Első okleveles említése III. Béla király uralkodása idejéből (1173-1196) való. Korábbi településnek nincs nyoma, csak népvándorlás korabeli szórvány leletek kerültek elő. A király a királynéval (Antiochiai Annával) érkezett francia lovagok közül Aynard lovagot tüntette ki azzal, hogy neki adományozta Monort, Perbált és Zsámbékot. Később, az egri káptalan volt Monor földesura.
A lakosság sokszor menekült a háborúk hadai elől a dombok közé. A vidék legmagasabb dombja a Strázsa-hegy nevet kapta, mert a monoriakból szervezett őrök innen tartották szemmel a környéket. Lakói kivették részüket Rákóczi csatáiból és az 1848-49-es szabadságharcból is.
Monor, ahol a lakosság mindennapjainak évszázadok óta része már a szőlőművelés és a borászat. A török időkben a helyiek strázsákat állítottak az ellenséges seregek mozgásának folyamatos figyelésére, innen kapta nevét a Strázsahegy. A rajta található, több mint kilencszáz épületet magába foglaló pincefalu a város és az egész régió egyik kiemelkedő értéke, s természetesen fontos szerepet kap az évente megrendezett Orbán napi Mulatságok idején.
A Monor környéki, őzben, fácánban, fogolyban és nyúlban gazdag erdőket a helyi vadásztársaság rendszeres vadkihelyezésének is köszönhetően jó vadászterületként tartják számon. Pilisen ered a Magyarországon igen ritka síkvidéki források egyike, a Tiszába igyekvő Gerje-patak. Forrásvidékén, a település határában kilenchektáros park terül el három tóból álló tórendszerrel. A tavak közepén létesített mesterséges madárszigeteken vadkacsák, vadlibák, gólyák figyelhetők meg. Ebben a pompás természeti környezetben kapott helyet a Millecentenáriumi Emlékpark, amelyben Magyarország legnagyobb, nyolc és fél méter magas fakeresztje áll.
A település 18. századi evangélikus temploma ugyancsak a legnagyobbak közé tartozik az országban.
A Budapest közeli város megközelíthető a 4. számú főúton, vagy vonattal a Budapest-Cegléd-Szolnok vonalon.
További információk: