az úttestet a széles sétálóutcától elválasztó zöld sáv fikuszfái alatti padok sem maradnak üresen.
A Habib Burgiba keleti irányban a Place d’Afrique-on át a Lac de Tunishoz vezet, a város melletti nagy, sekély vizű tóhoz. Az utca nyugati vége térré szélesedik: a Függetlenség terén neoromán székesegyház áll. Előtte Ibn Khaldún, az 1332-ben Tuniszban született történész szobra látható. A modern történettudomány megalapítójának és “a szociológia atyjának” tartott polihisztor sok fejedelmi udvar politikai tanácsadója volt.
A Függetlenség tere mögött a körút egyenesen a Báb el-Bahr-kapuhoz, a Medina bejáratához vezet.
Tunisz Tunézia egyik legősibb városa, a krónikák már időszámításunk előtt több száz évvel megemlékeznek róla. A Kr. e. 2. században a karthágóiak erődítményrendszerrel vették körül. Amikor Karthágót a 3. pun háború során Kr. e. 146-ban elpusztították, Tuniszt is lerombolták. A római uralom alatt ismét fejlődni kezdett, ám igazán csak 692 után, az arab hódítást követően virágzott fel. A 13. századtól kezdve a Háfizida-dinasztia 1229-ben alapított kelet-magrebi államának fővárosa. A 13-15. században az arab tudomány, kézműipar és kereskedelem fellegvára.
A 16. században a Földközi-tenger vidékét hírhedt kalózvezér tartotta rettegésben: Haireddín, akit a szultán az Oszmán Birodalom admirálisává nevezett ki. Haireddín, akit az európaiak Rőtszakállú (Barbarossa) néven ismertek, 1534-ben egész Tunéziát meghódította a törököknek, és Tuniszt az itáliai partok ellen indított kalóztámadások kiindulópontjává tette. Bár 1535-ben rövid időre elfoglalták (és kirabolták) V. Károly spanyol király csapatai, 1574-ben évszázadokra török uralom alá került, s az Oszmán Birodalom tuniszi pasalikjának központjává vált. A 17-19. században a törököktől való függés mindinkább formálissá vált. A 17. század elején az andalúziai muszlimok (a mórok) tömeges visszatelepülése meggyorsította a város fejlődését, 1881-ben már 110 000 lakost számlált. 1881-ben francia csapatok szállták meg az országot, s 1883-ban protektorátussá nyilvánították. Tunézia 1956-ban nyerte vissza függetlenségét.
Tunisz gazdag kereskedői és a nemesi családok kezdetben a medinában éltek, ám idővel átköltöztek a francia újvárosba és a zöldövezetekbe, melyekhez Karthágó (jelenleg elegáns villanegyed) is tartozik. A Medina lassan pusztulásnak indult, de mindent elkövetnek, hogy a történelmi városközpontot megmentsék az utókor számára.

Szúqok, mecsetek, paloták
Az óvárosi a török piacon álló nagy múltú Café Mrabet tetőteraszáról letekintve mesébe illő kép tárul a látogató elé. A háztengerből a mecsetek mellől karcsú minaretek nyúlnak a magasba, szúqok élik hangyaboly-életüket, és a vályogból épült, fehérre meszelt házakkal szegélyezett szűk utcák labirintusában gazdagon díszített paloták, mauzóleumok és korániskolák rejtőznek.
A Medina központja a híres Zajtuna, a nagymecset, melyről először 698-ban esik szó a krónikákban.
Voltaképpen nem felel meg az iszlám szigorú építészeti előírásainak, mert nem négyszögletes alaprajzú és nem kelet-nyugati tájolású.
Feltehetően egy római fórum alapjaira építették, ezért tértek el a hagyományos alapelvektől. A 13. és 15. század között oktatási intézménnyé fejlesztették, minaretjét 44 méterre magasították.
A Zajtuna-mecsetet a szúqok utcái, sikátorai veszik körül, a hagyományoknak megfelelően elkülönülve élnek és dolgoznak bennük a különféle iparágak művelői: a szőnyeg-, gyapjú-, fűszer- és illatszer-kereskedők, a kalap- és ékszerkészítők, az aranyművesek. És természetesen itt van az egykori rabszolgapiac is, melynek oszlopaihoz lánccal erősítették hozzá az eleven árut. A piac mai árukínálata főként a turisták igényeihez igazodik, csak néhány olyan hely maradt az óvárosban, például a Báb el-Bahr körüli utcákban, ahol még alig játszanak szerepet a turisták.
Európai szem számára az óvárosi házak homlokzata elzárkózónak tűnik. Az iszlám tradícióknak megfelelően hátra helyezett kapuzat, többszörösen szögben megtörő folyosók, rácsos ablakok és súlyos, rézzel kivert ajtók védik a lakók magánéletét a külvilág kíváncsisága elől. A kelmefestők negyedében található, 1796-ból származó, kiválóan restaurált Dar Ben ‘Abd Alláh-házban (jelenleg a Néprajzi Múzeum gyűjteményes kiállításai láthatók benne) azonban a látogató betekintést nyerhet egy tipikus 19. századi polgárcsalád mindennapi életébe.

Borravaló: Minden szolgáltatásért elvárnak némi (általában 5-10 százalékos) borravalót. Kialkudott ár esetén nincs külön borravaló.

Sidi bu Saide

Tunézia festői szépségű városkája, Sidi Bou Said az ország fővárosától, Tunisztól, 20 kilométere található. Akik már jártak a különleges hangulatú településen, azt mondják, hogy felkeresését nem szabad kihagynia annak aki Tunéziába utazik. Sidi Bou Said mór stílusban épült fehér házi egy domboldalban sorakoznak, melyeknek gyönyörűen díszített ajtóit és ablakait egységesen kékre festik. A Tuniszi-öböl leglenyűgözőbb városa, melyet a tunéziai Santoriniként is emlegetnek, 1915-ben műemléki védelem alá került így máig megőrizte eredeti arcát és hangulatát. Sidi Bou Said valódi kis ékszerdoboz a tenger mellett, így nem csoda, hogy egyre többen és többen érkeznek ide, hogy megcsodálják. Nem csak turisták keresik fel, hanem a művészek is, akiket első látásra megihlet a város szépsége, ahol képzőművészeti galériák, kávézók, tengerre néző éttermek és utcai édességárusok között sétálva lehet bejárni a macskaköves utcákat.

A Sidi Bou Said a klasszikus kék és fehér, napsütötte tunéziai tengerparti város, amely az északi parton ült és a Szicília felé néz. A meszelt falak párosulnak a kék ajtókkal, amelyeken félhold és csillag motívumok vannak feltüntetve. A város egykor vallási szentély volt, mielőtt Tunisz oszmán kormányzóként és a francia uralkodó korszakban mágnesként vált ismertté a művészek és írók számára. Simone de Beauvoir és Andre Gide kedvelői Sidi Bou Saidhoz mentek, Paul Klee, Auguste Macke és Henri Matisse festõkkel együtt, akiket a város ragyogó fénye és élénk színe vonzott.

Sfax

Szfaksz (nyugati alakban Sfax, klasszikus arab ejtés alapján Szafákisz, arabul: صفاقس [Ṣafāqis]) város Tunéziában, Tunisztól délre. Medina Szfaksz óvárosa, mely a kikötő és a pályaudvar közé esik. A Medinát körbefogó bástyafal (600×400 m) számos kiszögellésével, tornyával és felhajtórámpájával eredetileg vályogból épült, még a 9. században. Később kővel építették át, meghagyva az eredeti vályog miatt szükséges dőlésszöget, ezért a bástyafal és a számtalan torony a megszokottnál döntöttebbnek tűnik.

• Bab Diwan a bástyafalakkal körbeépített óváros főbejárata, mely a déli oldalon, a pályaudvartól kb. 300 méter távolságra fekszik.

A régi, egyszerű szögletes kaput 1306-ban építették és azóta legalább ötször renoválták, utoljára a második világháború után. A szomszédos őrtorony is hasonló korú, de azt utoljára a 17. században újitották fel. A kapu melletti árkád három tágas íve a második világháború utáni építmény.

• Nagymecset – Bad Diwan-on, a főbejáraton áthaladva érhető el. Eredetije 850 körül épült, majd a 10-11. században és a török időkben is átépítették. Szögletes minarettje viszonylag alacsony és a csökkenő méretű egymásra állított kockák a kairouani mecset stílusát idézik.

A mecset mögötti óvárosi negyed a szuk és a piac.

• Dar Jallouli-ház – Ez nyújt otthont a népművészet körzeti múzeuma gyűjteményének. A ház maga tipikus 17. századi polgári otthon, amin keresztül a korabeli átlagos építészeti igényeket tükrözi. A benne elhelyezett gyűjtemény az arab családok használati tárgyairól, életmódjáról tudósít.
• Bab Chargui – ezen a kapun hagyható el az óváros az állomás irányában.

A Sfax két római város romjaira épült a keleti parton, mint egy kikötőből, ahonnan a földközi-tengeri termő olívaolaj szállítható a Földközi-tenger egész területén. A szicíliai normannok, a spanyolok évszázadokon át harcoltak, később a barbár kalózok alapjává váltak. Napjainkban valódi francia érzés támad a Sfax részeihez, széles körútokkal és utakkal, bár a medinát Tunéziában a legjobban megőrzöttnek tartják. Megtalálhatjátok a labirintus-sikátorokat, amelyek végigsétálnak a bazárokon, a Nagy-mecseten, a Kairouanon, a Borj Ennaron vagy a „Tüzek tornyán” és az ősi Kasbahon. Annak ellenére, hogy kissé véletlenül érzi magát, a medina valóban bonyolult tervekkel készül, ahol a bazárok a legközelebb a mecsethez árulják a vallási füstölőt, és olyanokat, mint a bőrt a külföldön, karavánok átadására.

Matmata

Matmáta (arabul مطماطة – Maṭmāṭa) egy berber település Dél-Tunéziában, 450 km-re van Tunisztól, 43 km-re délre Gabestől és 60 km-re északnyugatra Medenine-től. Lakói a matmáták, akik nevüket arról a berber törzsről kapták, akik az arab hódítók elől húzódtak a hegyekbe. A Matmata 600 méter magasságot elérő hegységében húzódó azonos nevű völgyben elszórtan 700 darab gödör helyezkedik el, melyek általában 9 méter átmérőjűek és ugyanilyen mélyek.

A település lakói nagyrészt ezekben jellegzetes, földből kivájt üreges barlanglakásokban laknak, melynek belső hőmérséklete télen-nyáron 20-22 °C. A lakógödrökbe, a közelükben nyitott lejtős lejáraton lehet lejutni, így állattartásra is alkalmasak. A környező talaj a ritkán, de előforduló esőzések alkalmával hajlamosak az elázásra, ekkor beomlások keletkeznek. A lakógödrökben több „szobát” képeztek ki, melyeket a falba vert kampókra függesztett kötélzeten vagy egyszerű hágcsókon lehet megközelíteni. A berberek olyannyira megszerették ezt az életformát, hogy amikor 1961-ben Habib Bourguiba megépítette a primitív körülmények között élő népnek Matmáta újvárost, nagyon sokan nem fogadták el és éltek tovább hagyományaik szerint. A település nevezetességei a gorfák (régi gabonatárolók) és a föld alatti lakások.

A legutóbbi népszámláláskor a városka lakóinak száma 1800 fő volt. A helyi lakosok nagy része az egyre jelentősebb idegenforgalomból él. Az idegenforgalmi vonzerő fokozása érdekében az 1960-as években több lakógödröt komfortosított 2-10 ágyas szállodai részlegekké képeztek ki. Az ország több üdülő területéről szerveznek túrákat a helyi különlegességek megismertetésére.

Talán úgy tűnik, hogy a Mátmát is magába foglalja, mivel közismert, hogy az első Star Wars filmek korai részeit ott lőtték le. De a sziklás Hamada sivatagba vágott földalatti házak Tunézia egyik legkülönlegesebb és egyedülálló helyszíne. A Matmata trogloditjait alig ismerték csak 1967-ig, amikor a város, nem messze Gabes-től Dél-Tunéziában, a látogatók nagy vonzereje lett. A barlangházak egy része leereszkedik 30 lábig, és a mai napig a Kr. E. IV. A berber lakói földi lépcsőket és kötélléteket használnak, hogy eljussanak a barlangok szintjei közé, és használják a folyosókat, hogy útközben járjanak a szobák között.

Port El Kantaoui

A városka Tunézia egyik legdivatosabb üdülőterülete, mely joggal hívható Tunézia „Rózsadombjának” ahol a szállodák Sousse központjától sorjáznak kilométereken keresztül Port El Kantaoui tiszta vizű strandjáig.

Ebben a festői kisvárosban főleg a gyerekek érzik jól magukat. Itt megtaláljuk a relaxációhoz szükséges nyugalmat, gyermekeink pedig háborítatlanul játszhatnak, mind a tengerparton, mind pedig az utcákon. Szinte alig közlekedik itt autó, a város utcáin tett esti séta pedig remek kikapcsolódást nyújt. A levegő párás, a városközpontban ugyanis sok a park és a szökőkút.

E hangulatos kis hely, nemcsak csodálatos hófehér luxusházairól, szállodáiról, bazárjairól, zenélő szökőkútjáról, szórakoztató centrumáról – és összességében – eleganciájáról híres, de itt található az ország harmadik legnagyobb jachtkikötője is. A mór stílusban épült luxuskikötő igazán elbűvöli az ideérkezőket. Macskaköves partja, a meséket idéző hajói, hangulatos éttermei, kávézói mindenkit bámulatba ejtenek. Az üdülőhely ideális választás a golf szerelmeseinek a környéken található számos golfpályának köszönhetően.

Az 1979-ben üdülőhelynek épült Port El Kantaoui elegáns butikok, strandok, golfpályák és vízparti éttermek egyvelege a tunéziai tengerparton. Az élet a jachtkikötő köré összpontosul, ahol a földközi-tengeri milliomosok pihentetik jachtjaikat. A köves utcák és a mór-andalúz építészet észak-afrikai hangulatot kölcsönöznek a turistabarát környezetnek. Ha kicsit autentikusabb képet szeretne kapni Tunéziáról, látogasson el a mindössze 10 perces taxiútra lévő Szúsza városába.

El Djem

A mai El Djem történelmi elődje az ókori Thysdrus volt, amely valószínűleg pun alapítású. Virágzása idején lakosainak száma elérte a 30-40 ezer főt is. Gazdagodásának alapja környékének olajfatelepítései voltak. Később bajainak forrása is ez lett. 238-ban lakosai a környező vidékek gazdáival együtt, megunva a római császár, Maximianus fokozódó adóprését, amellyel az olívából nyert jövedelem nagy része a római kincstárba folyt, összegyűlve az amfiteátrumban, kimondták a római császár trónfosztását, és helyébe a 80 éves karthágói proconsult, Gordianust választották meg uralkodójuknak. A római megtorlás ezután nem késett. Néhány hét múlva a választott császár már halott volt, a város pedig súlyos árat fizetett elhamarkodott lépéséért.

A 3. század fellendülése után fokozott hanyatlás következett. Az arab törzsek betörésekor a berber Jeanne d’ Arcnak titulált városvédő, La Kahina felgyújtotta a várost övező 15 ezer hektár olajfást is, de az arab hódítókat már nem tudták megállítani.

A régi város életéről a helyi múzeum ad tájékoztatást.

• Amfiteátrum: a Kr. u. 230-ban épült és a 17. század végéig sértetlennek tartott – bár egyes források szerint soha be nem fejezett – építmény 1695-ben állta az ide befészkelt lázadók ellen vonuló Murád bej csapatainak ostromát is, később a helyi lakosság is szívesen használta a „praktikus” kőbányát építkezéseinél.

Az amfiteátrum méretei: hossza 149 méter, szélessége 124 méter, magassága 36 méter volt, ezáltal a római világ sorban a 3. legnagyobb amfiteátrumának számított, majdnem akkora volt, mint a római Colosseum. Építéséhez a szokottnál puhább követ alkalmaztak, a tartósság érdekében ezért a köveket meglehetősen rátartással méretezték. A küzdőtér 65 méter hosszú volt. Alatta kereszt irányú, boltíves folyosók voltak, melyekből 16 fülke nyílt a játékokhoz szükséges vadállatok elhelyezését szolgálva, és 30 000 ember befogadására volt képes.

• Múzeum: a múzeum épülete maga is egy rekonstruált római kori villa, amely sok tekintetben még a mai igényeknek is megfelelne. A múzeum gyűjteményének fő értékeit néhány kivételesen szépen sikerült mozaiktábla jelenti (vaddisznót faló oroszlánok, vadmadarakat üldöző tigris). A város életét ábrázolja a Dionüszoszi körmenet című tabló, A gyermek Dionüszosz tigrislovaglása utal Dionüszosz isten népszerűségére az ókori Thysdrusban.