Az Etna (szicíliai nyelven Muncibeddu, olaszul Mongibello vagy Etna, latinul Aetna) egy napjainkban is aktív vulkán Szicília északkeleti részén, Catania és Messina között, a sziget keleti partján. A vulkán területe 1200 km², kerülete a hegy lábánál 135 km.] Európa legmagasabb működő vulkánja: jelenlegi magassága 3329 méter, ami állandóan változik a kitörések miatt.]
Neve valószínűleg a görög aitho (égni) vagy föníciai athana (tűzhely) szavakból ered. A helyiek által használt Mongibello elnevezés a latin mons (hegy) és az arab dzsabal (hegy) szavak keverékéből alakult ki. A vulkán több szempontból is érdekes:
- először is azért, mert a Föld valamennyi vulkánja közül az Etna kitöréseit jegyezték fel a leghosszabb ideje és a legrészletesebben;
- másodsorban, mert működésének körülményei mai napig nem egyértelműek, ezért a vulkanológusok érdeklődésének középpontjában áll, akik a működés magyarázatára több, többé-kevésbé egyenrangú elméletet is kidolgoztak.
A tényezők felkutatását nehezíti, hogy a tűzhányó a Földközi-tenger vidékének tektonikai szempontból legbonyolultabb területén fekszik.
A Hawaii-szigetek vulkánjaihoz hasonlóan az Etna sem pusztító erejéről híres. Aktivitását a hosszú lávafolyamok, magasra törő lávaszökőkutak jellemzik, és ezek számos turistát vonzanak a környékre, mert viszonylag közelről és biztonságban figyelhetik meg a vulkáni jelenségeket.
Bár az Etna a világ egyik legaktívabb vulkánja, a hegy lejtőin és környékén több tízezer ember él, aminek fő oka a bor- és gyümölcstermelésre kiválóan alkalmas, termékeny vulkáni talaj.
2013-ban az UNESCO Világörökség Bizottsága természeti világörökségi helyszínné nyilvánította.
Az Etna elsősorban a katasztrófaturizmus kedvelőinek elsődleges célpontja, hiszen szinte állandó és látványos működésével betekintést nyújt a vulkánok titokzatos és félelmetes világába. Ugyanakkor az Etnáról csodálatos kilátás nyílik Szicíliára, sőt ellátni Calabriáig, valamint látni a Lipari-szigetek szintén aktív vulkánjait is. Az Etna csúcsa két irányból közelíthető meg: a déli és az északi oldal felől.
A déli utat – a Strada dell’Etnát – 1934-ben nyitotta meg III. Viktor Emánuel olasz király. Az út Nicolosin keresztül vezet a Rifugio Sapienza nevű turisztikai központig (1910 m), elhalad számos parazitakúp és megszilárdult lávaár mellett. Innen kötélpályán lehet feljutni a Montagnola kúp tetejére (2507 m), ahonnan 15 percnyi gyaloglásra található a Piccolo Rifugio nevű turistaház. Biztonsági okokból a csúcskráter nem közelíthető meg, de működés idején innen is látni a kráterek lávaszökőkútjait, hallani a vulkán morajlását. Megfelelő időjárási viszonyok között terepjárókkal 2800 méteres magasságig is megközelíthető a vulkán, de a csúcskráterek látogatása minden esetben szigorúan tilos.
Az északi utat – amely Linguaglossától indul – kevésbé frekventált, és Mareneve néven ismert. A Pineta Ragabo nevű erdőn visz keresztül az 1800 méter magasságban fekvő Piano Provenzana síközpontig. A síliftek 2300 méteres magasságig viszik fel a sport kedvelőit. A Piano Provenzana Fornazzo felől is megközelíthető, érintve az 1741 méter magasságban fekvő Rifugio Citellit.
Az Etna Regionális Parkot (Parco dell’Etna) 1987 márciusában alapították a vulkán geológiai képződményeinek, valamint gazdag növény- és állatvilágának védelmére. A park négy zónából áll: az A zónához (mintegy 19 000 hektár) tartoznak a tulajdonképpeni természetvédelmi területek, melyeket nem alakított át az emberi tevékenység, míg a B zónához (mintegy 26 000 hektár) mezőgazdaságilag hasznosított területek tartoznak, szőlőültetvények, valamint az Etna-kultúrtájra jellemző farmok. A C és D jelzésű zónák (mintegy 14 000 hektár) beépítése megengedett turisztikai létesítmények és infrastruktúra számára.
További részletes leírás: www.wikipedia.org