A szép halászvároska Mahdia, a fővárostól 210 km-re fekszik. A múltban jelentős szerepet játszott, mivel a 10. század elején a fatimidák birodalmának fővárosává és Kairouan riválisává vált. Itt hozták felszíne a tengerből azokat a görög bronz- és márványtárgyakat, amelyek ma a tuniszi nemzeti múzeum egyedülálló gyűjteményét alkotják. A mai Mahdiát a jellegzetes mór stílusban épült fehér épületek, kupolás mecsetek és karcsú tornyok jellemzik. Érdekes és titokzatos hagyomány a helyi halászok mindennapos munkája, amikor a Hold fényénél csónakjaikkal kieveznek a sötét tengerre, hogy kivessék hálóikat. A turistaövezet az egyik legszebb, finom homokkal borított stranddal várja az idelátogatót. A különböző kategóriájú szállodákban a vendégeknek felejthetetlen nyaralásban lesz részük.
Történelmi nevezetességű hegyfokot foglal el a modern közigazgatási központ, mely egyben halászkikötő és a konzervipar fellegvára. Mind a föniciaiak, mind a rómaiak haditengerészeti bázist alakítottak ki itt, és a fátimidáknak is kapóra jött a könnyen védhető főváros. Ibn Khaldun arab történész ökölben tartott tőrnek dicsőítette, míg egyik francia kortársa, Froissart még ennél is továbbment, a földnyelvet egész egyszerűen csak “Afriká”-nak nevezte. (Ez az elnevezés él tovább a Cap Africában.) Itt lelt menedéket Mahdi 944-945 között az Abu Yazid vezette kharijita horda nyolc hónapig tartó ostroma elől. Ide menekültek 1057-ben a ziriták, amikor észrevették, hogy Beni Hilal Kairouanhoz közeledik. II. Roger normann seregei kergették el őket 1148-ban, és csak 12 év múlva zavarták el őket is az almojádák. 1390-ben a francia-genovai hajóhad sikertelen támadást indított a kikötő ellen, melyet aztán Dragut foglalt el 1549-ben, miután V. Károly 1550 és 1554 között háromszor indított ellene bombatámadást. A francia fennhatóság alatt Mahdia Tunézia legelső halászkikötőjévé nőtte ki magát, és a saheli olivaolaj, valamint a helyi sókitermelés – mely egészen 1938-ig folyt – következtében konzervipari központtá is vált. A város főutcája, az Avenue Habib Bourguiba a massziv Skifa el-Khalánál jobbra kanyarodik, a városháza és a Sidi Mteir-mecset között halad el, majd a halászkikötőbe torkollik. A rakpart péntek reggelenként megelevenedik, ilyenkor van a piac, ahol ruhákat, gyümölcsöket, zöldségeket és a helybéliek számára fontos holmikat – pl. tevenyerget – árusítanak. Péntek reggelenként ugyanilyen életteli a Bab Zouila, mely alaposan rácáfol fedőnevére: a Skifa el-Khala azt jelenti, hogy komor kapu. 1554-ben újjáépítették. Ez az egyetlen épségben maradt szakasza annak a 10 méteres falnak, amellyel a gyűlölt Mahdi elhatárolta a földnyelven elhelyezkedő fővárost. Az itteni piac egyedülálló, falusi asszonyok aranyozott, flitterekkel díszített gilets de mariage-ukat (esküvői mellény) árulják, mig házalók csoportjai aranyat és ezüstöt mérnek ki.
A medinát a Rue Abdallah el Mehdi keresztezi. Az út mentén ékszerboltok, ruha- és cipőüzletek kínálják portékájukat, találunk játéktermet, valamint egy kis üzletet, ahol hajvágást és körülmetélést végeznek. Aztán a Hajji Mustafa Hamza- mecset következik, majd egy másik, valamivel újabb és magasabb minarettel. Ezt bátyjáról, Suleiman Hamzáról nevezték el. A másik oldalon a Nagymecset áll (minaret nélkül). A maga nemében igazi remekmű: arányos, tiszteletet parancsoló, egyszerű. Ubaid-Allah alapitotta 921-ben. A belső udvarban 1016- ban a ziriták lemészárolták siita hittestvéreit, ezzel magukra haragitották a fátimida kalifát, és felgyorsították a hilaliak invázióját. V. Károly spanyol temetővé alakíttatta ezt a belső udvart, a mecsetet pedig szükségtemplommá, majd távozásakor, 1554-ben felrobbantotta. Később úgy-ahogy összetákolták, össze is dőlt az 1950-es években. Az 1960-as években felújították, ma olyan, mint a fátimidák idején. Mellette sziklás út, a circuit touristique (turistaút) emelkedik felfelé, az Ubaid-Allah palotájának ásatásai, valamint a kupola nélküli Sidi Senubri mohamedán szent síremléke mellett, egészen a Borj er-Kebirig (a földnyelv tornyáig). Homlokzatában egy íjpuska képe és egy tigris karikatúrája látható. Az egykori francia börtön stratégiai szempontból kanyargós bejáratában régészeti leletek fényképeit tanulmányozhatjuk. A terembe múzeumot akarnak berendezni.
Szálláshelyek Legelőkelőbb az Abou Nawas lánc tagja, a háromcsillagos Club Cap Mahdia (tel.: 03 80 300), a legbarátságosabb a szintén háromcsillagos Mehdi (tel.: 03 81 683). Merész épülete szinte uralja a sétányt.
