Split Horvátország második legnagyobb városa. Bárhol is nyaraljunk a környéken, legalább egyszer biztosan áthaladunk majd Spliten. Minden busz- kompjárat, főút, innen indul, s ide tér vissza. Split egy igazi nyüzsgő, mediterrán nagyváros. Ha a környéken nyaralunk, érdemes egy egész napot itt tölteni. Nézzük meg a Diocletianus palotát, másszunk fel a Duce székesegyház tornyába és csobbanjunk egyet a homokos partú, Bacvice strandon.
Split (Splato) városát görög telepesek alapították Aspálathos néven. Az ókorban a Splittől néhány tíz kilométerre, a hegyekben található illír település Salona (Soline) volt a legnagyobb város és egyben az egész környék meghatározó, központi települése. A tengerparton lakó görögök elkezdtek kereskedni a salonai illírekkel, majd egyesült a két törzs és az illírek letelepedtek a tengerpartra a görögök közé. Az aspáthosi görögök és a salonai illírek, új nevet adtak a tengerparti településnek Spalatum néven.
Split életében a következő mérföldkő, Diokléciánusz császár nevéhez fűzódik. Ő egy görög származású rabszolga gyerekeként született Solinében, majd – ahogy a mesékben lenni szokott – az akkori szuperbirodalom, a Római Birodalom császára lett. Róma egész Dalmáciát elfoglalta, így Splitet is. Diokléciánusz súlyosan megbetegedett, visszavonult az élettől, visszatért szülőföldjére és élete utolsó éveire, egy hatalmas palotát építtetett magának. A Diokléciánusz-palota azonban nem a szülővárosában az illír származású Solinében épült fel, hanem a görög származású tengerpari városban Splitben. Az építkezést 293-ban kezdték el és 305-ben fejezték be.
A VI. században az avarok és a szlávok elfoglalták Salonét majd Splitet. A lakosok a környező szigetekre menekültek. A VII. században horvátok törzsek költöznek a környékre, megerősödnek, majd átveszik a térség irányítását. A X. században a Velencei Köztársaság elfoglalja Splitet és a környező szigeteket. A XI. század végén érkezik Könyves Kálmán Splitbe és elűzi innen a velenceieket.
1102-ben Horvát Királyság kénytelen volt perszonáluniós megállapodást kötni a Magyar Királysággal.
A horvátok egyre több járandóságok követeltek ki a Magyar Koronától, végül 1205-ben szabad királyi város lett Split. A magyar uralkodásnak Nápolyi László vetett véget, aki 100 000 aranyért eladta egész Dalmáciát a Velencei Köztársaságnak. A velencei uralom majdnem 400 évig, 1797-ig tartott. A velencei időkben sokat fejlődött a város, egy igazi tengeri-kereskedelmi kikötőváros lett.
A Velencei Köztársaság bukása után egy rövid Napóleoni uralom következett, majd az Osztrák-Magyar Monarchiához csatolták. Az osztrák időszak alatt ismét fejlődésnek indult Split. Ekkor kapta a Splato nevet is. A régi erődítményeket elkezdték elbontani, helyükre új utcákat, kereskedelmi és kulturális létesítményeket építettek. Az I. Világháborúban Olaszországhoz csatolják, majd a háborút követően a szerb-horvát-szlovén királyság része lett. A későbbiekben Jugoszláv Királyságnak hívták az új államot. Mivel az Észak-Adria két legnagyobb kikötőjét Rijekát és Zadart Olaszországhoz csatolták, így Split lett a Jugoszláv Királyság legnagyobb kikötője.
A II. Világháborúban Olaszországhoz csatolják Splatot, majd a háború végén az új szocialista állam, Jugoszlávia része lett. A Jugoszláv időkben a világ egyik legnagyobb és legkorszerűbb hajógyárát hozták létre Splitben. 1991-ben Horvátország leszakadt Jugoszláviától és önálló, független ország lett.
Split megközelítése
Javasolt útvonal: Split autóval könnyen elérhető. Magyarország felől az M7-es autópályán a letenyei határátkelő után, ráhajtunk a horvát A4-es autópályára. Zágrábnál véget ér az A4-es autópálya. Zágrábtól az A1-es autópályán haladunk tovább, míg el nem érjük Splitet (csak egyenesen kell haladni). Ahogy elhagyjuk az autópályát, rövid vezetéssel szépen lecsurgunk Splitbe. (Budapest Split távolsága 750 km). Split busszal: a Flixbusnak van közvetlen járata Splitbe (9500 Ft-tól vannak jegyek). Split vonattal: nyáron a Máv Adria Expressz járatával Splittig tudunk elmenni (ez a végállomás).
Ha a környéken nyaralunk például a Brac szigeten, Omisban, Makarskán vagy Trogirban, érdemes egy napot Splitre szánni. Sok településről akár busszal is bejöhetünk Splitbe. Brac sziget esetében, hagyjuk a kocsinkat Supetaron és kompozzunk át. Ha autóval érkezünk, vezessünk le a tengerpartra. Mindig a Trajekt / Ferry táblákat kövessük. Ha elérjük a Diocletianus palotát, pontosan a palota előtt tudunk parkolni. Úgy érdemes számolni,
ha csak a legfontosabb látványosságokat nézzük meg az 2-3 óra, ha részletesebben megnéznénk dolgokat, shoppingolnánk, az 4-5 óra.
Zárjuk le a kocsinkat és irány a palota!
Ahogy a Diocletianus palota felé tartunk, egy gyönyörű, széles, modern sétánnyal találkozunk. Ez a Riva (8. pont a térképen). Pár éve lett ilyen szépen megcsinálva. Gyakorlatilag alig lehet látni a végét. Tőlünk jobbra éttermeket, kávézókat találunk. A hajóárbócra hasonlító oszlopok alatt, majdnem teljesen egyforma napellenzők vannak. Balra hatalmas pálmafák és szintén egyforma led világító oszlopok viszik a szemünket a távolba. Teljesen egységes a Riva kinézete. Rögtön a Riva elején – pontosan ott ahol a díszkő borítás kezdődik – a boltok között egy sötétnek tűnő kaput láthatunk. Ez a Tengeri kapu. Ezen áthaladva érkezünk meg a Diocletianus palotába.
A Diocletianus palota
Minden Közép-Dalmáciai nyaralás kötelező programja, az ókori palota felfedezése. Diocletianus római császár – 284-től 305-ig uralkodott – Splittől néhány kilométerre északra, Salonában született. Élete utolsó éveiben visszavonult és egy hatalmas palotát építtetett magának a tengerparton. A Diocletianus palotát (horvátul: Dioklecijanova palača) 293-ban kezdték el építeni és 305-ben fejezték be.
A legszerényebb számítások szerint is több, mint 1700 éves.
A palota 200 méter hosszú és 170 méter széles. A falak magassága 15-20 méter. Alapterülete 38.000 m2. Fénykorában 8-10 ezer ember lakott itt.
A Diocletianus palota akkor és ma is, inkább katonai erődítménynek nézett ki, mint egy pihenő palotának. A négyzet alapú építménynek négy bejárata volt és két egymásra merőleges, széles utcája. A kereszt irányú utca a keleti (ezüst) és a nyugati (vas) kapukat kötötte össze, míg a hosszanti utca az északi (arany) és a déli (tengeri) kapukba futott ki.
A Peristilium és a Sveti Duje székesegyház
Ahol az előbb álltunk, az a Tengeri kapu (Porta meridionalis, 7. pont a térképen). Ahogy a maketten is jól látjuk, közvetlenül itt a tengeri fal előtt álltak a hajók. Ha belépünk a Tengeri kapun egy pincehelyiségbe érkezünk, ahol szuvenír árusok vannak. Ez eredetileg is pinceként, raktárként üzemelt. Ha egyenesen továbbhaladunk, egy meredek lépcsőn kell felmászunk. A lépcsősor másik fele a Peristilium-hoz vezet fel.
A Peristilium (9. pont a térképen) egy nagyon érdekes építmény. Korinthoszi oszlopok veszik körbe az oldalait, ahol pedig feljöttünk, a fejünk felett van egy timpanon. Úgy néz ki az egész: mintha egy tető nélküli szentély lenne.
Az a helyzet, ez nem egy templom romja, egy ez protokolláris tér. Diokletianus császár itt fogadta vendégeit és itt mutatkozott az alattvalói előtt. Az a tér különlegessége, hogy eredetileg sem volt teteje. Ugyanilyen nyitott volt, gyakorlatilag egy tető nélküli udvar volt.
A Peristilium mellett található a Szent Duje székesegyház (11. pont a térképen). Ha megnézzük az eredeti makettet, jól látható, hogy a torony a későbbiekben épült ide. Az eredeti épület Diocletianus császár mauzóleumának épült. A VII. század végén, a kereszténység szellemében átépítették a mauzóleumot, ekkor épült fel a harangtorony, majd a templomot Szent Duje (Split védőszentje) után szentelték fel.
Itt a Szent Duje székesegyházban van eltemetve IV. Béla királyunk kisebbik lánya Katalin.
(A másik lányát minden magyar jól ismeri. Ő volt II. Margit, őt küldte IV. Béla az akkori Nyulak szigetére apácának, mely II. Margit után, Margitsziget lett.)
A harangtoronyba érdemes felmászni, mert a tetejéről jól belátható Split óvárosa. Nagyon szép innen a kikötő és a tenger is. A háttérben még a Brac sziget is jól látható. Képzeld el, ahogy mászol fel toronyba, először ott indulsz el, ahol jegyet váltottál. A torony pillérében egy meredek lépcsőn kell felmászni, majd egy vas lépcsőn haladsz fel egészen a torony tetejébe.
A torony aljában a pillérekben, egyirányú a haladási irány. Ahol jegyet váltottál ott mászol fel, a vele szemben levő pillérben érkezel vissza. Simán fel lehet menni a harangtoronyba. Én nagyon tériszonyos vagyok, simán felmentem, nem volt félelem érzetem. Az nagyon fontos, hogy a pillérekben tükör simára le van koptatva a kő, így csúszik. A másik amire figyelni kell, jó ha van nálad víz, mert rendesen kifulladsz mire a torony tetejébe felérsz. Mindettől függetlenül, mindenkinek csak javasolni tudom: másszál fel a harangtoronyba, csinálj sok-sok fotót és postold ki a legjobb Splitti képeid az üzenőfaladra!
Vaskapu
Ha felfrissültünk, az első utcán balra induljunk el. Egy fényesre koptatott, macskaköves sikátorba haladunk majd. Ahogy előre tartunk, elérjük a Vaskaput Ez egy hatalmas, robusztus kapu. Itt hagyjuk el a Diocletianus palotát és térünk át a velencei városrészbe.
A velencei városrész
Ha továbbhaladunk a Vaskapun, a Pjacára, vagyis a Népek Terére (Narodni Trg) jutunk ki. Itt már bőven érzékelhető, hogy más korszakba érkeztünk. Míg a Diocletianus palota a III. században épült római stílusban, ez az új városrész a XII. – XVI. század között épült fel velencei, gótikus stílusban. A Pjaca legimpozánsabb és legszembetűnőbb épülete, a XV. században gótikus stílusban épült Loggia avagy városháza.
Ha kifényképezkedtük magunkat haladjunk egyenesen tovább a kis sikátoron. Egy kis térre érkezünk ki. Ez a Brace Radic tér. Itt található egy torony. Ez a Velencei torony (horvátul: Mletačka Kula). Már láthattunk a Sveti Duje harangtornyából is. Védelmi célokkal épült a velencei időkben. A Brace Radic tér azért fontos, mert itt egy csomó étkezési lehetőség van. Van több gyorsbüfé illetve itt található a Marul Konoba, mely egész évben nyitva tart (a későbbiekben írok még erről az étteremről).
A Marmont utca és a halpiac
Az ebéd után innen a Brace Radic térről, szintén az első sikátorban folytassuk utunkat. Ekkor kiérkezünk a Marmont utcára. Ez egy nyíl egyenes, fényes, járóköves utca. Tulajdonképpen a Marmont utca zárja Split történelmi óvárosát. Ahogy az eddigiekben láthattuk, Split óvárosa két részre osztható: egyik felét a Diocletianus palota teszi ki, másik felét pedig a velencei városrész. Itt a Marmont utcán számos bolt található. Vehetünk egy ásványvizet, vagy ha a Brace Radic téren nem ettünk, számos pizzéria, büfé közül válogathatunk.
Ha előre haladunk, a halpiacba ütközünk bele. A halpiacnak két része van. Jó időben üzemel a kültéri rész is, télen csak a belső épültben vannak árusok. Ez egy elég nagy halpiac. Mindenképpen térjünk be ide, mert van itt mindenféle tengeri herkentyű. Alapból vannak polipok, de sokszor láthatunk nagyobb cápákat, murénákat, rákokat. Még mielőtt elindulunk jól töltsük fel a mobilunkat, mert lesz itt bőven fotótéma!
A halpiac után térjünk vissza a Marmont utcára és haladjunk egyenesen, míg el nem érjük a várfal végét. Ez halpiactól számított 3. utca. Jól lehet látni ahogy a várfal befordul. A sarkon még egy szökőkút is van. Innen indul a kralja Tomislava utca. Ha megteszünk pár métert, a Froggyland kiállításhoz érkezünk. Ez egy nagyon különös múzeum, ahol több mint 500 béka van kitömve és különböző életszituációkat mutatnak be. Vannak kenuzó békák, vannak tűzoltó, vannak zenész, vannak mulatozó, vannak artista és vannak természetesen tanuló, sportoló és pancsoló békák is. Nagyon különös s egyben vicces a kiállítás. Mindenképpen érdemes megnézni, kb 15-20 perc az egész!
A Békamúzeum mellett van a Kuća čaja, vagyis egy teaház. Itt különös helyi teákat vehetünk. Ha kibékáztuk magunkat, a jobb kéz felé eső első utcán menjünk vissza Split óvárosába. Ha egyenesen haladunk, a Népek terére jutunk vissza. Menjünk vissza a Sveti Duje székesegyházhoz, csináljuk sok-sok fotót, majd egyenesen haladva, menjünk át az Ezüstkapun
Az előző program amit javasoltam olyan 3-4 órába fér bele, attól függően, mennyire hosszú a ebédszünet. Ha csak bekapsz valamit, gyorsan megvagy, ha beülsz egy étterembe, az egy kicsit hosszabb.. Ha egy kicsit sétálgatnál még Splitben – amit javaslok is – menj végig a Riván. A Riva végén van egy érdekes, vörös épület. Ez a Prokurative (4. pont a térképen). Ma Köztársaság térnek (Trg Republike) hívják ezt a teret.
A XIX. század közepén épült, neoreneszánsz stílusban. Sokak szerint a velencei Szent Márk térre hasonlít. Igen ez pontosan így is van, az egész tér kialakítása, s annak minden eleme a velencei időkre emlékeztet. Nem véletlen, hiszen Split – az egész tengerparti régióval együtt – majd 400 éven keresztül a Velencei Köztársaság része volt. 1797-ig tartott a Velencei Köztársaság. Nagyon sok olasz élt itt a mai napig. Ez a tér a velencei időknek állít emléket. A Prokurative eredetileg színháznak épült. Ma éttermek vannak az oldalában és szabadtéri koncerteket szerveznek ide. Érdemes megnézni, mert nagyon jó kis fotótéma.
Ha még mindig nagyon jó erőben vagyunk, másszunk fel a Marjan hegyre. Itt ahol állunk a Prokurative előtt, menjünk le teljesen a tengerpartra, majd folyamatosan előre haladjunk, míg el nem érjük a hegyre vezető lépcsőt. Egy széles sétálóúton / lépcsőkön mászunk fel a kilátóig. Marjanski put egyébként ennek az útnak a neve. A Vidilica étteremig érdemes felmenni. Akár innen az étteremtől – Skyline terasznak is hívják a helyet – akár a másik oldalon található kilátóból lehet nagyon szép képeket készíteni Split óvárosáról. Ha belefér az időnkbe, érdemes ide felmászni. A kilátóból megy még tovább út a Szent Miklós kápolnához, illetve egészen a hegytetőre, de oda már nem érdemes továbbmenni, ott már nincsenek annyira különös látnivalók!
További információk és szállások: www.horvatorszaginfo.hu