Nógrád megye

Nógrád megye

A különleges szépségű, történelmi és építészeti emlékekben, néprajzi hagyományokban gazdag palócföld az Ipoly-völgyében terül el. Nógrád megyében nem csak a természeti értékek, hanem a bazaltsziklák tetején őrködő középkori várak romjai vonzzák a tekintetet.

Salgótarján mellett található a Salgói várrom, amely egy 625 méter magas bazaltvulkáni kúpon áll, ahonnan letekintvén gyönyörű kilátásban van része a vándornak. A Somoskői vár érdekessége az, hogy a hegyet – amelyen a vár áll -kettészeli az országhatár.
Pásztón található hazánk egyetlen, rekonstruálhatóan fennmaradt, gótikus mezővárosi polgárháza, az Oskolamester-ház. Déli oldalán az 1100-as évekből származó, kör alakú olvasztókemencék tekinthetők meg, amelyek igazi ipartörténeti különlegességek, hiszen ehhez még csak hasonlót sem láthatunk az ország mai területén.
A balassagyarmati Palóc Múzeumban a tájegység néprajzi emlékei láthatók, köztük a kékkel és óarannyal hímzett szőttesek – amelyről a hollókői folklórünnep, a Szőttes Fesztivál a nevét kapta – illetve a falvak népviseleteiből összeállított kollekció. Az épület melletti ligetben Magyarország első szabadtéri néprajzi múzeuma látható.
Hollókő Ófaluja a Világörökség része. A műemlék faluban a fésűs elrendezésű porták a palóc népi építészet remekei, de jellegzetes épülete 19. század végén épült fatornyos katolikus templom is. A helyiek gyakran felöltik a hagyományos népviseletet: a gazdagon hímzett pruszlikok, a harangként libbenő rengeteg alsószoknya és a virágos főkötő igazán festői látvány.
A falu melletti hegy tetején álló gótikus vár keletkezéséről a legenda így regél: az egyik földesúr elrabolta a szomszédja szépséges asszonyát, és épülő várába zárta. Az asszony dajkája a fiait hollóvá változtatta, és a várat kőről kőre lebontatta velük. A foglyot kiszabadították, majd felépítették Hollókő várát. Egyházasdengeled jelentős műemléke a kívülről román, belül azonban gótikus stílusú kis templom. A sziráki Teleki-Dégenfeld-kastély ma szállodaként működik. Dísztermében fennmaradt egy késő barokk freskó, néhány termében pedig múzeumot rendeztek be.
Salgótarján ipari műemléke a József-akna, amely jelenleg föld alatti bányamúzeumként üzemel. A kiállítás áttekintést nyújt a bányáról a ma már muzeális bányagépek, mozdonyok és csillék, illetve a bányalovak életének bemutatásával.

Az 1989-ben megalakított, 7 161 hektáros tájvédelmi körzet a Cserhát geológiailag és geomorfológiailag értékes keleti részén helyezkedik el.

Az erdő borította hegyvonulat földtani feltárásai és látványos sziklaalakzatai egy kb. 15 millió évvel ezelőtti rétegvulkán szerkezetét, kőzettípusait és lepusztulási folyamatát tárják elénk. A vonulat előterében a vulkanizmust követő tengerelöntés mészkövet és homokos-agyagos üledékeket hagyott hátra, amelyek gazdag kövületegyüttese a földtörténeti harmadkor végének élővilágából nyújt értékes információkat.

A területen a hűvös völgyoldalakban bükkösöket, a meleg oldalakon tölgyeseket, a száraz sziklás gerinceken bokorerdőket, míg a patakok mentén égereseket találunk. A régi erdőgazdálkodás és a mészégetés egyes területeken az értékes erdőket teljesen kiirtotta és helyükön legelőket alakított ki. E legelők egyik védett növénye a sárga virágú tavaszi hérics, amelyet méreganyag tartalma miatt nem bánt a legelő jószág. A botanikai ritkaságok többsége azonban a háborítatlan élőhelyeken található.

A tájvédelmi körzet élővilága hasonló a közeli Mátráéhoz. Az erdőterületek nagyvadjai mellett otthonra lelnek itt a ritka védett emlősök, hüllők, kétéltűek és a madarak is, nem beszélve a gerinctelenek népes családjáról.

A Mátra hegység déli oldalán számos palóc falu létezik. Táplálkozásuk még mai hagyományőrző, amely vallásuknak, elzártságuknak és anyagi helyzetük következménye.

A lakosság életmódját és ezzel együtt megélhetését elsősorban a természeti adottságok határozzák meg. Jelentős szereppel bírt az erdőhasználat és ezzel együtt az erdei legeltetés. A nagy kiterjedésű erdők magukkal hozták a gyűjtögetést, mint kiegészítő jövedelemforrást. Az állattenyésztés nem volt olyan jelentős, hiszen kevés legelő állt rendelkezésre.
A földművelés nem biztosított megfelelő szintű megélhetést ezen az erdős vidéken.
Az erdőhasználat és a gyűjtögetés mellett a summásság volt a legfontosabb kiegészítő tevékenység, melynek területe a környező falvak, az Alföld és a Dunántúl egy része is.
A terület jelentős értékei tartozik a savanyúforrások, csevicék jelenléte, valamint a gyógyvizek megléte.
Kenyérsütéskor a búzalisztet általában rozsliszttel keverték. Kenyérpótlóként zsíros pogácsát, krumplilángost /laskát/, cipót, krumplis és túrós lepényt, valamint gubát is készítettek.
A kásafélék alapanyaga lehetett köles, kukoricadara és – liszt és krumpli.
A leveseken belül legjelentősebbek a zöldségfélékből, a gyümölcsökből főtt levesek és a húsokból készült savanyúlevesek. A főtt leves tulajdonképpen nagyobb energiatartalmú salátaleves.
A sokféle főtt tészta közül kiemelkedik a nyögve /sztrapacska/ és a füles haluska /szalag alakúra formázott tészta/ öntözővel, tejezővel.
Hazánk ezen területén is rendkívül gazdag a sült tészták választéka. A sokféle rétes, pogácsa, fánk mellett kiemelkedő szerepűek a fentő, ferentő és a gazdag formázású morvány, morványkalács. A fentő kelt tésztából készül, melyet megsodornak, felcsavarnak, bevagdosva tüskésre formázzák. Mákkal vagy mézzel fogyasztják. Ha megszárad, tejjel vagy vízzel megöntik, hogy újra friss legyen.
A morvány tulajdonképpen többféle kalács gyűjtőneve. A kalácssütő általában cakkos szélű volt. Kettő-hat ágból fonták kerekre vagy hosszúkásra a legegyszerűbb formáját.
A morványt díszíthették frentővel, kívül sodort kalácsággal, külön kelesztett kakaós ággal és botra helyezett mézeskalács babákkal és olvasóval. Lakodalomra a keresztanyák, bérmakeresztanyák vitték körberakva apró, fonott perecekkel.
Karácsony előtt 2-3 héttel a kántor, vagy a tanító sütötte az ostyát, amely rituális, szakrális jelentőséggel rendelkezett. Ennek utódja a gazdagabb összetételű tésztából készült molnárkalács, malomkalács, nyirka. Ez utóbbit csak az itt lakó magyarok ismerték.

Receptek:

Főtt leves

Hozzávalók: 4 fej saláta, 15 dkg szalonna, 1 evőkanál liszt, 1 gerezd fokhagyma, kevés majoranna, 2 evőkanál tejföl, késhegynyi fűszerpaprika.
Elkészítése: A szalonnát apró kockákra vágjuk, és megpirítjuk. A szalonnát kivesszük és félretesszük. Ebben a zsiradékban elkészítjük a rántást fokhagymával és majorannával ízesítve. Felöntjük vízzel, és beletesszük a csíkokra vágott salátát. Fűszerezzük pirospaprikával, sóval. Amikor a saláta megfőtt, tálalás előtt visszatesszük a szalonnakockákat is a kész levesbe.

Füles haluska tejezővel (öntözővel)

Hozzávalók: 5 főre háromszög alakúra vágott száraz tészta, 5 tojás, 2 evőkanál liszt, 3 dl tej, 15 dkg cukor, kevés só.
Elkészítése: A meggyúrt és kinyújtott tésztát háromszög alakúra vágjuk és forró, lobogó vízben kifőzzük.
A mártáshoz az 5 tojássárgáját felverjük a cukorral. Tűzre téve hozzáadjuk a lisztet és a kevés sót. Kevergetve felmelegítjük, de nem forraljuk, nehogy kicsapódjon belőle a tojássárgája. Melegen kínáljuk. Ízlés szerint mazsolát és vaníliás cukrot is tehetünk hozzá.
Macok

Hozzávalók: 12 darab nagyobb burgonya, 14-15 evőkanál liszt, 1 tojásnyi zsiradék, kevés tej a tészta összegyúrásához, só. Ízesítéshez tejföl vagy vöröshagyma. Kisütéséhez olaj.
Elkészítése: A burgonyákat megfőzzük, megtisztítjuk, majd krumplinyomón áttörjük.
Ezt a masszát összekeverjük a liszttel, a zsiradékkal és a tejjel. Kör alakúra formázzuk, majd olajban kisütjük.
Egyes helyeken aludttejet is tesznek a tésztához. Van ahol, a masszát egészben sütik ki.
Fogyasztható tejföllel vagy pirított, cikkekre vágott vöröshagymával.

Krumplis lepény

Hozzávalók: A kelt tésztához: 50 dkg liszt, 2-3 dkg élesztő, 1-2 tojás, kevés zsír, 2 dl tej, kevés cukor és só.
A töltelékhez: 60 dkg burgonya, 1 dl tejföl, 2 db tojás, 10 dkg cukor, 1 cs. vaníliás cukor. /Kenéshez fél dl tejföl, 1 tojássárgája/.
Elkészítése: A szokásos módon kelt tésztát készítünk, melyet a tepsi aljára fektetünk. A töltelékhez megfőzzük, majd megtisztítjuk a burgonyákat. Áttörjük krumplinyomón. Majd összekeverjük a tejföllel, cukorral, vaníliás cukorral, és a tojással. A töltelék ne legyen túl lágy, mert eláztatja a tésztát. Tetejére tejfölből és 1 tojássárgájából készült keveréket helyezünk. Frissen elkészítve a legfinomabb.

További információk: www.csodasmagyarorszag.hu/tourinform

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Translate »