A szlovén-olasz határ közelében, a festői karsztvidék zöldellő tájainak ölelésében található a lipicai majorság. A 16. században alapított ménes Szlovénia történelmi és kulturális örökségében az egyik legfontosabb helyet foglalja el, látnivalóként pedig még azok számára is különleges élményt nyújt, akik a lovakhoz kevésbé értenek.
A világ leghíresebb lovai közé tartozó lipicai fajta 2016-ban az UNESCO Világörökségek része lett. Történetét a majorságban részletesen is megismerhetik a látogatók. A farm egy egész napos programot kínál, Szlovénia egyik legkedveltebb nevezetessége ez a családoknak is.
A II. Károly osztrák főherceg által 1578-ban alapított ménes 1918-ig volt a császári család tulajdonában. Károly szeretett volna olyan lovakat kitenyészteni, melyek a császári udvarban, a bécsi Spanyol Lovasiskolában is megállják a helyüket, úgy jellemüket, mint megjelenésüket tekintve.
Azért éppen a szlovén karsztos vidéket választotta erre a célra, mert annak talaja nagyon hasonló Spanyolországéhoz. A majorságot a trieszti püspök elhagyott nyári rezidenciájának területén alakították ki.
A 16. században a ménes létszáma tovább növekedett, a 18. század elején, József császár uralkoda alatt pedig már a létesítmények számát is növelték.
A lipicai ménes története során is voltak azonban hullámvölgyek, a 18. század végétől egyre több nehézség merült fel. A háborúk alatt az állományt többször kellett más vidékekre menekíteni, a napóleoni háborúk, valamint az I. és II. világháború idején is költöztették a lovakat.
Végül azonban visszakerültek eredeti helyükre, és sikerült újjáéleszteni az időközben megcsappant állományt. A leginkább a II. világháborút sínylette meg a ménes. 1963-ban az állomány mindössze 59 lóból állt. A háborúkon kívül a természeti csapások sem könnyítették meg a ménes sorsát.
Az 1990-es években Lipica azonban újult erővel szedte össze magát és mára hatalmas fejlődést tudhat maga mögött. A majorság jelenleg több mint 400 lipicai ló biztonságos és korszerű otthona.
További információk: www.helloszlovenia.hu
