Ipolytarnóc a határában látható, 20-30 millió éves őskori lelőhely páratlan jelentőségű emlékeiről nevezetes. A települést először 1322-1337-ben említik különböző írásokban. A XVII.században több birtokosa is volt, ebben az időben épültek a legrégebbi kúriák, például a Baán-, a Jankovich-, a Voxith Horvát-ház. A Jankovich-kúriában működött a falu régi iskolája még a XX. század első évtizedében is, ma az óvodásoknak és konyhának ad otthont. A települést 1837-ben a Kubinyi Ferenc által felfedezett ősmaradvány-lelőhely tette nemzetközi hírűvé. A látványosság a község keleti határa mentén elterülő Ipolytarnóci Természetvédelmi Területen helyezkedik el.
A terület az ország földtani örökségének gyöngyszeme. Túrahálózata a geológiai tanösvényhez illeszkedő kőzetparki és biológiai tanösvényekből épül fel. A kialakított útvonalat az Európai Tanács 1995-ben diplomával tüntette ki, s óta az összeurópai természeti örökséghez tartozik. A terület 2006-ban egy új, látványban gazdag tanösvénnyel bővült, ami a Kőszikla ösvény nevet viseli.
Ipolytarnóc – az “ősvilági Pompeii”
A Cserhát északi előterében, nem messze onnan, ahol az Ipoly Magyarországra ér, egy kis falu fekszik: Ipolytarnóc. A kevesebb, mint 600 lelket számláló kicsiny nógrádi települést az idegenforgalmi kiadványok – kis túlzással – “ősvilági Pompeii”- ként emlegetik. Ipolytarnóc határában azonban nem 2000 éves római romvárost kereshetnek fel a turisták, hanem a 20 millió évvel ezelőtti élővilág múzeumát, amelyet a Nápoly melletti Pompeiihez hasonlóan – egy vulkáni kitörés segített megőrizni az utókornak. Az ipolytarnóci lelőhely a múlt század harmincas évei óta ismert. Ekkor bukkantak rá ugyanis a több darabra tört megkövesedett óriásfenyőre, melynek magasságát 55 méterre becsülik. Az ősfenyő szerves anyaga az évmilliók során lebomlott, az üreget kovasav oldatok járták át. A kövült fatörzs ma nagyrészt kovából áll. A fenyőt a kutatók az észak-amerikai Sierra Nevadában ma is élő fenyőfélék rokonai közé sorolják. A századfordulón a selmecbányai Bányászati Akadémia hallgatói jártak a környéken, és ők fedezték fel Ipolytarnóc igazi szenzációját. A homokkőlapok felszínén ugyanis 20 millió éve élt állatok és növények nyomai rajzolódtak ki a Nap súroló fényében. Az orrszarvú nagyságú állatok lábnyomai mellett vékony ujjú madárnyomok és párosujjú patások nyomai is megtalálhatóak. A miocén kori állatseregletet bizonyára jó vizű forrás vonzotta a területre. Az akkor felfedezett leletek egy részét sikerült csak megmenteni, ugyanis néhány nagyobb kőzetlapot a Földtani Intézetbe szállítottak, Budapestre. Az újabb feltárásra további évtizedeket, a terület védetté nyilvánítására pedig közel 50 évet kellett várni. A terület részletes, aprólékos feltárása során mintegy 2000 lábnyomot találtak és határoztak meg. Húszmillió éve orrszarvúak,párosujjú patások és félelmetes ragadozók oltották szomjukat az ivóhelyen. A növénymaradványok meleg, szubtrópusi tájat varázsolnak elénk, ahol babérfák, liliomfák, melegkedvelő tölgyek alkották az erdő varázslatos világát. Sokfelé karcsú pálmák, cédrusok és óriásfenyők magasodtak ki környezetükből. Erre a csodaszép világra borított leplet a 20 millió évvel ezelőtti vulkánkitörés. A robbanáskor kiszórt, és a szelek által továbbított riolittufa 40-60 méter magasságban borult rá a vidékre. Ez a tufalepel borította be az ivóhelyet is, elpusztítva az ott élő állatokat, de megőrizve azok nyomait. A riolittufát megtalálták Ipolytarnóctól északra is, Losonc és Fülek térségében is, ám ott vékonyabb kifejlődésben. Ennek alapján a kitörés helyszínét valahol a Mátrában, vagy a Bükkalján kell keresnünk. Ma a rohamosan fejlődő területen 3 bemutatócsarnok és lélegzetelállító túraútvonalak várják a kalandra kiéhezett vándort.
Nógrád megye északi szögletében, az Ipoly-folyó közelében bújik meg földtani örökségünk gyöngyszeme, az Ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Terület.
Ipolytarnóc nevét először a környéken megtalált közel 100 méter hosszúságú, és 8 méter kerületű óriási megkövesült fa tette híressé. A világ legnagyobb ismert megkövesedett fenyő-féléjét a Borókás-patak bontotta ki a vulkáni kőzetek halotti lepléből. A helybéliek “Gyurtyánkő-lóczának” nevezték el, és kővé válásáról varázslatos meséket szőttek.
A terület első tudományos vizsgálatai 1836-ban kezdődtek el Kubinyi Ferenc révén, és időközben a téma iránt érdeklődők zarándokhelyévé vált. Az Ősvilági Pompejinek is nevezett, Európa Diplomás és világörökségi nevezés alatt álló terület 23-17 millió éves képződményeinek változatos kövületei részben az egykori földrajzi helyzetének, az őskörnyezetet elpusztító, ám egyúttal maga alá is temető vulkáni katasztrófának, részben pedig a különleges konzerválódási körülményeknek köszönhetően válhattak közkincsé. A vulkáni katasztrófa elpusztította az ősi Ipolytarnócot, de egyúttal lehetőséget is adott arra, hogy maradványai átvészeljék az évmilliókat.
A területre érkező látogatókat az Ősfenyő Belépő fogadóépület üdvözli, amely önmagában is figyelmet érdemel: közlekedő folyosója a tarnóci gigantikus megkövesedett fa belső üregét imitálja, kiállító- és vetítőtermeiben pedig a földtani múlt történései kerülnek szemléletesen bemutatásra. Az épület környékén kialakított pihenőhelyek képezik a tanösvény-hálózat kiinduló és végpontjait.
Ősfenyő Belépő
Fogadóépület – Látogató Központ
A területre érkező látogatókat az Ősfenyő Belépő átalakított fogadóépülete üdvözli. A tájba simuló, megújult épület önmagában is megérdemli a figyelmet, közlekedő folyosója a tarnóci gigantikus kövesedett ősfenyő belső üregét imitálja. Kiállító termében a földtani múlt történései szemléletesen kerülnek bemutatásra, előadó terme pedig nagyobb létszámú konferenciák lebonyolítására is alkalmassá teszi.
Mozi termében háromdimenziós animációs filmen elevenedik fel a tovatűnt világ, az élményt még fokozza, hogy szimulációs körülmények között, mozgó székben lesz részese a néző az időutazásnak, a világon egyedülálló produkció, érdemes hát betérni.
Az Ősfenyő Belépő mellett kerültek elhelyezésre a bükkábrányi mocsári ciprusok, végső konzerválásuk folyamatban van.
A fogadóépület és a környékén kiépített pihenőhelyek képezik a tanösvény hálózat kiinduló- és végpontját, itt kezdődik a különleges időutazás.
De mielőtt a látogató rátérne a tanösvényekre, egy üzenet fogadja kilépés előtt.
”Üdvözlünk Vándor, ki erre jársz, tovatűnt lények honára találsz.
Egy ősmaradvány nem csupán megkövesült darabja a múltnak, hanem része, részese is annak, ahová tartozott. Benne, a részben ott rejtezik az egész, csupán rá kell nyitni szemünk.
Egy pálmalevél lenyomat mellett ott az erdő susogása és illata, egy cápafog mögött életre kel a cápa, a tenger sós vizével és a véres harapással, hiszen együvé tartoznak. Ahol megtaláljuk a régmúlt maradványait, az ott az ő nyughelyük.
Legyünk méltók e becses örökségre, tiszteljük hát a múltban a jövőt, és a mi nyugalmunkat is méltósággal fogják őrizni egykoron.
Az Ipolytarnóci Ősélőhelyen járva a látogató beavatást nyerhet abba a múltba, melynek szelleme ma is itt lengedez. Ha jól figyelünk: a mindent betemető vulkáni katasztrófa mögött ott az ősi dzsungel zajongása, melynek tenger mosta partjait. Csatlakozzunk hozzá. Mossa hát le Magáról a jelenkor bajait, tegye félre a gondokat… vegyen mély levegőt, csak bátorság. Lépjen át a Beavatás küszöbén. Jó időutazást!
Ipolytarnóci Ősmaradványok”
Tanösvények
A terület túraúthálózata a geológiai tanösvényhez illeszkedő kőzetparki, biológiai és a kőszikla ösvényekből épül fel. Ez utóbbiak a nyitvatartási időn belül szabadon, túravezetés nélkül látogathatók. A tájékozódást magyar – angol nyelvű információk segítik.
Kőzetparki Ösvény
A fogadóépülettől a geológiai tanösvény bejáratáig egy 700 m-es útszakasz, a kőzetparki ösvény vezet el. Minden egyes lépése 15 ezer évvel visz közelebb a geológiai tanösvény bejáratánál levő rétegek korához. Az idő kerekét visszapörgető séta átéléséhez 2 millió évenkénti tanúkövek feliratai és az idősorba illeszkedő környékbeli kőzetminták nyújtanak segítséget.
Biológiai tanösvények
A Geológiai ösvény bejárata mellől induló és a Fogadóépületig vezető biológiai sétányok kellemes kikapcsolódás ígéretével ismertetik a terület élővilágát. A 2 ill. 4 km hosszúságú erdei ösvényeket pihenőhelyek , kilátó és a helyi kőbányászkodás tájba simuló emlékhelyei színesítik.(Bejárásuk esős időben kevésbé ajánlott.)
Kőszikla ösvény
A Geológiai ösvénytől 100-re, a felső parkoló mellől induló és Botos árokig, majd a Fogadóépületig vezető 4 km hosszú Kőszikla ösvény vízmosások, tanyaromok, kőzetkibúvások és felhagyott kőbányák mentén vezeti látogatóit. Kapaszkodós rész, főképp második szakasza nagyobb felkészültséget igényel, de megéri.
Geológiai ösvény
Egy ősi tenger, a Paratethys fenekétől – egy folyóparti, szubtrópusi esőerdő övezetén keresztül – a vulkánok tetejéig ívelő időutazás révén csöppen a látogató a történelem előtti múltba. A példásan akadálymentesített, 800 m hosszú körút utcai cipőben, esős időben is bonyodalom nélkül bejárható. A tanösvény kiállításai magyar-angol nyelvűek. Legfontosabb ősmaradványai a cápafogak, kövesedett fák, levéllenyomatok és az ősállati lábnyomok. A lábnyomos homokkövet két csarnok és egy védőpince rész mutatja be, a legújabb, folyamatban levő feltárások belső terét ideiglenes, faszerkezetű épület védi.
A nagycsarnok kiállítása világszínvonalú, a terület ősmaradványai mellett az egyéb európai – és magyar lábnyomos lelőhelyek ismertetésére is kitér. Az egykori vegetációt egy ősnövénysarok rekonstrukciója teszi szemléletessé, a lábnyomok alapján rekonstruált állatok pedig háromdimenziós kivetítés segítségével elevenednek meg.
Túrák indulása a csak szakvezetéssel látogatható geológiai ösvényen:
III-V. és IX-X. hónapokban keddtől vasárnapig és ünnepnapokon, 9.30 – 15.30 óra között, minden óra harminc perckor, nyáron 16.30 órás rendkívüli túraindítással.
A tanösvények bejárása során ne feledjük, hogy védett területen járunk. A természeti értékek gyűjtése és a képződmények bolygatása tilos!
Ősmaradványok
A terület legfontosabb ősmaradványai a vezetett geológiai tanösvényi túra kapcsán ismerhetők meg. Magyar-angol nyelvű szakirodalmat a kutatások-oktatás menüpont alatt lehet letölteni. Ősmaradványokról szóló filmeket a fogadóépület információs terében vetítenek.
Területünkön az ősmaradványok gyűjtése és a képződmények bolygatása tilos! Kérjük, védje Ön is páratlan földtani örökségünk!
Cápafogas homokkő
A Paratethys – az egykori trópusi sekély tenger partszegélyi övezetében, 23 millió éve halmozódott fel az a homokkő, mely a geológiai tanösvény elején fogadja a látogatókat. Jellegzetes zöld színét a glaukonit ásvány 5%-ot meghaladó feldúsulása okozza, áthalmozott, régebbi korok kőzeteiből sodorták össze az alsó miocén áramlatok. De más is összesodródott itt a partszegélyi környezetben, a cápafogaktól hemzsegő, és ráják, delfinek, tengeri tehenek, krokodilok összemosott csontjait tartalmazó „cápafogas réteg”.
A népi fantázia leleményes, az előkerült cápafogakat a helybéliek megkövesült madárnyelveknek nevezték el és ekként árusították is a területre vetődőknek, egészen a múlt század közepéig. Szerencsére a védelem időben közbeszólt, a lelőhely megmaradt, feltárása pedig száz év után folytatódott. Legújabb feldolgozása 25 cápafajt mutatott ki az összemosott, áthalmozódott maradványokból.
Ősállatok lábnyomai
A geológiai tanösvény középső szakaszán bukkan felszínre az a lábnyomos homokkő, melyen páratlan értékű pillanatfelvételek, ősállati nyomok maradtak hátra. Ez idáig, közel 2 ezer m2 felületen, 11 gerinces állatfaj 3 ezer lábnyomát sikerült beazonosítani, de az ősorrszarvú, őz, szarvasfélék, ragadozók és madarak lábnyomai mellett egyéb nyomfosszíliák is iszapba kövültek. Az ipolytarnóci rétegek előfordulása a világ egyik leggazdagabb komplex lábnyomos lelőhelye!
Kövesedett fák
Ipolytarnóc nevét először a tövében 8m kerületű és közel 100 m hosszúságúra becsült óriási megkövesült fa tette híressé.
A Borókás árok két oldalát a XIX. század elején még kőhídként összekötő óriásfenyő kövesedett törzsének vizsgálatai a tudománytörténeti megismerés folyamatát szépen példázzák, a kovásodott fatörzs hányatott sorsa pedig veszélyeztetett természeti értékeink védelmének fontosságát hangsúlyozza.
A világ legnagyobb ismert, kövesedett pinus-féléjét (Pinuxylon tarnocziense) a Borókás-patak bontotta ki a vulkáni kőzetek halotti lepléből.
A helybéliek „Gyurtyánkő-lóczának” nevezték el, kővé válásáról varázslatos meséket szőttek. A fatörzs megkövesedését valójában a vulkáni rétegekből kioldódó, a fa anyagát átitató kovasav okozta.
A terület első tudományos vizsgálatai, ásatásai a fatörzs mellett, 1836-ban kezdődtek el Kubinyi Ferenc révén.
Az egykori óriásfenyő törzsének már csak 3 nagyobb töredékét láthatjuk eredeti helyzetében, nagy részét széthordták. Vastagabb törzsrészeit a pince boltozata, míg a lombkoronához tartozó vékonyabb részét a nagycsarnok épülete őrzi.
Az ősfenyő évgyűrűinek vizsgálatával az alsó miocén napfolttevékenység 7 éves ciklusváltozását mutatták ki a jelenlegi 11 éves periódussal szemben. Egy ősmaradvány megannyi titkot rejthet önmagában, csak meg kell fejteni.
Ami a tömegesen előkerült kövült famaradványok alapján még bizonyosnak mondható: egy megkövült erdő rejtezik a vulkáni képződmények alatt.
Levéllenyomatok
A lábnyomos felszínt növénymaradványok is tarkítják. Az innen és a közvetlen fedő portufából előkerült több, mint 15 ezer levéllenyomat révén sikerült rekonstruálni az egykori vegetációt. Az állatvilágnak trópusi-szubtrópusi esőerdő adott otthont. A csepegtető csúcsos levelek párás, háromezer mm-t is elérő csapadékos időjárást jeleznek. A többszintes erdőket páfrányok aljnövényzete mellett pálma, babér, magnólia, platán-félék uralták, míg óriási kimagasló fenyők őrizték a tájat.
A növénytakarót uralkodóan babérlevelűek alkották, mint például a Magnolia mirabilis (liliomfa). Babérféle a cserje méretű Laurus princeps, vagy az a tudományra új faj, amely Ipolytarnócról kapta a nevét (Litsea ipolytarnocense). Ezt az extrém babérlevelű flórát a nemzetközi szakirodalom külön csoportba sorolja, és „Florenkomplex Ipolytarnóc” néven tartja számon. Mindezek mellett még számos más ősi, ma már kihalt fajnak is szerepe volt a flórában, ilyenek: az Engelhardia orsbergensis (ősi diófaféle), Platanus neptuni (ősi platánféle), Cyclocarya cyclocarpa (ősi diófaféle), valamint egészen egzotikus növények is jelen vannak, mint például a Schefflera gaudini (ősi, trópusi borostyánféle). A pálmák közül egy legyezőpálma, a Sabal major és egy kúszópálma, a Calamus noszkyi játszott fontos szerepet. Ez utóbbi a liánszint kialakításában vett részt egy másik egyszikű növénnyel, a Smilax aspera-val együtt. A flóra igen változatos, gazdag volt, és csaknem kivétel nélkül ősi, melegigényes, ún. palaeotrópusi elemek alkották.
A vulkáni katasztrófa
Az ipolytarnóci rétegeket fedő vulkáni anyag (Gyulakeszi Riolittufa) a tanösvény középső szakaszán jelenik meg, végig kísérve a lábnyomos homokkő kibúvását.
A vulkáni katasztrófát portufa szórás vezette be, melynek legalsó, sárgásbarnás, csíkozott rétege egyidejű nedvességkicsapódás kíséretében halmozódott fel az ősi felszínen, tufitos védőleple a legszebb növénylenyomatokat őrizte meg az utókornak.
Az ősélőhelyet lavinaként betemető, riolittufa áradat később érkezett. Horzsaköves, szürkés anyagából feketés foltok, sávok sötétlenek ki. Az egykori növényzet faszenes töredékeit a forró vulkáni anyag ágyazta magába.
A tanösvény mentén található fatörzsek egymással párhuzamosan, KÉK irányban dőltek ki, jelezve az ártufa haladási irányát. Ugyanezt az irányt jelzik a földrengések által generált kisméretű iszapredők is. A vulkáni katasztrófa elpusztította az ősi Ipolytarnócot, de egyúttal lehetőséget adott arra, hogy maradványai átvészeljék az évmilliókat.
Az idők folyamán a riolittufából kiszivárgó kovasavas oldatok járták át az alsóbb rétegeket, kötőanyagot adva a lábnyomok homokkövének és a fatörzseknek egyaránt.
A vulkáni anyagon mért kormeghatározások pontosították a lábnyomok korát is, a legkorszerűbb radioizotópos mérések 17 millió évesnek mutatják azt, amit a jóval régebbi laboratóriumi vizsgálatok 20 millió évesnek gondoltak.
További információk:
