Larnaka (Larnaca)

Larnaka (Larnaca)

Ciprus egyik legnagyobb és a turisták körében legnépszerűbb tengerparti városa a sziget délkeleti részén fekszik. A város határában fekvő, közeli repülőtérnek köszönhetően is kedvelt üdülőhely.

Larnaka igazi modern mediterrán kisváros, ahol minden megtalálható. Az üzletek, éttermek, bárok rengetege mellett több híres látnivalója is van: a városközpontban épült fel a messze földön híres Szent Lázár templom, a tengerparti erőd, a Finikoudes nevű tengerparti sétány, a városon kívül pedig a muzulmánok szent zarándokhelye a Hala Sultan Tekke mecset, és a 17. században a törökök által felhúzott vízvezeték, a Kamares.

Ciprus legrégebbi városaként történelme igen gazdag, és több legenda is kapcsolódik a településhez. Ezek egyike, hogy Larnakát Noé dédunokája, Kittim alapította még az ősi időkben. Az első kézzelfogható emlékek Larnaka múltjából kb. háromezer évvel ezelőttről származnak: a város határában több helyen is tártak fel a régészek ebből a korból származó épületmaradványokat.

A középkorban sokáig török hódoltság alatt volt a város, ők is kihasználták Larnaka kiváló elhelyezkedését, kikötőjének fontosságát. A város török negyede őrzi a legtöbb, ebből a korból származó emléket: a mecsetek, török építészeti stílusú lakóépületek ma is láthatóak.

A mai Larnaka helyén, területén virágzott mint város az i.e. 10. század környékén Kition. 

A várost, melynek neve a latin Citium szóból származik, az i.e. 13. században alapították. A tárgyi leletek szerint az első telepesek görögök voltak, akik a szigetre a réz bányászata miatt érkeztek. A város alapítása után alig 2-300 évig virágzott, majd a környék a tenger felől folyamatosan érkező fosztogatók miatt lassan elnéptelenedett.

Az életet a főníciaiak hozták vissza, akik folytatták az abbamaradt építkezéseket, és új falakat is emeltek. Őket a perzsák követték, akiket alig egy évszázadnyi uralkodás után Ptolemaiosz görög uralkodó űzött ki a szigetről.

A sziget római megszállása i.e. 58-ban következett be, így Kition élére római helytartót neveztek ki. A rómaiak által birtokba vett épületeket i. sz. 320 körül több földrengés is megrázta, és a város nagy része elpusztult. Teljes újjáépítésre ezek után már nem került sor, kisebb helyőrségek maradtak, akik az arabok támadásaitól védték Ciprus délkeleti részét.

A középkorban lassú építkezések során ismét nagyobb teret nyert a város, ami a törökök megjelenése sem lassított igazán. Ők nevezték át a várost Larnacának, ami a 18. századra a térség legnagyobb kikötője lett.

A ma is megtekinthető régészeti lelőhelyen görög és római templomromok, középületek, védőfalak maradványait fedezhetjük fel.

A híres larnakai sétálóutca, a Finikoudes déli végén, közvetlenül a sétánynál fekszik az egykor fontos városvédelmi szerepet betöltő erődítmény.

Építésének kezdetét az írásos emlékek az 1300-as évek végére teszik, ám a mai formáját csak a 17. században, az oszmán birodalom évei alatt nyerte el.

A törökök az erődöt már romos állapotban vették át, ám a megviselt épületet kijavították, felújították, és helyőrséget telepítettek bele. Egy évszázaddal későbbre azonban a vár jelentősége, egyben védelmi szerepe fokozatosan lecsökkent, mígnem a törökök nem újították fel többször, és hagyták lepusztulni.

A brit uralom idején az angolok börtönné alakították át, és rettegett lett a híre: egészen az 1948-as bezárásáig kivégzéseket is hajtottak végre benne.

A larnakai erőd manapság múzeumként működik: néhány Eurós belépti díjért bárki körüljárhatja, megtekintheti belülről is.

Larnaka városának egyik legszebb látnivalója a város központjában, a tengeri sétány közelében található a 9. században épített Szent Lázás templom, mely nem csupán a város, de Ciprus egyik legtöbbet látogatott történelmi emléke is.

A templom névadóját a Biblia szerint maga Jézus támasztotta fel, majd Lázár a csodálatos feltámadás után Ciprusra hajózott. Miután megérkezett a szigetre, püspöknek választották, 30 éven keresztül betöltve a tisztséget. Az általa vezetett püspökség székhelye a korabeli Kitionban volt található, amely hajdanán Larnaka elődvárosa volt. Évszázadokkal Lázár halála után, Ciprus arab uralmának idején a sír emléke is feledésbe merült, egészen 890-ig. A sírt ekkor fedezték fel újra, amiről maga a bizánci uralkodó, VI. (Bölcs) Leó is tudmást szerzett. A püspök iránt érzett tiszteletből, a felfedezés hírére a császár a sír közelébe egy Lázárnak dedikált templom építését rendelte el.

A püspök maradványait a templom építésének idejére Konstantinápolyba szállították, ám az eredeti tervektől eltérően végül mégsem szállították vissza őket ősi ciprusi nyughelyükre, hanem a bizánci városban őrizték őket tovább. Lázárt később szentté avatták, és Larnaka védőszentjének választották.

A Szent Lázár templom múltja éppoly viharos, mint Ciprus történelme: a 30 méter hosszú, 15 méter széles templom az évszázadok alatt volt már bizánci, velencei, és török uralom alatt is. Érdekesség, hogy a ma is látható harangtorony nem az eredetileg felépített, mivel azt a 16. században rombolhatták le – amikor a törökök mecsetté alakították a templomot. Az új, ma is látható torony 1857-ben épült, neogótikus és neoklasszicista stílusban.

A templom belterében több száz éves, aranyozott fabútorok és ikonok egyaránt láthatóak, többségüket 1700-as években készítették. Az 1970-es években a templom belterében tűz keletkezett, és a lángokban sajnos több ikon is komolyabban megsérült. Az ikonok többségét szerencsére sikerült megmenteni és helyreállítani, így azok ma is megtekinthetőek.

A Szent Lázár templomot körülvevő téren tavasztól őszig nagy a forgalom, még Ciprus távolabbi részeiről is buszokkal hozzák ide az érdeklődőket. A környéken kávézók, éttermek nagy választéka áll rendelkezésre, melyek igyekeznek kihasználni az épület ismertségéből és legendájából fakadó előnyöket.

További információ: www.cipruson.hu

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Translate »