Karthago

Karthago

Karthágó ősi város Észak-Afrikában, a Tuniszi-tó keleti partján, közel Tunézia fővárosához, Tuniszhoz, ma népszerű turisztikai célpont. Az ókorban a város lakói a Pun nyelvet beszélték, melyet föniciai eredetűnek tartanak.

Karthágót i.e. 814-ben a föníciai Türosz városából érkező telepesek alapították, akik magukkal hozták a város istenét. A hagyomány szerint a várost Dido (vagy Elissa) alapította (Dido elmenekült Türoszból, miután öccse meggyilkolta a férjét, hogy magához ragadja a hatalmat), bár a görög és római irodalomban több mítosz is ismert ebben a tárgyban.

Türosz (Tyros) a mai Libanon területén álló ókori ország, Fönícia városállaminak egyike, a Földközi-tenger környékén gyarmatosított. Vergilius elbeszélése szerint Türosz királya megölette húga, Dido férjét. A királylány hűséges embereivel hajóra szállt, és Észak-Afrika partján megalapította Karthágót (Új város). Aeneas király trója pusztulása után szintén ide érkezett. Rövid ideig tartó szerelem után Aeneas az istenek parancsára elhagyta Didót, hogy Róma alapítóinak ősatyja legyen. A régészeti ásatások szerint az Új várost Kr. e. a IX. században alapították. A Tophet nevű szent negyedben Tinnit istennő (a Hold és a termékenység istennője) és Baál-Hammón főisten (Napisten) kiengesztelésére gyerekeket áldoztak föl. A hagyomány szerint ezen a helyen választotta Didó az önkéntes máglyahalált, hogy megóvja népét a visszautasított kérő, Jarbas király haragjától. Karthágó Kr. e. a VI. századra virágzó várossá fejlődött. A város lakói hatalmas flottát tartottak fenn, hiszen fő foglalkozásuk a tengeri kereskedelem volt. A jól kiépített kikötők maradványai a mai napig láthatók. t nevű szent negyedben Tinnit istennő (a Hold és a termékenység istennője) és Baál-Hammón főisten (Napisten) kiengesztelésére gyerekeket áldoztak föl. A hagyomány szerint ezen a helyen választotta Didó az önkéntes máglyahalált, hogy megóvja népét a visszautasított kérő, Jarbas király haragjától. Karthágó Kr. e. a VI. századra virágzó várossá fejlődött. A város lakói hatalmas flottát tartottak fenn, hiszen fő foglalkozásuk a tengeri kereskedelem volt. A jól kiépített kikötők maradványai a mai napig láthatók.

Karthágó fénykorában igazi tengeri nagyhatalom volt. A kör alakú kikötő közepén, egy mesterséges szigeten építtették föl az admiralitás épületeit. A régészek a hadikikötőhöz kapcsolódó kereskedelmi kikötő homokkal borított bejáratát is feltárták. A város központja a Birsa-dombon állt, a név jelentése ,,bikabőr”. A helyi törvények szerint az újonnan érkezők csak annyi földet kaphattak, amennyit egy bikabőr betakart. A Birsa-dombon ma a Régészeti Múzeum áll. Az ásatások épületek maradványait, egy amfiteátrumét, az Antonius Pius fürdő falait, lakóházak és villák nyomait tárták föl. Ezek már a római hódítás megmaradt nyomai. Kr. e. a III. és a II. században Róma kísérletet tett Karthágó elpusztítására. Cato ösztönzésére indult meg a harmadik pun háború, melynek során a rómaiak teljesen lerombolták Karthágót. A karthágói föníciaiakat a rómaiak nevezték punoknak. Az ezt megelőző második pun háborút Hannibál, a híres karthágói hadvezér vívta a rómaiak ellen. Hannibál elefántokkal átkelt az Alpokon, győztes csatát vívott, majd évekig Itáliában maradt, sikeresen visszaverve a római támadásokat. Később azonban Scipio csapatokat küldött Afrikába, így Hannibál kénytelen volt visszatérni. Kr. e. 202-ben a zamai csatában vereséget szenvedett. Ezzel ért véget a második pun háború. A már említett harmadik pun háborút, melyben a rómaiak lerombolták és felgyújtották Karthágót, Kr. e. 149-ben robbantotta ki a római birodalom és Kr. e. 146-ig tartott.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Translate »