A délkelet-baranyai község a régészeti emlékek alapján már a kora vaskortól lakott hely volt, s a kelta és Árpád-kori emlékek is a folytonosságra utalnak; bár az első írásos forrás csak egy 1333-34-es jegyzékben említi.
A Földvár néven szereplő település életét a török előretörése és az itt lezajlott mohácsi ütközet pecsételte meg. Az 1526. augusztus 26-i csata emlékére héthektáros nemzeti emlékparkot emeltek, ahol művészi kopjafák, díszkút, lélekharang várja a nemzet sorsát döntően befolyásoló esemény színterét felkereső látogatókat. 1984-ben községgé nyilvánították.
Szokatlan dolog egy vesztett csata helyén emlékparkot létesíteni, ám ez a tragédia jelképi értékűvé vált, s az egyik legmaradandóbb nyomot hagyta történelmi emlékezetünkben. A törökök elleni küzdelem másfél évszázados szenvedést indított el, sok szempontból meghatározva országunk történelmének, sorsának későbbi alakulását is. A bejáratnál Pölöskei József ötvösművész bronzból készült kapuja magasodik ki a tájból. Hálószerkezetének motívumait a tömegsírokban feltárt csontok ihlették.
Beljebb haladva egy földbe süllyesztett, átriumos épület udvarába jutunk (ennek, s egyben az egész emlékhelynek a tervezője Vadász György Ybl- és Kossuth-díjas építészmérnök volt). E kiszolgáló létesítmény közepén áll Illés Gyula törött virágra emlékeztető szökőkútja. A fehér kőrózsa mély törésvonalai a három részre szakadt országot szimbolizálják. Az átrium mentén a csatával kapcsolatos történelmi, hadtörténeti és régészeti kiállítás tablóit tekinthetjük meg.
Az udvarból felvezető lépcsőkön a körkörös elrendezésű, erdősávokkal – Az emlékpark “kerítését” 400 tiszafa alkotja, körülbelül ennyien nyugszanak az eddig feltárt tömegsírban – szegélyezett temetőkertbe érkezünk, melynek tervezője Zalay Buda kertészmérnök volt. Itt öt tömegsírt látunk, rendszertelenül elhelyezkedve. Bennük összesen mintegy négyszáz férfi holttestének maradványai nyugszanak. A tömegsírok között II. Lajos király, Tomori Pál, Kanizsai Dorottya, Szulejmán szultán és sok-sok névtelen vitéz fából faragott szobrait láthatjuk. A fegyvereket és lovakat ábrázoló kopjafák sokasága eleven mozgást teremt a csendes sírkertben. Alkotóik Király József, Kiss Sándor, Kő Pál és ifj. Szabó István szobrászművészek voltak. Néha egy-egy látogató megkongatja a zsindelytetős kis lélekharangot, amelynek hangja tovább fokozza a sírkert magasztos hangulatát.
A tíz méter magas, tölgyfából készült keresztet a csatában elhunyt keresztények tiszteletére emelték 1990-ben. (Szökőcs Béla)
Megközelítés: Az érdeklődők Mohács irányából az eszéki útról lekanyarodva, a Sátorhelyre vezető, vadgesztenyefákkal szegélyezett úton közelíthetik meg a közel 8 hektárnyi, természetvédelmi területen fekvő emlékhelyet.
További info További információk: www.mohacs.hu www.csodasmagyarorszag.hu/tourinform
